A 90 éves Salamon Árpád köszöntése

  • Nyomtatás
  • salamon3620Salamon Árpád, a szabadkai születésű, ma Slovenske Konjicén élő és alkotó festő-grafikus, nyugalmazott pedagógus szeptember 7-én ünnepelte 90. születésnapját. Az életének egy meghatározó részét pedagógusként a Muravidéken töltő művész – aki a mai napig kötődik az itteni tájhoz és a muravidéki magyar kultúrához – a szlovén ex libris legnagyobb hatású képviselőjévé vált. Jubileuma alkalmából augusztusban a Velenjei Galériában, szeptember 10-én a konjicei könyvtárban tisztelegtek előtte kiállítással.

    Salamon Árpád neve Lendván és a Muravidéken igencsak ismerősen cseng. A szabadkai tanítóképző elvégzése után az első munkahelyét az 1950-es évek elején a Muravidéken, pontosabban Hodoson találta meg. Itt ismerkedett meg későbbi lendvai igazgatójával, Frahm Vilkóval, akinek a pártfogását élvezve a Ljubljanai Pedagógiai Akadémiára került, ahol 1954-ben képzőművészeti szakon Drago Vidmar és Zoran Didek professzoroknál szerzett diplomát.

    Hodosi és lendvai évei alatt szervezték meg az első – kétnyelvű – bábszínházat a Muravidéken. Lendván a bábszínház, az úgynevezett Táborozók Bábszínháza termet is kapott az algimnázium pincéjében. Salamon Árpád nevéhez fűződik az első magyar nyelvű muravidéki olvasókönyv illusztrálása is, valamint a modern képzőművészeti oktatási módszerek (például műhelymunkák) bevezetése a Muravidéken.

    „Sajnos a lendvai »néptársakkal« való összetűzésem miatt búcsút kellett mondanom az időközben nagyon megszeretett kisvárosnak és nagyon kedves embereinek, mivel minden köntörfalazás nélkül meg mertem mondani, hogy nem a pártemberek miatt jöttem tanítani Lendvára, hanem az itteni magyarok miatt. Ennek az összetűzésnek a nyomai az akkori belügyi szervek mappáiban is megőrződtek…” – fejtette ki KerekPerec című magazinunknak adott interjúban néhány évvel ezelőtt.

    1961-ben a családjával Velenjébe költözött, ott tanított és körzeti képzőművészeti tanfelügyelői munkát végzett. Nyugdíjazása után Slovenske Konjicén lelte meg a családi tűzhely melegét, s nagy lendülettel fogott hozzá a képzőművészeti élet megszervezéséhez is. Több egyesületnek is tagja, többek között a Szlovén Ex libris Egyesületnek, a budapesti Kisgrafika-barátok Körének, a Grafikusok Kínai Egyesületének… Oszlopos tagja a konjicei kis magyar közösségnek is.

     

     

    Salamon Árpád alkotókedve töretlen. Egyéni kiállításainak száma 249, csoportos kiállításon pedig 18 ország közel 300 városában, összesen 1624 tárlaton szerepelt grafikákkal, metszetekkel, ex librisekkel. Ex libriseket például már 1952-től készített, aztán hosszabb időre félretette őket, s csak 42 évvel később vette elő újra. „Újabb és újabb alkotásokkal és sorozatokkal, sajátos ötletességével és grafikai elképzeléseivel megtalálta sajátos stílusát, és így a szlovén ex libris leghatásosabb képviselőjévé küzdötte fel magát” – áll a rezümészerű megállapításban a 90. születésnapjára a Velenjei Galériában rendezett kiállítás katalógusában.

    Mások e kiadványban a stílusbéli és műfajon átívelő kreativitását emelik ki, mely a grafikákban és a nagyszámú ex librisben éri el tetőfokát. Ezeken belül is sajátos utat jár be, melyet „akvalakknak” nevez, s melyen belül a lakkozott felületen a képzelet szabad szárnyalását figyelhetjük meg.

    A születésnapi köszöntőhöz mi is mellékelnénk egy hasonló lendvai kiállításról szóló óhajt, ha másért nem, mert a lendvai művészek nagy nemzedékének nevelésében kulcsszerepet játszó tanárként máig mélyreható nyomokat hagyott, hatása például Gálics korai linómetszetein is tetten érhető. Képzőművész-tanárként az új stílusok megismertetése terén is pótolhatatlan a munkássága. Kár, hogy ebből a Muravidékre csak egy évtized jutott. De így is köszönet érte! Kívánunk jó egészséget és sok alkotói kedvet!

    Kmj

    -ce