kele
perec1
garas1
63. évfolyam
50. szám
Megjelenés:
2019. 12. 12.
kiscim5019
 

Mert magyar voltál, ezért… Emlékezünk…

HrastovecWAz 1945. július 9-éről 10-ére virradó éjszaka, 74 évvel ezelőtt internálták a muravidéki magyarságot Hrastovecre, illetve Šterntalba. Az 558 internáltra – zömében idős emberre, nőre, illetve gyermekre – már néhány éve méltóságteljesen, nem utolsó sorban a szlovén politikum kimondott bocsánatkérése mellett tudunk emlékezni.

A muravidéki magyarság az idén első ízben nem a júliusi évfordulón tartja a megemlékezést, az MMÖNK ugyanis már évek óta tervezi, hogy azt egy őszi időpontra helyezi át. Ennek abszolút támogatható oka az, hogy a megemlékezésen így szervezetten részt tudnak majd venni a muravidéki általános és középiskolások, hiszen július folyamán a szünidő miatt ez nem lehetséges. A magyar közösség nem burkolt szándéka ugyanis, hogy a történelem e tragikus eseményeit – ahogy a szlovének sárvári internálását is – megismerteti a fiatalokkal. Erről Lenart és Lendva, valamint Sárvár önkormányzata már megállapodással is rendelkezik, így a történelmi tények továbbadása, éltetése mindenképpen könnyebb lesz.   

Ennek ellenére úgy gondoljuk, az idei, „átmeneti időszakban” is kötelességünk megemlékezni az elhurcoltjainkról július folyamán is, úgymond a Népújság hasábjain keresztül jelen lenni a voličinai temetőben található kopjafánál, illetve a hrastoveci emlékműnél.

Emlékezzünk tehát arra az 558 magyar emberre, akiket az akkori szlovén kommunista hatalom Hrastovecre, illetve Šterntalba internált, valamint az ezt megelőzően Sárvárra internált szlovénokra is. Erre mindenképpen szükség van, ugyanis annak ellenére, hogy néhány évvel ezelőtt a két ország házelnöke is jelen volt a hrastoveci helyszínen - illetve az azt megelőző évben Sárváron -, és a parlament elnöke a szlovén állam nevében bocsánatot is kért a történtekért, a szlovén közvélemény és a politikum csak nehezen veszi tudomásul ezeket a szörnyű történelmi tényeket. Így még inkább kötelességünk emlékezni, hogy nemzeti, vallási vagy egyéb hovatartozás miatt ilyen soha többet ne történhessen meg. A megemlékezés – különösképpen, ha ebbe a tervek szerint sikerül hathatósabban belevonni a fiatalabb generációkat is – záloga lehet annak, hogy ilyesmi ne történhessen meg újra. A megemlékezés ugyanis nem vádaskodásról, elmarasztalásról szól, hanem az elhurcoltak, a megtörtént szörnyűségek emlékezetben tartásáról. Arról, hogy a fiatalok tanuljanak belőle, és egy hasonló helyzetben tudják, így nem szabad cselekedniük, nem hozhatnak ilyen vagy hasonló döntéseket.

MCSi Design
A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.
Részletes leírás Rendben