A magyar-jugoszláv Határmegállapító Bizottság

  • Nyomtatás
  • goncz muravidek1921 augusztusa

    Hosszú, reményeket és félelmeket előidéző várakozás után – attól függően, hogy melyik érintett fél szemszögéből vizsgáljuk a fejleményeket – 1921 augusztusában konkrét események következtek a magyar állam és a délszláv királyság közötti országhatár véglegesítését illetően. 1921. augusztus 1-én ugyanis Párizsban sor került a magyar-jugoszláv Határmegállapító Bizottság alakuló ülésére.

    A hattagú nemzetközi testület úgy állt össze, hogy a négy antant nagyhatalom – Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és Japán – egy-egy teljes jogkörrel rendelkező tagot delegált a bizottságba (az Egyesült Államok e feladatban nem vett részt), valamint a két érintett állam – Magyarország és az SZHSZ Királyság – egyet-egyet. A magyar-jugoszláv Határmegállapító Bizottság biztosai voltak: David Cree angol alezredes(elnök), Maurice Marminia francia ezredes, Giovanni Valvassori olasz ezredes, Heidsuke Yanagawa japán alezredes, Vojin Čolak-Antić szerb ezredes és Vassel Károly magyar ezredes. Vassel magyar biztos helyettese Hadfy őrnagy volt, továbbá a bizottságban közreműködő, a Mura mente tekintetében konkrét feladatot ellátó magyar szakemberek közül (a teljesség igénye nélkül) Vest, Grivichich, Zelovich, Bobek, Sinkovits Elek, Pósfay és Mikola Sándor említhetők. A délszláv királyság részéről a szlovénok közül a Mura menti határszakaszt illetően Matija Slavič, Fran Vodopivec és a menesztett alsólendvai polgármester, Božidar Sever működtek közre. Az alakuló ülés után Vassel Károly magyar biztos összegezte első benyomásait, és a belügyminisztériumba augusztus 6-án eléggé lehangoló jelentést küldött. Hangsúlyozta, hogy szerinte a bizottság többi tagja nem hivatalosan már előre megállapodott arról, hogy a magyar biztos elvi javaslatait a demarkációs vonal menti területek hovatartozásáról nem fogadják el, azt főképp nem, hogy nagyobb és összefüggő magyar többségű területek Magyarországhoz kerüljenek. Vita tárgyát képezte a magyar-jugoszláv békeszerződés alapszövegéhez csatolt Millerand-levél értelmezése is. Alexandre Millerand francia elnök és miniszterelnök, aki a trianoni békeszerződés aláírásakor vezette a francia kormányt, ugyanis kísérőlevelében arra utalt, hogy a bizottságok a néprajzi és kulturális szempontokat is vegyék figyelembe. A magyar fél részéről ezt többen úgy értelmezték, hogy akár a Muravidék és Bácska északi része egészében visszakerülhet Magyarországhoz, ami az lakosság körében felfokozta a hangulatot (és a bizonytalanságot). A jugoszlávok azonban hallani sem akartak ilyen magyarázatról. Vassel levelében arra is utalt, hogy Cree elnök „adott esélyt” kisebb határkorrekcióra, azonban a javaslatokat – mivel egy-egy határszakaszon csak egy kezdeményezésre volt lehetőség – magyar részről jól meg kell fontolni. Az alakuló ülés után a bizottság első székhelye Varasd volt, ahol a magyar-jugoszláv határ megállapításának a legnyugatibb (elsősorban a mai muravidéki) részével, az „A” szakasszal foglalkoztak. („A” szakasz: az osztrák-magyar-jugoszláv határponttól a Lendva patak a Murába torkollásáig). A Dráva-parti városra, mint a bizottság első központjára feltehetően azért került a választás, mert így könnyebben egyeztethettek a jugoszláv-osztrák bizottsággal, melynek Maribor volt a székhelye. Az „A” határszakaszra vonatkozó ideiglenes javaslat megváltoztatására a két ország 1921. augusztus 23-ig nyújthatott be módosító javaslatot. A magyar kormány úgy döntött, hogy – a bizonytalanságok ellenére – az egész Muravidék területének Magyarországhoz tartozását követeli. A javaslatot a Határmegállapító Bizottság napirendre tűzte, a terepszemlékre, valamint a lakosság felkeresésére és meghallgatására azonban csak 1921 szeptemberében került sor. A két kormány és a helyi hatóság részéről azonban erőteljes agitáló és szervezőmunka vette kezdetét. A budapesti Határmegállapító Központ (a magyar kormány által létrehozott központi szerv, amely koordinálta a határmegállapító bizottságok munkáját) vezetője, Csáky Imre 1921. augusztus 24-i levelében utasította – a többi érintett megye vezetői mellett – Vas megye alispánját, hogy a bizottság működését a megyei és a községi szervek mindenben segítsék. Egy nappal később (aug. 25-én) Csáky a vasi és zalai alispánoknak és a főispánoknak bizalmas levelet küldött, melyben kérte, hogy „a Határmegállapító Bizottság magyar biztosának, Vassel vezérkari ezredes úrnak a magyar érdekeknek mentől hathatósabb megvédésére irányuló munkásságát a lehető leghangsúlyosabban támogatni szíveskedjenek. Nevezetesen célszerűnek látszanék, az új határ menti lakosságot – a magyar területen, és amennyire ez lehetséges, a határon túl is – idejekorán megfelelően előkészíteni, és arra olyan irányban hatni, hogy az esetleg a nemzetközi bizottság által ez irányban megkérdeztetve, a Magyarországnál való megmaradás, illetve az ahhoz való visszacsatolás mellett foglaljon állást.” Vas megye esetében a főjegyző a Csáky-levet a határszéli járási főszolgabíróknak, a bizalmas részét pedig a szentgotthárdi és a muraszombati főszolgabírónak továbbította, valamint utasította őket, hogy a „megszállt” (muravidéki) területen lakókat azonnal informálják. A jugoszláv oldalon megjelenő helyi újságokban pedig arra figyelmeztették a lakosságot és a hivatalokat, hogy mindenki legyen elővigyázatos a „határ-megállapítás” során, nehogy a magyarok becsapják a muravidéki lakosságot.

     

    Ünneplések

    Muravidék nagyobb települései a Jugoszláviához csatolás 2. évfordulóján, 1921 augusztusában nagyszabású ünnepélyeket szerveztek. Az alsólendvai ünnepséget, melyre a belgrádi kormány Szlovéniáért felelős helyettesét, Ivan Hribart is meghívták, Sever polgármester szervezte, azonban mivel időközben megvonták tőle a bizalmat, a rangos vendéget 1921. augusztus 13-án – Lipovšek főszolgabíró és Lendván székelő helyettese Matko Kandrič, Klekl József képviselő és más rangos tisztviselő mellett – már az új polgármester, dr. Tine Čuš üdvözölte. Ez alkalommal nagyszabású katonai felvonulást is szerveztek. Klekl képviselő felszólalásaiban a Magyarországon idénymunkát végző aratómunkások adójának eltörlését, az vágóállatok ideiglenes országhatáron túli eladását, a Magyarország és Ausztria irányában követelt vasúti forgalom megkezdését, valamint a Muraszombat–Ljutomer–Ormož vasútvonal mielőbbi megépülését szorgalmazta. Hribar kormányképviselő az augusztus 14-i muraszombati ünnepségen is részt vett (útközben Cserencsócon és Belatincon is fogadták), a tornisai ünnepségen pedig Gašper Lipovšek főszolgabíró helyettesítette. Az ünneplésekkel nem függött össze, azonban szükséges megemlíteni, hogy augusztus végén a zágrábi hadtest 43. ezredének Alsólendván állomásozó alakulatait váratlanul Požegába vezényelték, helyükbe Varasdról érkeztek új katonai egységek. A távozó katonák a városból nagyon sok ingóságot jogtalanul magukkal vittek (a Novine hetilap szerint szabályosan raboltak), ami a helyi lakosság számára óriási kárral járt.