kele
perec1
garas1
62. évfolyam
49. szám
Lendva 
2018. 12. 06.
kiscim4918
 

„Isteni színjáték” Babitsékkal Lendván

jonas04172A Babits Mihály utolsó hosszúversére épülő színházi darabot – Kaj Ádám rendezésében – „Jónás könyve, Török Sophie előadásában” címmel, két szereplővel a lendvai színházban kamara-előadásként múlt vasárnap láthatta a közönség.
A költő és feleségének különös drámajátéka a súlyosan beteg, torokműtéten is átesett Babits szenvedéseit, a szavak hűségét már nem élvező költő nagy fellobbanását, a halállal való szembesülés nagy kérdését is feszegeti egy furcsa, ellentmondásos korban. A történelmi keretet adó szorongatott helyzet – Párkány visszafoglalása és a darab végén a légiriadóval véget érő történet – jelentősen megnehezíti a költő és feleségének életét, kettejük kapcsolatát azonban még inkább mélyíti, intellektuális szinten nagyon magas régiókba röpíti. A feleség egyenesen a Teremtő szerepkörébe lép, s ketten „adják elő” egy házastársi rítusban Jónás történetét, Istennel is „világetikai” diskurzusba bocsátkozva, mintegy szentesítve a befejezett művet, a babitsi dramaturgiát. Török Sophie, a feleség így jonas04171lép ki az ápoló, hitvesi szerepkörből, búcsúztatva a férjet, elkísérve őt az elmúlásig. Miközben folyik a „házi előadás”, csak gyűlnek az eldobandó piszkozatok, s egy-egy újabb fejlemény, külső zaj vagy légiriadó, illetve áramkiesés kapcsán a régi versek egy-egy jellemző sorát is beszivárogtatják, például Béke, legyen béke már..., vagy Miért nő a fű, hogyha majd leszárad?. Az Istennel is összetűzésbe kerülő Jónás-Babits a „kétszemélyes monodráma” talán egyetlen „nagyjelenetnek” is beillő részében Ninivét az elpusztítás helyett végül is tespedt haldoklásra („mint roppant, eleven állat, nyúlt el a homokban”) ítéli. Isten próbáját kiállva a prófétai szerepkört is kipróbáló Jónás csalódott, hiszen Isten őt is (ahogy Ábrahámot Izsákkal) csak próbára tette. A próbát azonban mégsem veszi teljesen jonas04173reménytelennek, hiszen az Úr bizalmát élvezi („egyik-másik szívben Jónás szava” mégiscsak kicsirázik), s az „Égi Alkotó” mégsem engedheti meg magának, hogy Jónás akarata az övé fölé kerüljön: „Jónás majd elmegy, de helyette jő más” – összegzi az égi döntést. Az ő országa mégiscsak örök!
Az Úr szerepébe tehát Babits hitvese és „pályatársa”, írói álnevén Török Sophie lép, így Babits művének „ősbemutatója” közönség nélkül, a családi idill boldogságában zajlik, Sophie angyali gondoskodásában, a művészet oltárán hitelesítve az alkotást. A minimális díszlet (a gyertyatartó és az ágyként is funkcionáló asztal, a korabeli „kivetítő”) is erősíti a szövegre való koncentrálást, melyet Sophie a férje ravatalon és sírboltban létezésének lakonikusan rövid, de annál hatásosabb megfogalmazásával zár: „vízszintes létezésről” beszél, s a fekete ruhás „tanárember” haláláról...
MCSi Design