kele
perec1
garas1
63. évfolyam
17. szám
Lendva 
2019. 04. 25.
kiscim1719
 

Falusi színjátszás szívvel-lélekkel

koter05191„Minden perc, amit valakivel eltöltünk, azt ajándékba kapjuk tőle, az ő életéből, én ezt így fogom fel. A színjátszásban is az a legszebb számomra, hogy együtt vagyunk és történik velünk valami, amit közösen élünk meg” – mondta beszélgetőtársam, Koter Gizella, akit a falusi színjátszásról faggattam.

Gizi – így szólítják a legtöbben – a Pécsi Tudományegyetemen végzett magyartanárként. Rajong a munkájáért, vallja, hogy ennél szebb hivatás nincs a földön. De most nem a szakmájáról, hanem a hobbijáról fogunk beszélgetni.

– A Muravidéken az utóbbi években újra virágkorát éli a falusi színjátszás. Ez többek közt az Ön munkásságának is köszönhető. Hogyan kezdődött ez a rajongás?

– Amikor egyetemre jártam, akkor gondolkodtam azon, hogy valamit kellene még csinálnom. A gyerekszínjátszás ugrott be, és belevetettem magam. Tapasztalatlanul kezdtem, először bábműsorral, aztán kisebb darabokkal próbálkoztam. Később Mess Attila Lendván átvette a színjátszást és a gyerekeket is, én pedig mellette voltam és tanultam tőle. Jártunk színjátszófesztiválokra, ahol sok minden rám ragadt, a közelmúltban pedig rendezői táborban is voltam, ahol hivatásos, profi rendező oktatott. Ma már tíz év tapasztalat van mögöttem.

– Jelenleg is van gyermekcsoportja?

– Igen, a művelődési intézet termében és keretében Nađ Évával tartok foglalkozásokat. Jelenleg is szorgalmasan készülünk, a János vitézt csináljuk egy nem mindennapi feldolgozásban. Ősszel megmérettetünk a Zala megyei elődöntőn, és ha az Isten is úgy akarja, akkor megyünk az országos Weöres Sándor versenyre. Nagyon élvezem a gyerekekkel a munkát, van egy kis csoportom Kapcán is.

– Mitől jó egy gyermekdarab?

– Ez nagyon összetett. Magyarországon mondjuk egy szövegcentrikus előadás, ami megérinti a lelket is, nagyon hatásos. Itt, a kétnyelvű területen viszont, ahol lehet, hogy a nézőtér soraiban szlovén kisgyermek is ül, nem hagyatkozhatunk csupán a szavak erejére. Itt akkor jó a darab, ha a más anyanyelvű néző is élvezni tudja. Tehát kell bele a látvány, a fülbemászó zene, a játék, a mozgás, hogy a nyelvtől függetlenül is érthető és élvezhető legyen.

– Felnőtteket tanítani másfajta rendezői munkát igényel?

– Mindenképp. Mások az igények, ki milyen szerepben érzi jól magát és ki mit vállal be. De a felnőtt csoportban az a jó, hogy közösen dolgozunk. Én nem vagyok profi rendező, ami tudásom van, azt átadom, de mindig szinkronban dolgozunk.

– Mely falvakban tart most próbákat?

– Öt éve kezdtem a lakosiakkal és a kapcaiakkal szinte egy időben foglalkozni. Kapca a szívem csücske volt, nagyon jól elindult az egész színjátszás, de az élet közbeszólt. Voltak, akiket a munkájuk szólított el, másoknak az időbeosztásuk változott meg, így most ez a kis csoport szünetel. Nem mondtunk le örökre a kapcai színjátszásról, de jelenleg áll.

A lakosiakkal viszont dolgozunk. Ők kiharcolták maguknak, hogy találjunk olyan megoldást, ami mindenkinek jó. Fantasztikus emberek, jó társaság, nagyon szeretek velük lenni. Az utolsó előadásunkkal – Nevetni kell, ennyi az egész – februártól elkezdjük járni a falvakat. Remélem, hogy több helyre is eljutunk, aztán nyár vége felé kezdhetünk újat tanulni.

– A tapasztalatok szerint tehát van igény az emberek részéről az effajta színházi élményre…

koter05192– Mindenképpen. Nézőként és színjátszóként is. A nézők szemszögéből nézve manapság más értelmet kap a falusi színház, mint a régi időkben. Míg egykor ez volt az egyike a kevés szórakozási lehetőségnek, ma már az emberek akár Budapestre is el tudnak menni színházba. De falusi színházba azért megyünk el, mert az ismerőseink szerepelnek és mert nevetni akarunk. Pláne vonzó egy olyan darab, ami helyi vonatkozású, az itteni emberekről is szól egy picit, azt pedig bele lehet csenni bármelyik bohózatba.

Színészként pedig az emberi kapcsolatokról is szól. Hiszen tartozunk egy csoporthoz, olyanok közt vagyunk, akikkel jól érezzük magunkat, van okunk kimozdulni otthonról és még ki is kapcsolódunk. Aztán amikor fellépünk, együtt élünk át valami jó dolgot, együtt nevetünk és izgulunk. Sokkal többet ad egy ilyen kis csoport, mint azt bárki gondolná.

Én buzdítom a többi falut is, hogy vágjanak bele a falusi színjátszás felélesztésébe. Én itt vagyok, bátran hívjanak és megyek! Nem kell húsz ember, de tíz sem, lehet kis bohózatot előkészíteni három-négy emberrel is. Ez életet visz a közösségbe, valamint a kultúrát, a beszédkészséget is fejleszti.

– Hogyan választ darabot és milyen munka előzi meg a próbákat?

– Az én drága színészeim igencsak igényesek. Ha öten vannak, hatfélét szeretnének – nevet Gizi. – A lényeg a darab kiválasztásánál az, hogy megfogja őket és érdekes legyen. Keresgetek, és ha találok egy bohózatot, amiről úgy érzem, hogy jól elő tudjuk adni, akkor azt leírom és megpróbálom átalakítani az ízlésükre. Ha a darabot mégsem érzik a magukénak, akkor azt el kell engedni és újat kell kezdeni. A legelső, amikor a szöveg elkészül, az az, hogy a lányaimnak bemutatom, felolvasom és kikérem a véleményüket.

– Színészként is kipróbálta magát?

– Megpróbáltam, de nem olyan könnyű játszani. A függöny mögött pedig sokkal jobban érzem magam – mosolyog. – De rendezőnek lenni legalább olyan izgalmas. Végigizgulni a premiert, hogy a közönség miként fogadja a művet, beüt-e a poén, nevetnek-e, élvezik-e az előadást, ez végig lázban tart.

– Már csak egy kérdésem van: mi a titka ennek a mérhetetlen lelkesedésnek, amit sugároz?

– Az, hogy szeretem az embereket. Érdekel az életük, a sorsuk, mikor jókedvűek, mikor szomorúak, mi ezeknek az oka stb. A másik pedig, hogy szeretem az életet, szeretek élni és nem szeretek unatkozni. Nem szeretem a pangást, szeretem az akciót, ha valami történik körülöttem. Az ember abba öregszik bele, amikor ez az igény lecsökken. Ha az életedbe nem viszel bele valami kis fűszert, akkor ne csodálkozz, ha nem történik veled semmi. Akkor dögunalom az egész – nevet föl Gizi.

 

MCSi Design
A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.
Részletes leírás Rendben