A támogatás biztosított, de tárgyalásra lesz szükség
Megjelent: 2016. november 30. Írta: Dr. Göncz László
A novemberi plenáris ülés az elmúlt évek egyik leghosszabb rendszeres ülésszakának számított (az általában megszokott öt-hat nap helyett nyolc napig tartott), ami jelzi, hogy számos fontos és hangzatos napirendi pontot karolt fel. Ezúttal mindössze néhányat említünk közülük. Üdvözölendő, hogy a 2017-es évre vonatkozó költségvetés módosítása, valamint a 2018. évi költségvetés keretösszege elfogadásra került, és annak keretében – amint már korábban beszámoltunk róla – az őshonos nemzeti közösségekre vonatkozó támogatás „tervszerűen” biztosított. A „tervszerű” jelző annyiban magyarázatra szorul, és ezt az ülésen külön hangsúlyoztuk, hogy a jövő évi keretnél objektíve a 2016-os évi realizációra lehetett számítani (a kormány erre tett ígéretet), ami egyrészt elégedettségre ad okot, azonban a jövő szempontjából mégis gondot jelent, mert a mintegy nyolc éve ránk zúduló pénzügyi-gazdasági válság óta az úgynevezett „nemzetiségi költségvetés” nem nőtt.
Ez a tendencia komoly nehézségeket idézhet elő őshonos nemzeti közösségeink fejlődése szempontjából, ezért szervezeteink és intézményeink optimális működése érdekében minél előbb mélyreható tárgyalásra lesz szükség az illetékes kormányszervekkel. A megállapítás annak ellenére helytálló, hogy az idei évtől folyamatosan biztosított legalább ötszázezer euró összegben vissza nem térítendő regionális fejlesztési támogatás az őshonos nemzeti közösségek gazdasági alapjának a megteremtésére.
Valamelyest keserű szájízzel említhető, hogy az állam működése szempontjából nélkülözhetetlen dokumentumok elfogadása az ellenzék obstrukciójával történt meg, mivel véleményük szerint a költségvetések – főképpen a kormány és a közszféra terén tevékenykedő szakszervezetek eddigi sikertelen tárgyalásai miatt – bevételi és kiadási oldalai nincsenek összhangban.
A novemberi ülésszak keretében alkotmánymódosításra is sor került. Mintegy két éves „előkészületet” követően sikerült kétharmados többséget kieszközölni az ivóvíz biztosításához való jog Alkotmányba iktatásához. Az ivóvíz nélkülözhetetlen fontossága, valamint annak a folyamatos biztosítása és az esetleges üzleti vagy más célból történő visszaéléseknek a megakadályozása tekintetében az alkotmánymódosításnak a jövőben fontos szerepe lehet. Emiatt, még ha sokak szempontjából inkább csak üzenetértéke van, az Alkotmány módosítását én is fontosnak tartottam. Arról hosszan vitázhattunk volna, hogy a módosítás bizonyos részeit nem lett volna-e célszerűbb törvényekben rendezni, amivel részben jómagam is egyetértek, azonban egyszer pontot kellett tenni a folyamat végére.
A felsőoktatási törvény részbeni módosítása úgyszintén elfogadásra került, de nemzetiségi szempontból nem hozta meg a remélt eredményt. A módosítás keretében folyamatban volt az őshonos nemzeti közösségek anyanyelve használatának szabályozása a nemzetiségileg vegyesen lakott területen működő felsőoktatási intézményekben, valamint számunkra a maribori Magyar Tanszék miatt különösképpen fontos nemzetiségi tanszékek, illetve intézetek státuszának a rendezése. Mivel az angol és a szlovén nyelv mint oktatási nyelv arányáról nem tudtak megállapodni, az érintett cikkelyt – amelyben a nemzetiségi vonatkozású módosítások is szerepeltek – a koalíció kivonta a változtatandó cikkelyek sorából. Emiatt a nemzetiséget leginkább érintő tartalom is tárgytalanná vált, és a rendezésre majd csak a következő törvénymódosításkor lesz lehetőség.
Göncz László
