kele
perec1
garas1
63. évfolyam
50. szám
Megjelenés:
2019. 12. 12.
kiscim5019
 

Bearanyozott szolgálat

cim bernad3219Aranymisét tartottak vasárnap Lendván Bernád József lendvai plébános, püspöki tanácsadó 50 éves szolgálatának tiszteletére. A magyar köztársasági érdemrend lovagkeresztjével is kitüntetett aranymisés pásztori munkájának méltatása mellett a gondos, megfontolt és higgadt plébániaépítőről is szóltak, aki megkülönböztetés nélkül szolgálta a szlovén és a magyar ajkú gyülekezetet.

 

 

„Nem voltam ájtatos, de szükségem volt Istenre"

 

cim bernad32192A vasárnapi aranymisén sok szó esett a bearanyozott élet- és pályaszakaszokról, a szolgálatvállalásról, s arról, hogy az áldoztató papként felszentelt Bernád József 50 éves szolgálata, ma is aktívnak mondható papi hivatása, a pásztori munka mellett építőként is szolgálta a plébániát, ami reá bízatott.

Tomšič Károly a magyar hívek nevében kiemelte: nem csak jelen volt a történelemben, hanem szolgálta is, kitekintve az építő emberi cselekedetre pedig – József Attila szavaival a szántásvetéstől a varjak riasztgatásáig – az emberi élet reá bízott feladatait is maradéktalanul ellátta. A kápolna- és a templomfelújítások (Szentháromság, Lendva, Kapca, Felsőlakos, Völgyifalu, Pince, Kót) mellett a templomépítés (Petesháza) felkarolásáig vállalta a feladatokat.

Zver Regina a szlovén hívők nevében kiemelte: sohasem történt meg, hogy – kétnyelvű plébániáról lévén szó – bármiféle hátrányos különbséget tett volna szlovén és magyar ajkú hívő között.

Križanič Klar Eva és Nagy Laci hitközségi tagok, valamint Bernad Piroska köszöntője mellé az előbbiek aranyszínű miseruhát, utóbbi pedig az újmiséjén használt kelyhet nyújtotta át az ünnepeltnek.

A liturgiai részben az aranymisés aktívan részt vett az egyházi szertartásban, a zárszóban pedig emelkedett, szép szavakkal köszönte meg a jelenlévőknek a rendezvényt, paptársainak, Režonja Francnak és Marton Istvánnak a méltató prédikáció-beszédeket, amelyekből nem hiányzott a visszafogottság és az isteni alázat sugallata.

Msgr. Režonja Franc például, akivel pályájuk korai szakaszában sokat beszélgettek, a magyar nyelvbe való bevezetést köszönte meg, amely sohasem volt terhére.

A szombathelyi püspökség képviseletében megjelenő Marton István pedig első találkozásuk emlékét elevenítette fel rendkívül szellemesen, mely Fiumében történt pappá szentelésük idején. A Muraszombati Püspökség nemzeti közösségekért felelős vikáriusa olyan személyiségnek nevezte Bernádot, akivel öröm volt együtt dolgozni, s aki idős kora ellenére az Isten szolgálata mellett a hívek és az egyház szolgálatát tekintette és tekinti ma is legfőbb feladatának. 

Marton Bernádnak arra a fáradozására is kitért, mellyel a magyar nyelvű gyerekek szlovén nyelvből fordított hittankönyveit biztosította. De a száz és száz ajándékba kapott Képes Biblia emlékét is felidézte.

Dolamič Martin – Konrad lendvai plébános a záró könyörgésben Bernád példájára hivatkozva a papi hivatások iránti fogékonyság fontosságára is utalt, hiszen 1969 óta nem volt új papszentelés a plébániában. 

 

 

Pályájának elejéről a Népújságban ezt vallotta Bernád:  

– Középiskolába tanárképzőbe iratkoztam, de rövid időn belül beláttam, hogy az nem az én világom, hiszen különösen az egyház iránti viszonyulás zavart. Nem voltam ájtatos, de nekem szükségem volt Istenre, s a legkedvesebb tantárgyam, a számtan alatt súgtam meg a barátomnak döntésemet, de csak annyit, hogy elmegyek. Hazajövet eljöttem a plébániára, ahol segítettek. A leszerelésemet követően Ljubljanába mentem teológiát tanulni, az utolsó két évet pedig Mariborban fejeztem be – mondta 2009-ben.

Ugyanitt olvashattuk a folytatásról, a papi hivatás szépségéről: – Sokan kérdezték már tőlem, ha újból születnék, akkor ismét ezt a hivatást választanám-e. Igen, de az előkészületet, azt másképp végezném, előtte a világi életben dolgoznék szívesen, hogy még jobban megismerjem az emberek gondjait. Egy jól sikerült hittanóra miatt is érdemes végezni ezt a feladatot, és arról ne is beszéljünk, hogy a gyóntatás mennyi embernek nyújt lelki segítséget, különösen a betegeknél… A legszebb élményem a gyerekek oktatásához fűződik. Rendkívül megható volt a betegek látogatása, a gyónás által nyújtott segítség.

A szertartás és áldás végén az aranymisés Bernád József, bevallottan „rábeszélésre”, a következőket mondta hol szlovén, hol pedig magyar nyelven a megtelt sátor híveinek: – Az utóbbi időszakban sokat foglalkoztat a kérdés: mi végett is vagyunk a világon? Illetve élünk-e azzal a tudattal, hogy Isten gyermekei vagyunk? Vagy megfeledkezünk erről?

Hogy a kenyér színe alatt Krisztus, az élő Isten szent testét vettük magunkhoz. Hálát adok kedves testvéreim, hogy eljöttetek erre az ünnepségre, hálásan köszönöm imáitokat az élő és a halott papokért és a papi hivatásokért. Isten áldása legyen mindnyájatokkal! 

MCSi Design
A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.
Részletes leírás Rendben