kele
perec1
garas1
64. évfolyam
37. szám
Megjelenés:
2020. 09. 17.
kiscim3720
 

„Nagyon készülünk a kupaelődöntőre”

sport doncic2220A Nafta 1903 kispadjára télen érkezett Dončić Dejan, aki a nyolchetes felkészülés után csupán egy bajnoki meccsen vezette a kék-fehér csapatot. A koronavírus-járvány miatt a lendvai közönség közel fél év után sem ismerhette meg a szakembert, aki a felnőttek között és az utánpótlás-nevelésben is rendelkezik tapasztalatokkal. A 47 éves edző viszont történelmi sikerre vezetheti a Naftát június 10-én, amikor a kupadöntőbe jutásért küzd meg a csapat Radomljéval. Többek közt megtudtuk tőle azt is, hogy rokoni szálak fűzik a jelenleg leghíresebb szlovén NBA-s kosárlabdázóhoz, Luka Dončićhoz.

– Mivel a neve a nyilvánosságban ismerősen cseng, hadd kérdezzem meg: rokoni szálon is összeköthető a világhírű fiatal kosárlabdázóval, Luka Dončić-csal?

– Az apám és Luka nagyapja unokatestvérek voltak. Luka apjával, Sašóval, aki a kosárlabdavilágban ismert személyiség, mindmáig tartjuk a kapcsolatot, időnként összefutunk egy kávéra. Lukával viszont már régen nem találkoztam. Érdekességként elmondhatom, hogy Luka kiskorában labdarúgással foglalkozott, eredményes is volt, de végül apja nyomában indult el és kemény munkával szerzett világhírnevet.

– Ezek szerint sportcsaládból származik. Az aktív labdarúgást követően a pályafutását edzőként folytatta, télen érkezett Lendvára. Mi győzte meg arról, hogy elvállalja a munkát a klubnál?

– A döntésemet, hogy eljöjjek Lendvára, az alapozta meg, hogy a vezetőség által bemutatott vízióban éreztem a klub magas szervezettségi szintjét. Ez edzői szempontból fontos, hiszen megalapozza a jó munkához szükséges feltételeket. Tudtam, hogy Lendva egy „labdarúgó-város”, ahol a labdarúgásért élnek, ahol jó eredményeket akarnak elérni és színvonalas játékot akarnak látni. Egyértelműen ez motivált és győzött meg arról, hogy elvállaljam a kihívást.

– A csapat túlesett a téli felkészülési időszakon, a bajnokság folytatása gőzelemmel kezdődött, majd jött a járványhelyzet, ami leállította a labdarúgást is, majd két hónap bizonytalanság után a bajnokság végét is jelentette. Bizonyára nem így képzelte el az idény hátralévő időszakát…

– Eredményorientált vagyok, minden mérkőzést meg akarok nyerni. A győzelmi mentalitásomat a játékosoknak is igyekszem átadni. Ez azonban nem mindig valósul meg könnyen, ezért fontos, hogy a jó és a rossz dolgokat megfelelően fel tudják dolgozni. Úgy a játékospályafutásomban, mint az edzői karrieremben először történt meg velem, hogy miután előirányoztuk a maximális felkészülésnek a tervét és bekapcsoltuk a fiatal játékosokat is, majd 11 edzőmérkőzést játszottunk, amelyben az összes játékosnak bizonyítási lehetőséget adtunk, kilenc felkészülési hét után és az első sikeres tétmeccset követően váratlanul szinte egyik napról a másikra mint a kártyavár összedőlt minden.

– Hogyan vészelték át a karantént a csapattal és szervezték meg a munkakörülményeket? Milyen volt a visszatérés?  

– A legfárasztóbb ebben az időszakban a kialakult bizonytalanság volt, hiszen csak reménykedhettünk abban, hogy lesz folytatás. Ez egy pszichológiai küzdelem is volt úgy a szakmai stábban, mint a játékosoknál. Megbeszéltük a kerettel, hogy először magukért dolgoznak, a saját fejlődésükért, és csak azután jön a klub. Csak ezzel a felfogással fejlődhetünk. Szinte mindenki az elvárásoknak megfelelő formában tért vissza. Lépésenként hangolódtunk rá újra a közös edzésekre és ügyeltünk a sérülések elkerülésére.

– Amikor a lazítások végre bekövetkeztek, mindenki a bajnokság folytatásában reménykedett, aztán a Szlovén Labdarúgószövetség a másodosztály bajnokságának befejezése mellett döntött. Véleménye szerint kissé elhamarkodott volt a csúcsszervezet döntése?

– A meghozott döntés után csalódott voltam, hiszen tudom, hogy jól dolgoztunk és megfelelően felkészültünk. Folytatni akartuk, hogy megmutathassuk az elért szintünket, de ez ellen nincs mit tenni. Bizonyos pillanatokban fontos az alkalmazkodóképesség és a rugalmasság. Nincs értelme taglalni azokat a dolgokat, amik nem történtek meg, hiszen azok sokszor negatív irányba fordulhatnak. Lehet viszont, hogy a döntés tényleg egy kicsit korán született meg.

– Ezek után az összes erőt a klubban a kupaelődöntőre irányították, amelynek időpontját a szövetség előrehozta június 10-re, a döntőt pedig június 24-re tette.

– Szerencsére megmaradt nekünk a kupamérkőzés. Az időpont a korábbihoz képest jobban megfelel nekünk, hiszen problémát jelentene másfél hónapot edzeni egy mérkőzésig, emellett a barátságos találkozókat is nehezen egyeztetnénk a bajnokság beindulásával. A csapatban jó a hangulat, a játékosok nagyon motiváltak, hiszen tudják, hogy közösen történelmi sikert érhetünk el. Célunk, hogy egy hónap edzés és három felkészülési meccs után a legoptimálisabb formát hozzuk a mérkőzésen. Jelenleg az edzésekre koncentrálunk, vannak még hiányosságok, amiken még dolgoznunk kell, de amikor eljön az elődöntő napja, nagyon fontos lesz, hogy lelkileg és fizikailag is egyben legyünk. Visszavágóra nem lesz lehetőség, ezért erre az egy meccsre kell összpontosítanunk. Tisztában vagyunk azzal, hogy Radomlje is ugyanazt akarja, amit mi, ők is történelmi siker előtt állnak. Természetesen megteszünk mindent azért, hogy a győzelemmel kielégítsük a klub, a csapat és elsősorban a szurkolók elvárásait.

– Az utánpótlás-nevelés sem áll messze Öntől, hiszen éveken keresztül sikeresen vezette a domžalei labdarúgóiskolát. Hogyan tervezi az együttműködést és a fiatalok beépítését a Nafta felnőtt csapatába?

– Az edzések újrakezdésénél a szakmai stábban szükségünk volt segítségre, és ekkor felajánlottam az együttműködést az utánpótlásnevelő központ szakmai vezetőjének, Bažika Silvesternek. Jól tudunk együtt dolgozni és tartjuk a kapcsolatot, beszélgetünk a fiatal játékosok fejlődéséről, a vezetővel megosztom a gondolataimat, a véleményemet a fiatal játékosok bekapcsolásának módjáról a felnőtt csapatba. Kiindulva a tapasztalataimból talán tudok segíteni a minél jobb, színvonalas utánpótlás kinevelésében. Egy terv kidolgozásán viszont dolgozunk, hiszen az akadémia létrej9öttével majd felelősséget vállalunk arra, hogy a fejlődést magasabb színvonalra emeljük, amihez szükséges a fokozatosság. Lépésenként kell haladni, hiszen hosszú távon hasznosabb, ha a sok kisebb lépést biztosan tesszük meg és ezzel fejlődünk, mint hogy előre és hátra lépegetünk és ezzel egy helyben toporgunk.

 

 

MCSi Design