kele
perec1
garas1
65. évfolyam
41. szám
Megjelenés:
2021. 10. 14.
kiscim4121

A Nafta 1903 múlt szombaton a listavezető Triglav Kranjt fogadta Lendván, akik ellen 1:1-es döntetlen született. Az ...

A Határmegállapító Bizottságnak a Muravidékre vonatkozó tevékenysége

A magyar–jugoszláv határmegállapító bizottság ...

Az ütemesen növekvő számú covid-betegek közül a kórházi kezelésre szorulók aránya miatt a szlovén kormány újabb ...

A Lendvai Zsinagógában szeptember 1. és 7. között volt megtekinthető a Lendvai Nyugdíjas Egyesület képzőművészeti ...

Tűzijáték a Lendva-hegyen
Muravidék, 1921 szeptembere: Magyarország mellett tüntettek   
Nincs zárlat, szigorúbb PCT-feltételek
A lendvai nyugdíjasok kiállítása
 

Nyelv és történelem V. – Híres magyarok és a magyar nyelv

A magyar történelemben se szeri, se száma a nemcsak Magyarországon, hanem akár nemzetközi szinten is ismert magyar művészeknek, tudósoknak, politikusoknak. A magyar nemzeti büszkeség egyik fontos sarokköve, ahogy róluk gondolkozunk, ahogy az emléküket őrizzük, de talán fel sem merül bennünk, hogy lehetnek köztük olyanok, akiknél a „magyarnak lenni” egyik legfontosabb kritériumával, a nyelvtudással kapcsolatban merülhetnek fel kétségek. Mai cikkünkben néhány történelmi személyiséget vizsgálunk a fenti aspektusból.

A 20. századot megelőző korokban, amíg Magyarország államformája királyság volt, értelemszerűen a király, az uralkodó volt az ország első számú reprezentánsa. 2019-ben a Magyar Nyelv című folyóiratban Szili Katalin nyelvésznek egy izgalmas cikke jelent meg Tudtak-e a magyar királyok magyarul? címmel, amelyben a szerző a címben szereplő kérdéskört járta körül.  Megállapítja, hogy 1301-ig, az Árpád-ház kihalásáig királyaink természetesen beszélték a magyar nyelvet, ezután azonban idegen uralkodóházak sarjai foglalták el a magyar trónt. De ez nem jelentette automatikusan azt, hogy ők ne beszéltek volna magyarul, sőt az uralkodásra való felkészítésük során a legtöbb esetben kifejezetten hangsúlyt fektettek arra, hogy más nyelvek mellett a magyarban is jártasságot szerezzenek. A 16. század hozott ebben a tendenciában változást: I János (Szapolyai János) 1540-ig uralkodott, s halála utána hosszú ideig csak olyan királyok, királynők ültek a magyar trónon, akik nem tudtak magyarul. A Habsburg uralkodók közül I. Miksa például még legalább próbálkozott a magyar nyelv elsajátításával (nem sok sikerrel), Mária Terézia viszont egyáltalán nem (tegyük hozzá, őt apja – egy fiúgyermek születésében reménykedve – nem is uralkodónak szánta). Két utolsó királyunk, I. Ferenc József és IV. Károly ellenben már nagy energiát fektetett a magyartanulásba, különösen utóbbi jutott el magas szintre, nem is beszélve Ferenc József feleségéről, a roppant népszerű Erzsébet királynéról (vagy ahogy sokan ismerik, Sissiről).

Széchenyi Istvánt szokás a legnagyobb magyarnak is nevezni, azonban kritikusai néha-néha felemlegetik hiányos magyartudását. Mindebben annyi igazság van, hogy – amint az a Pándi Pál szerkesztette A magyar irodalom története című műben szerepel – Széchenyi valóban nem tudott jól magyarul, de ez általában véve jellemző volt a korabeli arisztokrácia tagjaira. Mentségére legyen mondva ugyanakkor, hogy életkora előrehaladtával ez az állapot jelentősen megváltozott.

Széchenyivel ellentétben jóval jogosabbak lehetnek a kritikus hangok az egyik legnagyobb magyar zeneszerzőnek tartott Liszt Ferenc esetében. A burgenlandi születésű Liszt valóban nem tudott magyarul, ami tulajdonképpen nem meglepő, hiszen német nyelvű elemi iskolába járt, majd fiatalkorának nagy részét szerte Európában, kvázi világpolgárként töltötte. Mindezek ellenére a magyarsághoz tartozását mindig is hangsúlyozta. Igaz, német nyelven, de így vallott saját identitásáról: „Engedtessék meg, hogy a magyar nyelv sajnálatos nem tudása ellenére születésemtől halálomig szívben és lélekben magyar maradjak.”

 

 

MCSi Design