kele
perec1
garas1
64. évfolyam
47. szám
Megjelenés:
2020. 11. 26.
kiscim4720
 

Szentlászló: folyamatos törekvések kontra víz...

sztlasz4420Szentlászló egy aprócska református falu Goricskón, a Maráci község legszélén. A települést mindössze 46 ház alkotja. A folyamatos fogyatkozást a 15 üresen álló jelzi, amiből kihaltak vagy elköltöztek az egykori lakók. Az élet viszont nem állt meg. A fejlődés folyamatos, és amíg tenni akarás van, addig a közösségi élet is lüktetni fog.

Szentlászlón van egy jól működő művelődési egyesület elismert és sikeres tánccsoporttal, egy hosszú múltú önkéntes tűzoltóegylet 42 taggal, illetve sportegyesület focipályával és röplabdapályával. A magyar közösség viszonylag erős, a fent említett egyesületek pedig élvezik a nemzetiségi önkormányzat támogatását. Az Alvarium nevet viselő tájháztól a helyi turizmus fellendítését remélik. A településhez tartozik a kulturális műemlékként nyilvántartott Vogler-ház és áll az 1928-ban épült Janko-malom is.

Elcsépelt volna ismét azt ecsetelni, hogy itt nincs munkalehetőség, ezért a fiatalok elköltöznek, kilátástalan a jövő stb. Az eltelt évek, a megváltozott életkörülmények megtanították az itt élőknek, hogy ha dolgozni akarnak, akkor ingázniuk kell, épp úgy, ahogy a legtöbb goricskói kistelepülésről. Jó néhány családban „öröklődött tovább” a külföldi munkavállalás is. Szépülnek a házak, az udvarok, és a falu fő erénye a nyugalom.

– Olyan jó, amikor kerékpáros csoportok mennek át a falun, és azt halljuk, hogy szépnek látják a településünket – mondja Janko Robert, a Szentlászlói Helyi Közösség elnöke, aki átfogó képet festett arról, hogy az elmúlt néhány évben – nevezetesen a korábbi HK-elnök, Dora Lidija mandátumában, illetve az ő jelenlegi elnöklete alatt – Szentlászlón mi történt, mik a törekvések és milyen gondokkal kell szembenézniük. – Felújítottuk a kultúrházat, a halottasházat, a hídkorlátokat rendbe szedtük és folyamatosan karban tartjuk az erdei, mezei utakat. Mindezeket pályázatokból és legnagyobb mértékben a község támogatásával. A biztonság érdekében kivágtuk a főutat szegélyező elöregedett fákat és újakat telepítettünk. A református egyház szintén nagy változásokon ment keresztül az évek során. Teljesen megújult a templom, kívül és belül. De az egyházközösségben is érezhető a pozitív elmozdulás. Az egyház beruházásai főleg magyarországi támogatásokból valósultak meg. Jelenleg is vannak célok – folytatja Robert. – A négyéves tervünkben a falusi aszfaltos utak felújítása szerepel, kiemelten a temető felé. Szeretnénk befejezni a sportöltözőt, amit 2018-ban kezdtünk el. A Sportért Alapítványnál 17 ezer eurót nyertünk pályázaton, a fennmaradó 40 ezret pedig a község állta. Ebből készült el a munkálatok első fázisa. A folytatáshoz újabb 80 ezer euró kellett, amit ismét a község viselt. Mostanra elkészült a teljes alsó szint, öltözők, mosdók, kazánház stb. Az épület felső szintje viszont várat még magára. Ehhez újabb 25 ezer euró kell, amire még forrást kell találnunk. Ha a vírushelyzet enyhül, akkor az épületet tavasszal adjuk át hivatalosan – magyarázta.

 

 

A HK a muravidéki magyar önkormányzat falufejlesztési programjában is pályázott. A 4 ezer eurós támogatást a kultúrház udvarának leaszfaltozására szeretnék fordítani. A sportpálya melletti, 1.500 négyzetméteres kavicsos parkoló leaszfaltozása szintén szerepel a kétéves tervükben. Ez viszont újabb 24 ezerbe fog kerülni. – Bízunk abban, hogy a község itt is hozzájárul a kiadásokhoz, de az igazság az, hogy az elmúlt pár évben sokat költött a falunkra, igazán elégedettek lehetünk – jegyezte meg Janko Robert.

A faluról a korábbi években főleg a település közepére épített biogáz-erőmű kapcsán lehetett többször hallani. Az üzem sok bosszúságot okozott a helyieknek. Akkoriban a falubeliek tiltakozó kezdeményezést indítottak a bűz miatt, de az ügy azóta sem zárult le. Megoldás helyett egy végeláthatatlan – ahogy Robert jellemezte – pingpong alakult ki. Hol itt, hol ott a labda, de megoldás nem születik. – De akkor most valójában van bűz vagy nincs? – kérdeztük. – Néha van, mondjuk amikor az üzemben a silót pakolják, de nagyon ritkán. A falu többségének nincs is gondja az erőművel. A pereskedés most is folyik, de érdemben semmi sem változik. Tiszta időhúzás, huzavona az egész. A gyár 2021-ig kap az államtól támogatást, addig biztos működni fog, hogy mi lesz azután, azt nem tudhatjuk. Én úgy látom, hogy ennél sokkal fontosabb dolgok vannak a faluban. Például az árvíz vagy az ivóvíz kérdése.

Mindkettő érzékeny téma, ami a helyieket folyamatosan izgatja. Amikor a nagy esőzések után elönti a térséget a víz, akkor van sürgés-forgás, aztán ahogy apad az ár, úgy apad a hajlandóság is a megoldásra. Ezt láthattuk idén és tavaly is, ahogy az azt megelőző években. – Ez is régi történet, amit évről évre jelentünk, de mindig elodázzák. A hivatalos válasz mindig az, hogy tudják, milyen nálunk a helyzet, majd sorra kerülünk. A minisztériumtól idén kétszer is voltak kint, de mégsem történt semmi. A legnagyobb gond a természetvédők miatt van. Nem engedik kivágni a patakmederből a fákat. Mi nem azt szeretnénk, ha kiirtanák a természetet, csak a patakot kellene megregulázni. A víz általában egy éjszaka alatt levonul, ez igaz, de jön egy újabb eső másnap vagy harmadnap, és újra kezdődik mindent elölről. Az igazat megvallva én nem is emlékszem, hogy valamikor Kebele irányába a patak medrét tisztították volna. A „fölvégen” és az „alvégen” is gondok vannak, az emberek pedig türelmetlenek, ami teljesen érthető – magyarázta a helyi közösség elnöke, majd mindjárt a másik „vizes” kérdést is felvázolta. – Az ivóvíz szintén nagy gond. Nekünk nagyon jó vizünk volt. Mindenki dicsérte. Miután csatlakoznunk kellett a muravidéki hálózatra, egyáltalán nem vagyunk megelégedve. Küldtünk be mintát többször is analizálásra, mert a víz ihatatlan. De mindig ugyanazt a választ kaptuk: a víz megfelelő, csak mi nem vagyunk hozzászokva. Azt is mondták, hogy a régi puha víz volt, ez meg kemény, és muszáj klórozni, de ez az egészséges víz. A baj csak az, hogy meginni nem lehet. Lehet, hogy nem vagyunk hozzászokva, de az évek alatt sem tudtuk megszokni, mert tudjuk, milyen a jó víz, és ez nem az! Most pedig oda jutottunk, hogy mindenki vásárolja a palackos vizet, a gépeink, a csapok mind vízkövesek, és fizetjük a drága vízszámlát ezért, amit mi nem is akartunk, de meg sem kérdeztek minket róla! Nagyon elégedetlenek a helyiek, és úgy tudom, máshol is így van, ahol rácsatlakoztak erre a rendszerre. De semmit sem tehetünk. Úgy látszik, ami jó, azt tönkre kell tenni – zárta gondolatait Janko Robert kissé csüggedten.

A faluban tehát a víz okozza a két legnagyobb problémát. Mindkét ügyben a korábbi faluvezetőség is megtette a hivatalos lépéseket. De sajnos úgy tűnik, hogy ez nem rajtuk áll.

Szentlászlón összetartó közösség él, gondoskodnak arról, hogy a falujuk rendezett és barátságos, élhető hely legyen. Ha tehetnék, bizonyára visszacsábítanák az elszármazottakat vagy éppen a fiatalokat, akik a városokba mentek inkább szerencsét próbálni. De ma ilyen a trend. Talán enyhe reménysugarat mégiscsak jelent az, hogy kialakulóban van viszont az a középkorosztály, akik a nyüzsgést nyugalomra cserélnék, így vidéken vásárolnak régi, üresen maradt házakat, felújítják és beköltöznek. Szerencsére Szentlászlón is van erre példa...

 

A Szentlászlói HK elnöke: Janko Robert

A lakosság száma: 121

Működő egyesületek: művelődési egyesület, önkéntes tűzoltóegylet, sportegyesület

 

 

MCSi Design