Ezúttal néhány, a muravidéki lakosság számára fontos tevékenység révén adunk ízelítőt a második világháború után létrejött egypártrendszer jellegéről. Elsőként a muraszombati járási pártszervezet titkársága által 1946 tavaszán tárgyalt, a Mura menti térségre általánosan jellemző idénymunka akkori helyzetének értékelését elemezzük, majd a járás kereskedelméről teszünk közzé néhány akkori adatot, valamint a muraszombati járási pártszervezet 1948-as őszi közgyűlésén a muravidéki oktatásról szóló megállapításokat és javaslatokat ismertetjük.

Képünkön: Muravidéki idénymunkások a szlavóniai földeken 1950 körül. (Mark Krenn fotógyűjteményéből)

A kommunista párt muraszombati járási szervezete vezetőségének 1946. április 30-ai ülésén túlnyomórészt gazdasági és szociális jellegű ügyekkel foglalkoztak. A hatalmi viszonyoknak megfelelően a gazdasági kérdések irányvonalának eldöntése de facto a kommunista párt illetékes testületeinek hatáskörébe tartozott. 1946-ban 1.700 személy távozott el a járásból idénymunkára, valamint további 4 ezer ember teljesítette a munkavállaláshoz a feltételeket. Hogy az utóbbiak is munkát vállalhassanak, az a tájegység szociális egyensúlyának biztosítása szempontjából volt fontos. Az idénymunkára elutazók többsége elsősorban a baranyai Bellye-környéki (Belje, Horvátország) cukorrépamezőkön vállalt munkát, és a várakozó munkaerő is nagyobbrészt oda, valamint Szlavóniába ment volna, aminek megvalósulása attól függött, hogy a csapadék mennyisége miként alakult. A muraszombati párttitkárság megállapítása szerint a szezonmunka terén két nagyobb hiányosságot észleltek. Komoly gondot jelentett, hogy kiskorúak, kamaszkorú gyerekek is elmentek idénymunkára, másrészt az idénymunka-vállalásnál „a tehetősebb parasztok fiai is tolakodtak”. A muraszombati pártvezetők szintén hiányosságnak tekintették, hogy a munkavállalás előtti egészségügyi ellenőrzést az érintettek sokszor felelőtlenül kezelték, főképp a trachoma betegséget illetően (szemcsés kötőhártya-gyulladás). Emellett arra is utaltak, hogy egyesek tudatosan fertőződnek meg az említett betegséggel, hogy kibújjanak a sorkatonai szolgálat alól. Azt is nehezményezték, hogy többen az építőipart cserélték fel a baranyai, szlavóniai és bácskai alkalmi munkával, mivel ott többet kerestek, mint a helybeli építkezéseken. A hiányosságok kiküszöbölése céljából a járási pártszervezet olyan határozatot fogadott el, hogy a párt alapszervezetei településenként vizsgálják meg a potenciális idénymunkások státuszát, és csak a párt szerint megfelelő személyeknek adjanak ki engedélyt. Azokat ajánlották előnyben részesíteni, akik esetében a tájegység gazdaságának sikeressége szempontjából is indokolt volt az idénymunka elvállalása.

Az ülésen a tájegység kereskedelmi létesítményekkel való lefedettségét is elemezték, aminek alapját a szövetkezetek (zadruge), illetve a szövetkezeti boltok alkották. 1946 márciusában a járásban két központi jellegű, az árubeszerzést és a kiskereskedelmi kiszállítást vállaló szövetkezetet tartottak számon, valamint 22 helyi szövetkezeti boltot. A szervezet működésében észlelt akadozásokért a járási pártszervezet a Népfelszabadító Front (OF) helyi testületei és a falvakban működő népbizottságok passzivitását okolták. Főképpen a szakembertoborzás terén róttak fel hiányosságokat.

A párt járási szervezete 1948. október 24-ei közgyűlésén a muravidéki oktatás helyzetét is értékelték. Az egyik oktatásért felelős pártvezető, Oskar Peče kijelentette, hogy a járási kommunista párt törekvései az 1945 és 1948 közötti időszakban követték Tito elnök és pártvezető üzenetét, miszerint „úgy kell nevelni fiatal nemzedékeinket, hogy minél sikeresebben szolgálhassák hazánkat, az új Jugoszláviát”. Az oktatás legfontosabb kihívásai a járásban a közgyűlés szerint a következők voltak: „a/ a lehető legnagyobb mértékben korlátozni kellett a papság hatását az ifjúság nevelésére, b/ a zömében agrárszférából származó fiatalok maradi gondolatvilágát az új társadalmi rend érdekeinek megfelelően törekedtek átalakítani, c/ a fiatalabb pedagógusok politikai és szakmai továbbképzését támogatták, d/ valamennyi tanítónak segítséget és támogatást nyújtottak a szakmai munka sikeressége szempontjából”. A tanítók felkészítését illetően nem számoltak be egyértelmű sikerről, inkább azt hangsúlyozták, hogy az 1945 előtti időszakhoz képest jelentősen javult a helyzet. Leginkább a kommunista párt illetékes intézményei által szervezett, úgynevezett gyorstalpaló képzés sikerességét és hatékonyságát méltatták.

Annak ellenére, hogy a különböző vallási felekezetek befolyását az oktatásban érezhetően visszaszorították, a papok káros befolyását továbbra is romboló hatásként emlegették. Miközben nyomásgyakorlással csökkentették a hittanlátogatók számát, kritikusan szóltak arról, hogy a hittantanulás alól kivontaknak nem tudtak megfelelő elfoglaltságot kínálni. Arról is szóltak, hogy több bizalmatlan, a kommunista rendszerrel kevésbé szimpatizáló tanár hátráltatta az új ideológia érvényesülését, ezért erélyesen hangoztatták, hogy a párt feladata az ilyen személyek munkájának a figyelemmel követése. A könyvtárak fontosságára úgyszintén utaltak, megemlítették, hogy a járás 114 nyilvántartott népkönyvtárában a könyvállomány 1945 után kedvezően gyarapodott, de a következő időszakra vonatkozóan is az ideológiai szempontból megfelelő könyvek bővítését tervezték, mert a könyvtárakat „a régi eszmék elleni harc és a munkásosztály megerősítése” szempontjából fontosnak tekintették. A járás oktatásában az 1945–1948 közötti időszakban a járási pártközgyűlés tagsága az egyik legnagyobb mulasztásnak a „reakciós erők és a papság elleni éberség” részbeni hiányát, a gimnáziumot és a kereskedelmi iskolát látogató diákoknak nyújtott csekély segítséget, a reakciósnak minősített tanárok kiszűrésének az elmulasztását, valamint a falusi iskolákban tanító pedagógusok kedvezőtlen körülményei enyhítésének az elhanyagolását tekintette. A hiányosságok alapján, „az oktatási helyzet javítása céljából” a közgyűlés, valamint az illetékes szakintézmények felé Oskar Peče a következő feladatok felvállalását javasolta: „1/ Fokozni kell az elavult (reakciós) papság és az általa végzett romboló oktatási tevékenység elleni éberséget, 2/ A falusi pártszervezeteknek külön figyelmet kell fordítani a helyi iskolák munkájára, 3/ Segíteni kell a szakszervezetek tevékenységét az oktatás terén, 4/ A haladó és szorgalmas tanítókat be kell vonni a kommunista párt szervezeteibe.”     

Forrás: Arhiv Republike Slovenije (ARS). Centralni komite zveze komunistov Slovenije. 1589. IV. Mapa 1499. Okrajni komite KPS Murska Sobota. Zapisnik seje OK KPS Murska Sobota z dne 26. 4. 1946., 769/46., ARS. CK ZKS. 1589. 1506. Zapisnik okrajne skupščine KPS Murska Sobota z dne 24. 10. 1948., 42 F-III/35., 25–25. p.

fShare

Tweet