kele
perec1
garas1
65. évfolyam
9. szám
Megjelenés:
2021. 03. 04.
kiscim0921
 

Oly közel, s mégis távol…

Az István, a király című rockopera egyik leghíresebb szövegrészét megfordítva szoktam sokszor – főleg Ljubljanában – mondani: a mintegy 200 kilométeres távolság manapság sokkal gyorsabban és könnyebben leküzdhető, mint a ljubljanai „bürokratafejekben” a távolság a (Mura)vidéktől. Ezt az elmúlt hetekben sajnos ismét többszörösen megerősítették bennem különböző, minisztériumi illetékesnek mondott tisztségviselők. A múlt havi írásomban jeleztem már, hogy az autópályakezelő társaságot több kérdésben is megkerestem: a válaszuk mind a négyben elutasító volt. Az egészségügyi minisztériumban is azt állítják, hogy a betegek utaztatását szolgáló rendelet módosítása nem hozza hátrányos helyzetbe a muravidékieket. Az emberek mást mondanak, s én nekik hiszek, így továbbra is várom azok jelentkezését, akiknek a rendelet módosítása miatt más eljárásban van részük.

 

A kérdésről Fakin miniszter úrral és az egészségbiztosító képviselőjével volt egyeztetés, de végső eredmény még nem született. Előreláthatólag jövő héten az egészségbiztosító muraszombati vezetőségével zajlanak egyeztetések a rendelet értelmezését és kivitelezését illetően. 

A községi magyar önkormányzati közösségek finanszírozását rendezni szándékozó rendelet értelmében a finanszírozás legjobb esetben áprilisban esedékes. A héten azért találkozom Medved miniszter úrral, hogy kérjem a rendelet módosítását, amely már nem hozza hátrányos helyzetbe a községi magyar önkormányzati közösségeket.

Prešiček miniszter úr látogatása nagyon biztató volt, a tárgyalások jó irányba haladtak, de mint tudjuk, azóta már nem ő tölti be ezt a tisztséget, ami miatt – ahogy a politikában gyakran lenni szokott – gyakorlatilag mindent elölről kell kezdeni. A költségvetési részt is, pedig a művelődési minisztérium volt gyakorlatilag az egyetlen, amely forrásnövekedést tervezett a nemzetiségi tételen. A Nemzetiségi Hivatalnál ugyan terveznek bizonyos növekedést, de a jelen javaslattal nem lehetünk elégedettek!

A magyar beruházásokkal kapcsolatosan szintén észlelhető némi hisztériakeltés, eddig szokatlan módon ljubljanai körökből is, ezért a külügyi bizottság ülésén erről kérdeztem Miro Cerar külügyminiszter urat.

A nemzetiségi jogok megvédését illetően a muravidéki nemzetiségi sajtó meggyőződésem szerint (tisztelet annak az 1–2 újságírónak) ezekben a kérdésekben legjobb esetben is csak a passzív szemlélő/tudósító szerepkörét vállalja fel, mintha nem szeretne konfliktusba keveredni a szlovén kormánnyal. A magyar kormánnyal szemben korántsem ennyire körültekintő, sőt, nem egy alkalommal a közmédia szerepét is meghazudtolva részrehajló, pedig magyar–magyar relációban gyakorlatilag nincs nézeteltérés. Meggyőződésem szerint a közös fellépés a mindenkori hatalommal szemben az érdekeink megvédése érdekében hatékonyabb és főleg hatásosabb lehetne. Mert köztünk lehetnek és legyenek is nézetbeli különbségek, de ha kifelé nem egységes erőt alkotunk, az jelentősen gyengíti amúgy meglévő erőnket.

MCSi Design