A Balázs azon kevés régi magyar keresztnevek közé tartozik, amelyek folyamatos népszerűségvesztésen mentek keresztül az évszázadok során, de mégsem tűntek el teljesen, hanem éppen ellenkezőleg, a 20. és a 21. században újra divatba jöttek. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2012-ben a 6., 2022-ben pedig a 17. volt a magyarországi legnépszerűbb fiú keresztnevek listáján, és az összlakossági listákon is az első húszban szerepelt.

Latin eredetű név, a Blasio családnévre vezethető vissza, amelyből kialakult a Blasius, majd a mássalhangzó-torlódás miatt még egy „a” hang is betoldódott a név elejére. A név jelentésével kapcsolatban többféle teória létezik: egyesek szerint a görög Basileus (királyi) jelentésű szóval azonosítható, mások úgy vélik, hogy két szó – blandus (nyájas) és syros (kicsi) – összetételéből alakult ki. A Balázs név becézett alakjai a Bala, Baláska, Baláskó, Balázska, Balcó, Bali, Balika, Balkó, Baló, Balsa, Balu, Bazsa, Bazsika és Bazsó.

Babits Mihály egyik jól ismert verse, a Balázsolás címében szerepel a keresztnév, amely egyben egy népszokás megnevezése is. Nem véletlen, hogy Babits ezt a címet adta költeményének, hiszen annak megírásakor ő maga is súlyos betegségben szenvedett (gégeműtétre várt), Szent Balázst pedig hagyományosan a torokbetegségek védőszentjének tartották. A régi időkben a gyerekek körében az egyik vezető haláloknak számított a diftéria (vagy népies elnevezésben torokgyík), ezért a február 3-i Balázs-napon a katolikus szentmise végén a hívők az égő gyertyákat a torkuk előtt keresztbe tartották, miközben a pap imát mondott, melyben azt kérte, hogy mentse meg őket a torokbajtól és a hasonló betegségektől. A balázsolást (vagy Balázs-áldást) a 16. századtól kiegészítették az alma megáldásával is, a néphit szerint ugyanis az alma jó orvosság a torokfájás ellen. A Balázs-áldás felvétele egyébként sok helyen még a mai napig is szokásban van.

A Balázs-naphoz egyéb szokások is kapcsolódtak, az egyik ilyen volt az úgynevezett balázsjárás, amely az iskolások ünnepe volt. Ezen a napon a diákok (Balázs vitézei) egyik háztól a másikig jártak, miközben énekeltek, és étel formájában alamizsnát gyűjtöttek maguk és a tanítóik számára. Egyes helyeken az éneklést még tánc (Balázs-tánc) is követte. Egy későbbi szokás volt, hogy Balázs napját disznótorral kötötték egybe, amikor is a bort (Balázs-bort), a kenyeret, a gyümölcsöt és a vizet megszentelték. Azok a gazdák, akiknek szőlőjük volt, szintén ezen a napon a szőlőbirtokuk négy sarkán egy-egy vesszőt metszettek, és azokkal körbejárták a földterületet, azt remélve, hogy ezzel távol tudják tartani a károkozó madarakat.

A Balázs nevet néhány szólásunk, közmondásunk is őrzi. Az olyan emberre, akinek hiába beszélünk, mert túl rövid az esze, arra a következő szólások illenek: Beszél vele, Balázs a neve / adósa Balázsnak; aki pedig mellébeszél, nem arról beszél, mint ami a téma, arra azt mondhatjuk: eltalálta, mint Balázs pap a vecsernyét. Ha pedig valaki valamivel nem megfelelő módon bánik, az úgy becsüli, mint Balázs a gatyáját.

fShare

Tweet