Ezúttal ismét két rövidke esemény leírásával jelentkezünk. Az első egy tehénlopásos ügy, amit 1904-ben oldott meg a belatinci csendőrjárőr és a Balatonvidék számolt be róla. A másik 1910-ben a bántornyai vásárban, illetve utána történt és a Zalamegye hasábjain jelent meg.
Ma megnézzük, hogy egy 1900-ban történt esetet hogyan ír meg három különböző újság (a Balatonvidék, a Magyar Földmívelő és a Magyar Paizs). Mennyire másolják egymás szövegét, vagyis mennyire törekednek arra, hogy a saját szavaikkal adják vissza az eseményeket. És ki tudja? Lehet, hogy az olvasóközönség segítségével sikerül 120 év után megoldanunk az ismeretlen nő kilétének rejtélyét.
Egy cikk erejéig maradjunk még a petánczi forrásnál, amelynek tulaja valóságos háborút vívott a radeini és regedei kutak tulajaival, amiről a Zalamegye 27. számában (megj. 1893. július 2-án) az utóbbiak be is számolnak.
(Zalamegye hetilap, Zala-Egerszeg, 1883. junius 3.)
A vétel után lázas gyorsasággal láttak a rendezés munkájához magának a tulajdonosnak személyes vezetése és felügyelete alatt. Külön, e célra készített eszközökkel kellett áttörni a vastag kavicsrétegeket, hogy a drága kincshez hozzá juthassanak. Roppant nagyságú és különös alakú fúrókkal túrták át a kavicsrétegeket és igy sikerült hetekig tartó, fáradságos és életveszélyes munka után a kisugárzó vizet tölgyfatörzsbe szorítani és gleichenbergi kövekkel kirakni. Az egyik kut már csinos födél alatt áll, védve az idő viszontagságai ellen.
A Zalamegye 16. számában 1882. októberében Uj hazai savanyuvíz forrás címen az alábbi rövidke cikk jelent meg:
Petánczon Vasmegyében Radeín mellett f. évi augusztus hóban egy rendkívüli szénsavdús alkalikus savanyúvizet fedeztek fel, mely Petánczi Széchenyi-víz név alatt ugyancsak augusztus hó végén a forgalomnak át is lett adva. Bernáth József budapesti tanár, a balneologiai egylet elnöke emlitett vizet vegyelemzés alá vevén, azt tapasztalta, hogy a kötött és szabad szénsav összes tartalma 47-76, úgy hogy a petánczi forrás szénsavtartalmát illetve minden más hasonlót jóval felülmúl. A petánczi forrás életrendi tekintetben rendkivüli szomjenyhitőleg és az izlési, úgy emésztési szervekre gyengéden gerjesztőleg hat. — E forrás vize kétségkívül vetélytársa leszen a radeini savanyúviznek, mely városunkban igen nagy kelendőségnek örvend. — A megrendelések a „Petánczi forrás igazgatóságá”-hoz czimzendők, u. p. Regede.
Amint az előző cikkünkben ígértük, következzen most a segélyösszegben és jutalomdíjban részesültek listája (megjelent mint melléklet a Zalamegye 7. számához 1882. augusztus 3-án). A kiosztásra 1882. augusztus 9-én Bellatinczon került sor.
Vidékünkön a 19. század első felében még elterjedt volt a lótenyésztés, ami aztán sajnálatos módon a század közepén hanyatlásnak indult. Hogy az ügyet újra fellendítsék, a kormány figyelemmel kísérte a törekvéseket és külön támogatást fordított e cél megvalósítására. Erről bővebben 1882-ben a Zalamegye hetilap 5. számában írtak (megjelent július 30-án).
Most, hogy a négy fal közé vagyunk kényszerülve, egyre nagyobb érdeklődéssel bújjuk az irodalmat és érdeklődve olvassuk a régi idők történeteit. Ilyenek a vásári jelentések is, hiszen most, hogy oly sok esemény és vásár nem kerül megrendezésre, ez is egy kicsit csillapíthatja hiányérzetünket. No de milyen is volt a lendvai vásár a 19. század végén? Bellosics Bálint hosszú és alapos leírása 1891-ben jelent meg a Vasárnapi ujság 28. számában, amelyből kiragadunk most néhány részletet.
Rovatunk előző részében bemutattuk az új tervezett vasút teljes költségét és támogatóit (ami a Pesti Napló 1893 novemberi számában jelent meg), de hogy alakult az engedélyezése és a tervezése? Mik voltak az előzmények? Erről röviden a Pesti Napló több számából is tudomást szerezhetünk; nézzük hát most sorban.
Hadd foglalkozzunk most néhány cikk erejéig egy kicsit a vasúttal is. A Pesti Napló 1893. novemberi számában megtaláljuk az új tervezett vasút teljes költségét és támogatóit, összegekkel együtt.
Ahogy a múltkori cikkünkben ígértük, folytatjuk az 1862-es évben a Zala-Somogyi Közlönyben megjelent Alsó-Lendva-i beszámolót r.l. tollából (6. szám, 1862. augusztus 15.), melyből kiderül, hogy nem a krumplilopással és az állatok legeltetésével van ám a legnagyobb gond.
Ismét itt a június, sőt hamarosan bekopog a július is, és elkezdődhet az idei termés betakarítása. A végeredményre még várnunk kell, arról viszont, hogy milyen volt a termés 1862-ben, részletes beszámolót kapunk a Zala-Somogyi Közlönyben (6. szám, 1862. augusztus 20).
Folytassuk most Cipott Rudolf pucinci ev. lelkész Freyler Sámuelnek szentelt levelét a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1868. július 19-i számában, amelynek egy részét az előző rovatban közöltük. A második részben szerzőnk dicsérettel illeti a dobronaki plébánost, a belatinciról viszont már nincsen ilyen jó véleménnyel, és ezt bőven ki is fejti.
Rovatunk e havi számában „Cipott Rudolf, pucinci ev. lelkész” 1868. július 6-án keltezett nekrológját olvashatjuk, amit Freyler Sámuelnek szentel, aki halálakor Dobronakon lakott (ott is temették el; a Puczinczi ag. hitv. ev. Gyülekezet Halottak Anyakönyve 128. száma alatt találjuk a bejegyzést). A nekrológ a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1868. július 19-i számában jelent meg, de mivel igen hosszúra sikeredett, most csak egy részét tudjuk közölni, a kimaradt részeket pedig a következő számokban.
A Szent István Társulat 1848-ban Budapesten alapított katolikus könyvkiadó társulat. A társulat 1860. november 14-én megtartotta XI. nagygyűlését, ahol szó esett egy saját ház szükségességéről is, de mivel a tőkéjük erre nem volt elegendő, megvitatták, hogy miként lehetne ezt gyarapítani és miként kéne ösztönözni az embereket, hogy csekély összeggel hozzájáruljanak a célhoz. A tervük sikerrel járt és az adakozások nem maradtak el; valamennyi megyéből érkeztek kisebb-nagyobb összegek, amiről rendszeresen be is számoltak.
1. oldal / 2
