kele
perec1
garas1
64. évfolyam
30. szám
Megjelenés:
2020. 07. 30.
kiscim3020
 

„Másodiknak lenni sosem jó, de óriási sikert értünk el”

naf2620A Nafta az Aluminij után a második másodosztályú csapat a szlovén focitörténetben, amely bejutott a Szlovén Kupa döntőjébe. A június 24-i meccs ráadásul hosszú idő után újra muravidéki rangadót is jelentett a muraszombati Mura ellen. A brdói labdarúgóközpontban az erőviszonyok ezúttal nem voltak kiegyenlítettek, hiszen – az „osztálykülönbségen” túl – a másodosztályú bajnokság lezárása miatt a Nafta már régóta nincs versenyritmusban, emellett a csapat három alapemberére – Novinić, Vinko, Bizjak – sem számíthatott. Ennek ellenére a lendvai legénység bátran harcolt a döntőben.

A zártkapus kupadöntő első félideje nem igazán hozott izgalmas, eseményben gazdag játékot, a mérkőzést sok hiba jellemezte. A Mura mint esélyesebb csapat átvette a kezdeményezést, ami révén többet birtokolta a labdát és több helyzetet alakított ki, de türelmetlen és pontatlan játékával nem tudott áttörni a lendvaiak védelmén. A Nafta az első félidő közepén néhány percre felvillantotta tudását, a legnagyobb lehetőségnél Rebernik próbálkozott sikertelenül.

A muraszombati csapat aztán a második félidő harmadik percében vezetést szerzett, miután Kouter a 16-osra belőtt labdájával Marošát találta meg, aki a kapu elől laposan a hálóba lőtt; a lendvai védelem egy pillanatra megfeledkezett róla, amit a fiatal játékos rögvest kihasznált. Pont őt emelte ki egy nappal korábban Živko is mint a legveszélyesebb láncszemet az ellenfél táborában, majd a mérkőzés után őszintén bevallotta: „Magunk tehetünk az első kapott gólról. Rosszul állítottuk fel a védelmünket, amit Maroša megbüntetett.”

A találatot követően is jobban játszott az elsőosztályú ellenfél. A Nafta az egyik ritka ígéretes helyzetét a 70. percben dolgozta ki, amikor újra Rebernik került a kapu közelében lövőhelyzetbe, a labda viszont Obradovič kezében kötött ki.

A Mura második gólja is Maroša nevéhez fűződött, bal oldali passzát közelről lőtte a kapuba Karničnik. A Nafta a 77. percben Pirovšek R. fejesével megszerezhette volna a szépítő gólt, de a fekete-fehérek hálóőre ismét jól reagált. A mérkőzés végéig a Mura már csak a játékvezető utolsó sípszavára várt, ami után számára kezdődhetett a megérdemelt ünneplés.

 

 

A díjkiosztón Paku Roland csapatkapitány vette át Radenko Mijatović szövetségi elnöktől a díjat, majd hazaindulás előtt kifejtette: „Egy kicsit csalódottak vagyunk, hiszen a második helyen végezni sosem jó, de azt hiszem, hogy rövid időn belül másként fogunk visszanézni a meccsre. Egy óriási sikert értünk el, talán még partiban is voltunk a Murával, csak a legrosszabbkor kaptuk a gólt. A pillanatnyi figyelmetlenségünket használta ki az ellenfél. Még az egyenlítésre is volt lehetőségünk, de a második találat megpecsételte a sorosunkat. Talán ha az eltiltottak is pályára léphettek volna, máshogy alakul, de így is a maximumot adtuk bele a játékba, amiért büszke vagyok a csapatomra.”         

A mérkőzés után Dončić Dejan, a kék-fehérek vezetőedzője kiemelte: „Az első félidőben fegyelmezetten játszottunk és ellentámadásokból próbáltunk veszélyeztetni. Tudtuk, hogy a második félidő első tíz percében meg kell törnünk az ellenfél nyomását, ami nem sikerült. Ezek után muszáj volt nyíltabbá tenni a játékunkat, hiszen többet akartunk, és így a második gólt is megkaptuk. Ugyan hiányzott a sorainkból a három eltiltott alapjátékosunk, akik nélkül nem voltunk eléggé veszélyesek, de a pályán lévő legénység megfelelően végezte a feladatát.  szerzett tapasztalatok hozzáadott értéket jelentenek úgy a játékosoknak, mint a klubnak, és jövőre mindent megteszünk azért, hogy feljussunk az élvonalba.”

Ezt az igyekezetet megerősítette Végh Gábor klubelnök is, aki a brdói lelátóról buzdította a csapatot. Mint elmondta, már a tavaszi szezonra nagy terveket tűztek ki a klubnál, amiket a járvány felülírt. A történelmi döntő kapcsán pedig kifejtette: „Minden dicséretet megérdemel a csapat. Egy döntőben vesztesnek lenni sosem könnyű, de ha figyelembe vesszük a körülményeinket, az eltiltásainkat és a bajnokságunk félbeszakítását, hogy a feltételek nem voltak egyenlőek, akkor elmondhatjuk, hogy a játékosok óriási eredményt értek el. Azt hiszem, ha a feltételek kiegyenlítettek lettek volna, közelebb álltunk volna a győzelemhez.”

„Az általunk is elképzelt forgatókönyv valósult meg a pályán, amikor a Nafta beállt védekezni és az ellentámadásokra építve fegyelmezetten játszott – nyilatkozta Ante Šimundža, a Mura vezetőedzője. – Tudtuk, hogy nem lesz könnyű dolgunk. Az első félidőben gondot okozott, hogy az esélyesebb csapat szerepében játszottunk, de ezzel is megküzdöttünk és az elejétől a végéig domináltunk. A kupagyőzelem annak az iránynak az elismerése, amit elterveztünk és követünk.”

A Mura hűséges szurkolói a helyszínen, nem messze a központ bejáratól hangosan buzdították kedvenceiket, a Gorgonák pedig ismét látványosan, fáklyák fényében fogadták a Nafta csapatát a lendvai sportparkba érkezésükkor.

 

Nafta 1903 – Mura 0:2 (0:0)

A mérkőzés helyszíne: Brdo, labdarúgóközpont

A nézők száma: zártkapus

Játékvezetők: Obrenović Rade, Praprotnik Jure, Kordež Grega, Glažar Roman

Szövetségi ellenőr: Turk Janko

Nafta 1903: Raduha, Pirtovšek R., Végh (Drk 58.), Ploj (Pozsgai 85.), Paku, Živko, Ubochioma, Rebernik, Gergényi, Leuštek, Pirtovšek T.; edző: Dončić Dejan 

Mura: Obradovič, Cipot (Karničnik 65.), Bobičanec, Maruško, Kouter, Kous, Maroša (Žižek 87.), Horvat (Šporn 87.), Šušnjara (Mandić 72.), Šturm, Gorenc; edző: Šimundža Ante

Gólszerző: Maroša (48.), Karničnik (73.)   

Sárga lap: Pirtovšek T., Gorenc, Obradovič, Rebernik

Piros lap: –

 

A Mura a kupagyőzelemmel kivívta az indulás jogát az Európa Liga selejtezőjében, s ezzel 220.000 euróval gazdagodott. Emellett a Szlovén Labdarúgószövetség a kupagyőztes csapatot 40.000 eurós, míg a vesztes Naftát 10.000 eurós jutalomban részesítette.

 

 

MCSi Design