kele
perec1
garas1
64. évfolyam
7. szám
Megjelenés:
2020. 02. 20.
kiscim0720
 

Van, él, lélegzik

cim0230A magyar kultúra napi központi muravidéki ünnepségen a lendvai Színház- és Hangversenyteremben idén is kiosztották a legrangosabb muravidéki kulturális kitüntetéseket, a Zala György-díjakat és idén először az elismerő díszokleveleket is. Díjazottjaink Kósa Ferenc, Šetar Lucija, Szabó Ferenc, Schmidt István és Török Eta. A kultúra napja az ünneplés mellett egyben mindig elemzés is, hiszen a kultúra, a kultúránk kisebbségi létünk egyik fontos, ha nem a legfontosabb forrása. Hogyan látjuk a kultúránkat önmagunk és miként látják azt kívülről mások?

 

 

A magyar kultúra napja díjátadóval

 

A Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet szervezésében a lendvai Színház- és Hangversenyteremben vasárnap este került sor a magyar kultúra napja alkalmából szervezett muravidéki központi ünnepi műsorra, melynek keretében már hagyományosan átadták a Zala György kulturális nívódíjakat. A 2020-as díjazottak: Kósa Ferenc, Šetar Lucija, Szabó Ferenc, Schmidt István és Török Eta.

A magyar kultúra napját január 22-én ünnepeljük annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnusz megírását. A Himnusszal kezdődött az ünnepi műsor is, majd Zadravec Szekeres Ilona magyartanár, műsorvezető a kultúráról és az identitásról szóló gondolatai vezették fel ez estet. A rendezvény ünnepi szónoka Szilágyiné Bátorfi Edit, Magyarország szlovéniai nagykövete volt, aki ötéves mandátumának közeli befejezése kapcsán megtiszteltetésnek vette a felkérést és beszédét kitekintésnek és ösztönzésnek szánta a jövőre nézve. „Ismerek sok vitát, vívódást, bánatot és örömöt, láttam sok sikert és rengeteg fájdalmat, értetlenséget, de kíváncsiságot is, fásultságot és lelkesedést, szeretetet és gyűlölködést egyaránt. Mégis a jó hír a magyar kultúrával kapcsolatban itt a Muravidéken az, hogy van, él, lélegzik. És ez nem kevés” – emelte ki, majd így folytatta: „Úgy vélem, hogy a muravidéki magyar kulturális szervezetek munkája az elmúlt néhány évben egyre intenzívebbé válik, hol ez, hol az a műfaj viszi a prímet. Megítélésem szerint működésük pénzügyi feltételei is biztosítottak, hiszen mind a magyar, mind a szlovén kormány meglehetősen bőkezűen támogatja őket.” Szerinte erősek a gyökerek a magyar irodalom és képzőművészet nagyjaihoz, „fontos feladat marad azonban, hogy ebből az örökségből rendszeresen merítsünk napjainkban is, és az is, hogy gyarapítsuk. Ez alatt nem mást értek, mint a kortárs művészetet, de még inkább a mai és itteni valóság művészi látásmódjának megjelenítését. Ez persze számtalan vitát eredményez. A vita jó dolog. A vita nem azért van, hogy egymást bántsuk. A vita azért van, hogy egymás gondolatait megértsük. Az eredményes vitához hozzátartozik az odafigyelés és az elfogadás is” – mondta, hangsúlyozva, hogy a fiatalok számára „fontos az is, hogy legyen olyan kortárs mű, ami nekik, róluk szól, az ő vívódásaikról és az ő jövőjükről. Legyen lehetőségük megélni ezt a kultúrát, mégpedig azokon a felületeken, ahol nekik a legjobban megfelel. Itt elmaradásban vagyunk, ezzel sokkal többet kell foglalkozni a jövőben.” Beszédében a továbbiakban kitért a magyar nyelv használatának fontosságára a Muravidéken, a muravidéki kétnyelvű közösség szerepére és egyben küldetésére a két nemzet megértésében, azzal a kívánsággal fejezve be beszédét, hogy a fiatalok hozzák el „új időknek új dalait”, és hogy a közösség ehhez minden támogatást és lehetőséget megkapjon.

Horváth Ferenc, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség elnöke, nemzetiségi parlamenti képviselő csokrot adott át a nagykövetasszonynak, megköszönve ünnepi beszédét és a muravidéki magyarság iránt tanúsított törődését.

A folytatásban a Zala György kulturális díjak átadása következett. A Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet Tanácsának döntése értelmében idén rendhagyóan két elismerő díszoklevelet is átadtak: Schmidt István nagykanizsai Radnóti-díjas rendező a muravidéki magyar versmondás felemelkedéséért, míg Török Eta zalaegerszegi népi iparművész a népi hímzésvilág több évtizedes népszerűsítő oktatásáért vette át.

 

 

„Maradandót alkotni igazán felemelő érzés, ez az érzés él Török Etában, a tű avatott forgatójában, a csentei, a göntérházi és egykor – 25 évig – a pincei hímzőszakkör lelkes vezetőjében is. Óriási érdemei vannak abban, hogy a Lendva-vidéki és a hetési néprajzi kincs jelentős része megőrződött, szakköreink révén ismét élő népművészetté fejlődött. Önzetlenül osztotta meg velünk kiváló szaktudását, biztató és elismerő szavai csodát műveltek. E csodán felbátorodva hímzőköreink ma önálló kiállításokkal büszkélkedhetnek, hímzéseink ott díszelegnek számos összmagyar, Kárpát-medencei rendezvény válogatott példányai között. De Török Eta nemcsak kiváló hímzésoktató, hanem egy nagybetűs Ember is” – emelte ki méltatásában Šebjanič Valerija, a göntérházi hímzőkör vezetője.

Schmidt Istvánt egykori szavaló-tanítványa, Szőke Zita magyartanár méltatta. „Schmidt István 1962-től foglalkozik a tehetséges vers- és prózamondók felkutatásával, képességeik fejlesztésével. Kiemelkedő, több mint 25 éves munkásságának is köszönhető a muravidéki magyar versmondás felemelkedése, a versmondók magyarországi és nemzetközi versenyekbe való bekapcsolódása és az ott elért számtalan sikerük. A Lendvai Versmondó Stúdió működése idején István bácsi hetente járt Lendvára, és mindmáig a kétnyelvű iskolák szakmai segítője. Munkássága, kitartása, a fiatal tehetségekbe vetett hite és szeretete segítette abban, hogy élete sok megpróbáltatása után is sikerült, sikerül mindig lábra állni, és állni a sarat. Sokat tanultunk tőle” – hangzott el.

Zala György kulturális díjban részesült Šetar Lucija magyarságát és hitét vállaló zenei megnyilvánulásaiért. „Lucija az ének szerelmese, vidékünk ifjú előadóművésze, a közönség kedvence. Minden szereplése egy csepp emberség a rideg és önző loholásban. Szépen csengő hangja - önszorgalomból már négy éve tanul szólóéneket a Muraszombati Zeneiskolában – nélkülözhetetlen és értékes színfoltja lett hazai és határon túli kulturális műsorainknak Szombathelytől egészen Budapestig, Dunaszerdahelyig, valamint nemzeti ünnepeinknek.

Tagja a radamosi művelődési egyesület népdalkörének, jótékonysági rendezvényeink rendszeres fellépője, gyönyörű hangját megcsodálhatjuk a templomban és a temetéseken egyaránt. Teszi ezt az ’igaz jutalomért’: a kedves közönség szeretetéért, s azért, mert hisz benne, hogy énekétől, ha csak kevéssel is, de szebb és jobb lesz a világ” – méltatta egykori tanára, Zadravec Szekeres Ilona.

Zala György kulturális díjat vett át Kósa Ferenc a magyarságismeret széles körű és lelkesítő terjesztéséért. Munkásságát Szabó Márk, az MMR újságírója méltatta, kiemelve, hogy „az egyetemen magyar- és földrajztanárként végzett, de más területeken kifejtett tudása is bámulatos. Tanárként Göntérházán, Pártosfalván és Dobronakon volt alkalma a tudásra vágyó fiatalokat „megfertőzni” egy-egy irodalmi, illetve történelmi korszakkal, vagy úgy földrajzot tanítani, hogy a tanulók egy világkörüli utazáson érezhették magukat. A magyar történelem, irodalom és földrajz iránti szeretetét a Muravidéki Magyar Rádió Örökségünk, Népünk évszázadai, Pincétől Piranig, Pannónia földjén, valamint Világunk mozgatói című adásaiban népszerűsítette és népszerűsíti hétről hétre. Érdekes előadásmódjával, szeretni való kis történeteivel úgy megfűszerezte az adásokat, hogy azok a hallgatóság kedvencei lettek. Személyiségében, hozzáállásában, korrekt előadásmódjában egy olyan személyt tisztelhetünk, aki a muravidéki magyarság erősítése érdekében fontos feladatot látott el tanárként és magánemberként egyaránt” – mutatta be Kósa Ferencet.

Zala György életműdíjban idén Szabó Ferenc részesült sokrétű közösségépítő és szervező munkájáért. Tevékenységét és életúját Gyurica Ilona, a völgyifalui népdalkör tagja mutatta be: „Mindenhol jó, de legjobb egy közösségben! Akár generációsban, szakmaiban, társadalompolitikaiban vagy kulturálisban. Többé-kevésbé ez mindenkire igaz, de Szabó Ferencre nagyon is igaz” – vezette fel a méltatást, majd ismertette a díjazott életútját az inasévektől a Nafta vállalatnál, a szakmai és önkéntes tűzoltó éveken keresztül és a művelődési élet szervezéséig Völgyifaluban, a Muravidéki Nótázók alapító tagságáig és a helybeli népdalkör vezetéséig. „A teljesítményhez kedves, de szorgalomban, fegyelemben példamutató csoportvezető kellett. Szabó Ferenc ilyen ember. Az elmúlt 25 év közel ezer próbájának, 250 szereplésének részletes nyomát őrzi a naplója. Részletes, de száraz tanú a napló, de köszönhetően Ferinek a szívekben meghatóan szép emlékek élnek” – hangzott el.

A díjakat Vida Törnar Judit, a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet (MNMI) Tanácsának elnöke és Horváth Ferenc nemzetiségi parlamenti képviselő, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség (MMÖNK) elnöke adta át. A gálaestet az ELTE SEK Szökős Néptáncegyüttes és a Gencsapáti Hagyományőrző Néptáncegyüttes szereplése zárta a Zselictől Füzesig – Táncos Barangolás a Kárpát-medencében című műsorral.

 

 

MCSi Design
A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.
Részletes leírás Rendben