kele
perec1
garas1
64. évfolyam
47. szám
Megjelenés:
2020. 11. 26.
kiscim4720
 

130 éves az alsólendvai vasút

vasut42201Az Alsó-lendvai Hiradó 1890. október 20-i különszámában részletesen beszámol az előző napi, október 19-i eseményekről, az Ukk–Csáktornya vasútvonal megnyitásáról, melynek köszönhetően Alsólendva is bekapcsolódott a magyar vasúti hálózatba. A napot a cikkíró méltán nevezte „kis városunk történetének egyik legnagyobb napjának”.

A vasútváró ünnepségre hetekkel korábban megkezdődtek az előkészületek, s az este 6 órakor kezdődő ünnepségre a város és vidékünk „egész intelligentiája felvonult szép hölgyeink kíséretében, nagyobbrészt kocsin kiindulva az állomásra, hol számos nemzeti zászlóval díszített diadalkapu volt felállítva”, s ahol „6 és fél órakor megdördültek a mozsarak, s a közönség harsogó éljenzése közt berobogott a számos koszorúval feldíszített mozdony”. A színes beszámolóban az „Ő Exelenciájának, Baross Gábor kereskedelmi miniszternek” és kíséretének a fogadására felvonuló helyi városatyák nevében Hajós Mihály ügyvéd szólt elsőként az egybegyűltekhez, ebben a vasút megalkotójának, Baross „forgalmi” miniszternek az érdemeit taglalta. Ezek mellett kiemelte, a kiegyezéstől számított 22 évben kifejtett politikai felfutás nyomán az „alkotmányunkat helyre állítván” egyes törvényhatóságok, városok és vidékek is „mohón ragadták meg az alkalmat, hogy elhanyagolt gazdasági érdekeiket előtérbe tolják”. Huszonhárom év kellett tehát ahhoz, hogy Alsólendva óhaja – „a vasúti hálózatba bele löhetni” – teljesüljön, összegezte mondanivalóját a szónok. Őt Isoó Ferenc városatya követte, aki szintén Baross Gábor közlekedési miniszter érdemeit méltatta a vasúti hálózat kiépítésében, s kiemelte, a terv elkészültétől mindössze egy év kellett ahhoz, hogy „a kultúra és kereskedelem és a kultúra szolgálatában” a vasút „életrevalóvá” lett.

vasut42202A felvirágozott-fellobogózott vonat már az új építészeti anyagok, főleg beton felhasználásával épült, kivilágított Mura-hídnál állt meg, melyet Baross, kilépve az utasfülkéjéből, közelről is megtekintett. 

Az Alsólendva nagy napjaként is emlegetett esemény méltó folytatása volt a Korona Polgári Egylet termében tartott vacsora, mely a hajnali órákban ért véget.

Az Ukk–Csáktornya vasútvonaltól a korabeli elemzések a gazdaságilag elmaradt vidék gazdasági-kereskedelmi felvirágzását remélték, mivel a megyeszékhellyel, Zalaegerszeggel, valamint a magyar vasúti hálózat további szárnyvonalain keresztül Budapesttel és a tengeri hajózásban és áruszállításban is jelentős eredményeket felmutató Fiuméval (ma: Rijeka) is kéznyújtásnyi távolságba került.

Hogy a helyi vasútvonalak kiépítésének a kedvező fogadtatás ellenére miért nem lett olyan ütemű folytatása, mint a rekordidőn belül megépített Ukk–Csáktornya szárnyvonalnak, az ma is örök vita tárgyát képezi. Hiszen az Alsólendva–Muraszombat és a Nagykanizsa–Alsólendva szárnyvonalak kiépítése is elmaradt. S bár egy korabeli, a trianoni határmódosítás előtti számában az Alsó-lendvai Hiradó cikkírója is tréfásan „kilencven évet” jósolt a folytatásnak, az állandóan elhalasztott két pályaszakasz kiépítésének a tervét a közelgő világháborús helyzet, majd az impériumváltás helyezte kétes távlatokba.

Ma, 130 évvel később sem lehetünk optimisták a kérdést illetően. Igaz ugyan, hogy közben megépült a déli vasút Hodost érintő és a két fővárost összekötő szakasza a Zalalövő–Hodos–Muraszombat vasútvonal korszerűsítése következtében. Lendvának azonban – mivel 1947-ben a Lendva–Rédics közötti vágányokat is felszedték – a rendszerváltás óta sem sikerült sem a Magyarországgal, sem pedig a Szlovéniával létesítendő vasút ügyében lépnie, aminek a személyforgalom már nem, de a teherforgalom bizonyára hasznát venné. Így 130 éve a helyben topogás a jellemző. S ennek ma már nem is annyira a befektetők hiánya az oka – amint az a 2. nyomvonal, a Koper és Divača közötti szakasz elhúzódó ügyéből is látszik –, hanem a politikai akarat hiánya jelenti az akadályt.

 

 

MCSi Design