kele
perec1
garas1
64. évfolyam
47. szám
Megjelenés:
2020. 11. 26.
kiscim4720
 

Virtuális kézimunka-kiállítás

virtu42201A dobronaki Kézművességek Háza az idei rendhagyó hímestojás-kiállítás mintájára most ősszel újabb virtuális tárlatot nyitott meg. Ezúttal a muravidéki hímzések kerülnek közszemlére – helyi alkotóktól, de korántsem csak a helyieknek.

virtu42202Mivel a kézművesház jelen helyzetben nem tud látogatót fogadni, ezért a virtuális teret használja fel arra, hogy a köztudatban maradjon. A közösségi oldalakon több album is fut egyszerre, amelyekben bemutatják, mivel foglalkoznak éppen, ötleteikkel pedig alkotásra ösztönöznek. Egyben gyűjtés is folyik, hiszen a felhívásra a művelődési egyletek, hímzőszakkörök is kezükbe részt vettek a toborzásban, fotózták és továbbították az alkotásokat. A virtuális kiállítás mindenki előtt nyitva áll, olyanok is bemutatkozhatnak, akik nem tagjai egyik szakkörnek sem, de szívesen megmutatnák azokat a darabokat, amikre a legbüszkébbek.

virtu42203Berden Ana, a Kézművességek Háza vezetője, a programok kiötlője lelkesen beszélt az új tárlat céljáról, sikeréről és arról a szakadatlanul folyó munkáról, ami a vírus ideje alatt sem állt meg.

– Vidékünkön és a tágabb térségben számos hímzéskiállítás volt már, nagyon szép munkák kerültek bemutatásra, de ilyen formában még sosem készült gyűjtés. Ez ugyan nem egy szakmai tárlat, de mégiscsak kialakul lassacskán egy olyan album, ami vidékünk hímzéseink sokféleségét mutatja be és ezzel értéket képvisel. Olyanok is megismerhetik ezeket az alkotásokat, akik nem látogattak el a kiállításokra, nem hímzők, a napi hírfolyamon mégis eléjük gördül egy újabb szép varrás. Az is fontos, hogy lássuk, milyen sok hímzőnk van. Olyanok is akadnak, akik bármilyen oknál fogva egy ideje nem vették kezükbe a kézimunkát. Ők talán most előveszik, kimossák, kivasalják a legszebb munkáikat, és talán újra kedvet kapnak a hímzéshez a közelgő téli időszakban. Pont ezért kezdtünk el megosztani olyan posztokat is, ahol bizonyos öltésfajták láthatók, és ha tavasszal enyhül a vírushelyzet, akkor rövidke fimeket is szeretnénk készíteni a szakembereink segítségével a különböző varrási technikákról. A lényeg az, hogy dolgozzunk! A kézművesháznak ebben a nehéz időszakban is az a feladata, hogy bemutassuk a saját munkánkat és másokét is. Most máshogy ezt nem tudjuk megtenni, csak virtuálisan. Sok pozitív visszajelzést kapunk. Az érdeklődők köre pedig egyre szélesedik, az oldal követőinek körülbelül háromnegyede külföldi. Ez azt jelenti, hogy már nem csak egymásnak mutatjuk meg, milyen kincseink vannak, hanem a nagyvilágnak is – zárta gondolatait Ana.

Eddig hodosi, göntérházi, radamosi, dobronaki és muraszombati asszonyok munkái tekinthetők meg. A gyűjtésnek nincs határideje, folyamatosan várják a képeket. Közben az oldalon a csuhézás és a hagyományos helyi gasztronómia is meg-megjelenik a napi hírfolyamban. Kint az udvaron pedig készül a pajta, ami már egy biztató reménysugár, hogy egyszer újra minden a régi lesz, odabent lesz majd műhely és valódi kiállítás is, ahol újra találkozhatunk.

virtu42205A fotók közt a göntérházi hímzők csoportjának legfrissebb tagja, Mertik Ilona munkái is szerepelnek. Kedvencei a hetési, a karádi, a komádi és a zalai minták. – Főleg esténként hímezgetek. Amíg a férjem a sportot nézi, én mellette varrok. Remek kikapcsolódás a nap végén, és nem utolsó sorban megnyugtatja az embert. A göntérházi hímzőkhöz alig két éve csatlakoztam, de az első öltésektől fogva lelkesen tanultam, a szakmai vezetőnk segítségével igyekeztem felzárkózni a többiekhez. Ma már számos tájegység mintáit elsajátítottam és már kiállításon is volt a munkám. A szakkörök a járvány ideje alatt sajnos elmaradnak, pedig a személyes találkozások nagyon hiányoznak, hiszen mindig jó a hangulat az asszonyok között. Azért ettől függetlenül mindenki hímezget otthon, és nagyon jó ötlet, hogy a munkáinkat legalább virtuálisan megmutathatjuk. Nekem személy szerint nagyon tetszik a kiállítás, követem az oldalt és szívesen lapozgatom a fotókat, mert érdekelnek mások hímzései.

virtu42204Gál Ibolya, a hodosi hímzőszakkör tagja már kisgyermekkorától hímez. A tűvel kötött barátsága a nagyanyjához fűződik. – A nagymama biztatott még egészen kis koromban, hogy azsúrozzak neki zsebkendőt. Ezek az első emlékeim arról, hogyan tanultam meg az első öltéseket. Aztán mindig többet varrtam. Ahogy idősödtem, úgy egyre többször vettem elő újra és újra a hímzést. Valahogy úgy vagyok ezzel, hogy amikor valami rossz dolog történik vagy nagyon feszült vagyok, akkor leülök, előveszem és öltésről öltésre megnyugszom. Igazi örömöt, boldogságot ad, főleg amikor elkészülök egy szép terítővel. A szakkörben nagyon sok újat tanultam, amit alkalmazok idehaza is. Az unokáknak rengeteg terítőt, díszpárnát varrtam már, nagyon örülnek, amikor kézimunkát adok nekik ajándékba. Most a dédunokákon van a sor, nekik is szeretnék egy-egy szép darabot készíteni. A virtuális kiállítást még nem láttam, nem használok számítógépet, majd az unokám segít, meg fogjuk nézni közösen. De szívesen adtam hozzá én is a munkámat.

 

 

MCSi Design