kele
perec1
garas1
65. évfolyam
9. szám
Megjelenés:
2021. 03. 04.
kiscim0921
 

Sok minden pozitívan változott az elmúlt években

Mate0321Máthé László Eduárd októbertől viseli Magyarország lendvai főkonzuli tisztségét. A karrierdiplomatával a Lendvai Főkonzulátus munkájáról, célkitűzéseiről, a közép-európai nemzetek térségünkben is egyre inkább érzékelhető összefonódásáról beszélgettünk.

– Főkonzul úr, kérem áruljon el néhány adatot személyes és szakmai életéből! Hol dolgozott lendvai küldetése előtt?

– Budapesten születtem, az egyetemen történelmet tanultam, ezután kerültem a külügyminisztériumba. Az egyetemi tanulmányaimat Nigériában kezdtem el, majd tanultam Angliában és természetesen Magyarországon is. 2002 elejétől dolgozom a külügyi tárcánál, a mostani, lendvai külszolgálatom a negyedik a sorban. Az első küldetésemet 2003 és 2008 között Litvániában teljesítettem, majd a visegrádi együttműködés kérdésein dolgoztam. 2010 és 2014 között Ljubljanában a nagykövetségen dolgoztam első beosztottként. Akkoriban nagyon sok időt töltöttem a Muravidéken is. 2015 elején Magyarország kenyai nagykövetének neveztek ki, ebben pedig természetesen nagy szerepe volt annak is, hogy éltem Afrikában, ismerem a körülményeket, a doktori munkám is Afrikáról szólt. A magyar külpolitika 2014 után kibővült a külgazdasági és gazdaságdiplomáciai feladatokkal, és ennek keretében kértek fel, hogy képviseljem Magyarországot nagykövetként Kelet-Afrikában. Ott dolgoztam tavaly augusztusig, majd hazatértem.

– Hogy került már egyetemistaként Nigériába?

– Édesapám a külkereskedelemben dolgozott. Magyarország a rendszerváltozás idején kormányhitelt nyújtott Nigériának, melynek keretében szakmunkásképző iskolákat épített az afrikai országban. Úgy is mondhatjuk, „kulcsra készen készítették” az iskolákat, mindent, még az esztergapadokat is konténerekbe rakták és Afrikába szállították. Ezeket az építkezéseket felügyelte édesapám, így én is a családdal tartottam, és végül Nigériában kezdtem el az egyetemi tanulmányaimat.

– Afrika után ismét Szlovénia?  

Mate03213– Három gyermekem van, kettő közülük gimnazista, és eddig egyikük sem élt hosszabb ideig még Magyarországon, ahogy ez a pályafutásom eddigi alakulásából is kiderül. Úgy gondoltam, nagyon fontos, hogy a gyermekeim személyes tapasztalatból, ne csak szüleik révén kötődjenek Magyarországhoz. Adódott a lehetőség és éltem vele, Lendva és Budapest ugyanis közel vannak, így már könnyebben megszervezhető a családi életünk is. Október elejétől Lendván Magyarország főkonzuljaként teljesítem feladataimat.

– A Covid-járvány kellős közepén kezdte el lendvai főkonzuli, diplomáciai tevékenységét. Mennyiben nehezíti ez a munkát, a kapcsolatok felvételét?

– A konzuli munkát nem befolyásolta számottevően a járványhelyzet. A főkonzulátus mindvégig nyitva tartott, jelenleg is fogadja ügyfeleit. Az állampolgársági esketések jelenleg is folynak, de minden egyéb konzuli munka is zajlik. Ezekre az eskütételekre mindig emlékezni fogok. Általában tele vannak érzelmekkel, most azonban nagyon más hangulatú egy üvegablak mögött állva meghallgatni az eskütételt. Rossz érzés ezt így végezni, de nem tudunk mást tenni. Ami a diplomáciát illeti, a lehetőségek ezen a területen is korlátozottak, várjuk, hogy szabadabban is tudjunk mozogni, találkozni emberekkel, szervezetekkel.

– Szlovénia fővárosában, Ljubljanában működik Magyarország nagykövetsége, Lendván a főkonzulátus. Milyen megosztásban dolgoznak, mennyire szigorú ez a munkamegosztás?

– A főkonzulátus konzuli kerülete a szlovén közigazgatási határokat követi, így a mi konzuli kerületünk Ptujig, Mariborig ér, míg az ország nyugati részét a ljubljanai konzuli szolgálat látja el. A főkonzulátus jelenléte azt jelenti, hogy a Muravidékre dupla annyi figyelem fordul Magyarországról, hiszen a nagykövetség mellett mi is ellátjuk feladatainkat. Fő feladatunk természetesen a helyi, regionális feladatok elvégzése, ellátása, a folyamatban lévő ügyek kezelése. Természetesen a kormányzati szervekkel a ljubljanai nagykövetség tartja a kapcsolatot, élén Dávid Andor nagykövettel. A mi együttműködésünk is nagyon jó, ami azért fontos, mert nagyon intenzívek a kapcsolatok a kormányok között.

– Milyen arányban tartozik a munkához a gazdasági diplomácia, miben nyújtanak segítséget a magyar magántőkének, illetve miben segítik a magyar állami befektetéseket?

– Szerencsére Magyarország már van olyan helyzetben, hogy a magyar magántőke a környező országokba is kihelyeződjék. A tőke ebben a folyamatban mindig először közvetlenül a határon túli térséget keresi meg, ha másért nem is, a nyelvi könnyebbségek miatt bizonyosan. Amennyiben a cégek jelzik szándékukat, természetesen megnézzük, van-e lehetőség számukra a magyarlakta területeken. Ezt nagyon fontos szempontnak tartom, de ha az érdekek egyéb térséget preferálnak, természetesen annak is eleget teszünk és segítünk. Az állami befektetéseket is figyelemmel kísérjük, most éppen az új magyar székház építése ad feladatokat, reméljük, hogy hamarosan ténylegesen el is kezdődik a munka. Nagyon sokat dolgoztunk a lendvai templom felújításán is, a jelenleg zajló munkálatok elkezdéséhez a magyar állam jelentős mértékben hozzájárult. Szerencsére vannak programok, mint például a „Pro Futura” vagy a CED-es pályázatok, amelyek már maguktól is működnek, ami nagyon jó érzés, önállóan működő programokról van ugyanis szó.

– Említette a lendvai plébániatemplom felújítását, de voltak már korábban is magyar támogatások az egyház területén. Miért fontos ez Magyarország számára?

– Magyarország számára a keresztény egyházakkal való kapcsolattartás nagyon fontos feladat. Nemcsak Szlovéniában, Kenyában is sokat dolgoztam a „Hungary Helps” programban, amely az üldözött keresztény közösségeken próbál segíteni olyan területeken, ahol a kereszténység inkább veszélynek nevezhető, mint erénynek. Afrikában több programot is sikerült elindítanunk a helyi keresztény közösségek támogatására. Az alapgondolat az, hogy az egyház és a hit közösségteremtő erő és tényező, amellett, hogy az európai kultúra és saját közösségünk alapja, így ezt kötelességünk támogatni és segíteni, nemcsak világszerte, de itt, saját szomszédságunkban is, főként, ha egy olyan szimbolikus épületről van szó, mint a lendvai Szent Katalin-templom.

– Milyen hatással van a járvány a szlovén–magyar gazdasági kapcsolatokra?

Mate03212– A gazdaságot mindegyik ország igyekszik a lehetséges legmagasabb szinten tartani. A gazdaság struktúrája fennmaradt és csak várja a megfelelő pillanatot, hogy újra, talán még erőteljesebben elinduljon. Nem lehet összehasonlítani a helyzetet a 2008-as, 2009-es válságos helyzettel, ugyanis az alapstruktúrák a helyükön maradtak és maradnak. Bizonyosan sok minden megváltozik majd a járvány után, de az alapszándék megmaradt. A magyar–szlovén kereskedelmi volumen erőteljes növekedést mutatott a járvány előtt, ez elmondható a szlovéniai magyar befektetésekről is, és azt várom, hogy ez a tendencia folytatódik.

– Az elmúlt esztendőkben jelentős infrastrukturális területeken kapcsolódott össze a két ország, az autópályák után a villamos távezetékek is összekapcsolásra kerülnek. Vannak-e hasonló, további infrastrukturális tervek Szlovénia és Magyarország között?

– Tervek vannak, talán a következő terület a vasúti összeköttetés fejlesztése lehet. A vasút mindenképpen nagyon fontos fejlődési lehetőség mindkét ország számára, és mindkét ország részéről megvan a szándék is.

– Hogy látja a muravidéki magyarság helyzetét, mik a tapasztalatai?

– Ez nagyon bonyolult kérdés. Úgy kezdem, hogy nagyon más a Muravidékre látogatni és más a Muravidéken élni. Azt például már az előző szlovéniai külszolgálatom idején is megtanultam, hogy a muravidéki magyar közösség igen sokrétű és különböző, máshogyan éli meg magyarságát a Lendva-vidéki, a dobronaki vagy éppen a pártosfalvi magyar, annak ellenére, hogy csak néhány kilométer választja el az említett településeket. A vegyesen lakott területekre jellemző kétnyelvűség különleges adottság, és véleményem szerint ez a terület egyik nagy értéke is. Ezt egyre többen gondolják így, s talán nem véletlen, hogy az elmúlt években egyre több magyarországi tanuló jelent meg az itteni iskolákban, én pedig biztos vagyok benne, hogy nagyrészt azért, mert éppen a kétnyelvűséget látják előnyösnek, azt, hogy az emberek mondatról mondatra képesek nyelvek között váltani és megértetni magukat más nemzetiségűekkel. A határtérség egyre inkább felértékelődik, és ennek egyik alapja, hogy itt valóban él a kétnyelvűség. Mi támogatjuk ezt, és ha Magyarország segíteni tud a magyar nyelvhez, a magyarsághoz való kötődésben és abban, hogy több ember lássa meg ebben az érték mellett a hasznot is, akkor jó munkát végeztünk, amely egyben biztosíthatja a muravidéki magyarság megmaradását is. A helyzet nagyon biztató, az előző, ljubljanai külszolgálatom idején még csak ötlet szintjén felmerülő dolgok a jelenben megvalósulni látszanak, ami azt jelenti, hogy a magyarság vezetőinek víziói helyénvalók voltak, ráadásul a térséget a szlovén és a magyar kormány is támogatja. Fontos hangsúlyozni, hogy mindez kéz a kézben jár a rábavidéki szlovén közösség részére juttatandó támogatásokkal, a két országban a kisebbségek kölcsönös bizalmat adnak egymásnak és a fővárosok politikájának is. Nagyon sok minden pozitívan változott az elmúlt években, úgy látom, a hangulat is jobb a térségben. Természetesen minden az itteni embereken múlik. Mi csak segíteni tudunk, és csak bátorítani tudok mindenkit, hogy a mostani, kedvező helyzetben bátran vállalkozzon, dolgozzon, ha pedig segítségre lenne szüksége, forduljon hozzánk. Nem nekünk kell kitalálni a dolgokat, ezeknek itt helyben kell megszületni. Magyarország feladata, hogy a helyben történő boldogulást, a magyar közösség erősödését támogassa a rendelkezésre álló eszközökkel.

– Mit lát a főkonzuli mandátum legfontosabb feladatának?

– Szeretném megkeresni, felkutatni és megtalálni a muravidéki közösségeket összekötő elemeket, dolgokat, ízeket vagy emlékeket. Hosszú a közös történelmünk, sok minden köt bennünket össze szlovén barátainkkal. Apró lépésekre gondolok, és csak keresem az olyan kapcsolódási pontokat, amelyekkel közelíteni tudunk. Például a gasztronómia, a kultúra és természetesen a gazdaság területén is. Olyasmire gondolok például, mint Árpád-házi Szent László királyunk muravidéki emlékezete, amely a tapasztalataim szerint a szlovén közösség körében is jelen van és értéket képvisel. Vagy – hogy hétköznapibb példát említsek – életem egyik legfinomabb csirkepaprikását Muraszombatban ettem, pedig arról aztán úgy szoktuk gondolni, hogy az nagyon is egy magyar nemzeti étel. Nyitottak vagyunk és csak közösen tudunk boldogulni a közös érdekekből és értékekből kiindulva. Ez mindannyiunk érdeke, és egyben az egész magyarság érdeke is. Azt kell elérnünk, hogy a közös értékeinket meglássuk, kimondjuk, hogy mindannyiunk számára fontosak azok, s bátran vállaljuk, ha azok mások kedvencei is lehetnek. Emellett örömmel látnám, ha szorosabb kapcsolatok fűznék össze a külhoni magyar közösségeket, és ebben segíteni is szeretnénk.

 

 

MCSi Design