kele
perec1
garas1
64. évfolyam
37. szám
Megjelenés:
2020. 09. 17.
kiscim3720
 

Könyv-elő – Gyurácz Ferenc: Előmunkálatok egy utópiához

gyuracz23202Magyar Nyugat Könyvkiadó. Szombathely. 2019. Gyurácz Ferenc könyvének, mint általában a nagy és jelentős könyveknek, többféle olvasata lehetséges. Lehet például személyes ismerősként figyelni tevékenységét, folyóirat-szerkesztői „kálváriáját”, vagy lehet irodalmunk és kulturális tevékenységünk kevés „vigyázó szemű” figyelőinek egyikeként, értékelő ítéletek megfogalmazójaként tekinteni rá és alkotásaira.

Saját kiadója, a Magyar Nyugat Könyvkiadó által tavaly megjelentetett Előmunkálatok egy utópiához című legújabb kötete nem csak a változatos tartalmú írások hangneme, megjelenési formái miatt izgalmas olvasmány. Valódi kor- és kórtüneti „breviárium” is, melyben helyet kap a publicisztika, az esszé, továbbá alkalmi írásai vagy beszédei, a vele készült interjúk és a Facebook-napló is, s mindezek a nemzetkarakterológiai előjellel ellátott gondolatkörnek a kiszélesítését szolgálják.

gyuracz2320A könyv egyik recenzense „jelenségként” emlegeti Gyuráczot, a Gyurácz-jelenség egyik érvényes elemeként pedig az intelligenciát jelöli meg. A szerző, aki korábbi műveiben gyakran kalandozott el a múltba példaadó egyéniségek intelmeit fürkészve, Németh László, Veres Péter, Nagy Gáspár példa- és mértékadó szellemi hagyatékait kutatva, az utóbbi írásaiban is „világos mondatokban és egyértelmű állásfoglalásokban”, hitelesen szól a rendszerváltás utáni időszak általa is megélt jó és rossz dolgairól – hittel és hűséggel. Egyik idevágó mondata szerint: „Első királyunk döntéséhez mindig hűen, de mint ő, vagy mint az 1956-os szabadságharcosok, magyarságunkat mi sem, ma sem adhatjuk semmiért”. S amit mond és ahogy mondja, nem tűnik utópisztikusnak, bár ő is érzi lépten-nyomon a „modernség megbillent egyensúlyát”, mint ahogy elődeiben is, az elbizonytalanító korélményt; de értelmiségi helytállásukkal szellemi erőforrássá váltak, s ahogy saját példájából is ráismer: viszonyítási pontokká álltak össze.

S honnan a címben szereplő utópiatörekvés, mely a 20. századi gondolkodás nagy sodrású filozófiai áramainak is egyik központi programja-problémája? A Németh László által adott definíció az utópisztikus gondolkodás fő jellemzőjeként nem a valóság alternatívái közötti választást jelöli meg, hanem az eszmény és a valóság közöttit. Fő erőssége, hogy mindig a valóságos viszonyok közé helyezett Eszményt helyezi szemben a földhözragadttal, a közönségessel. S így a tragikus bukás sem fáj annyira, mint fájhatna, hisz boldogságra orientált, utópisztikus tudata ezen is felülkerekedik.

A mai időkre reflektáló meglátásai közül hadd emeljük ki a mai utópiahajszolók számára a két leginkább értékmérőnek számító fogalmat, a gazdagságot és a boldogságot, mely utóbbi „csöndben bomlik ki igazán”, és magányos cselekvés, meditálás útján érhető el. „… s ha korunk láthatóan nem is kedvez nekik (mármint a boldogságnak és a gazdagságnak), igazán kár lenne lemondani róluk vagy elfelejteni”. A „magunktól való mindenáron menekülésnek” sem „a tömeg zsongító nyüzsgésébe”, sem a magányosság „drogjaihoz”, az internethez való menekülés nem célravezető útja. De marad a könyv, az olvasás, melyhez a Csönd ad védfalat, esetünkben menedéket.

 

 

MCSi Design