kele
perec1
garas1
62. évfolyam
49. szám
Lendva 
2018. 12. 06.
kiscim4918
 

Lendvai „nyiratkozás” Hraballal

sorgyar4216Hrabal Prága egyik fő reklám- és márkajele, s a cseh főváros belvárosának egyik sörözőjében, az író egykori törzshelyén, az Arany Tigrisben ma is hely van fenntartva a 20. század emblematikus írójának, figurájának. (Sőt, már Pesten is van „széke”.)
Hrabal Sörgyári capricciójának monodráma-átiratát láthatta vasárnap a közönség kamaraelőadásban a lendvai színházban. A színpadon Mariskával, akinek egyórás színpadi jelenléte és végül a megnyiratkozása, hosszú hajzuhatagától való végső megválása – „olyan akarok lenni, mint Josephine Baker” – már nem az egykori k.u.k-s „boldog békeidők” utáni új kor eljövetelét jelképezi, hiszen már 1968-at írunk, a prágai tavasz kezdetét. Mariska, a vérbő vidéki feleség pedig úgy él, mint a legtöbb fiatal fiatalasszony, Pepinnel és a Doktor úrral flörtöl, s egyszer majdnem rajtakapja Francin, a férje, aki gyakran utazik Prágába üzleti ügyben.
Mariska pedig mesél helyettük is, úgy, ahogy ő látja a körülötte lévő világot. Biciklizni jár, s egyszer „feltűnési mániája” odáig ragadtatja, hogy megkurtítja a szoknyáját is, mert az a menő, vele együtt a kiskutya farkát is, mert a divat az divat... Érdekes, hogy a vérrel járó történetet a kutya félreérti, s hálásan nyalogatja hol Mariska kezét, hol vértől csatakos maradék farkát...
Hrabal neve a sajátosnak is nevezhető cseh humorral is összenőtt. Milyen is ez? Nem könnyen emészthető, a poénok (ha lehet annak nevezni?) az angol humorra hasonlítanak, de a csattanót mindig föloldja valamilyen kacifántos körülírással, ami aztán tényleg befelé robban. Kaj Ádám fiatal rendező pedig jó érzékkel nyúl a témához, nem favorizál egy-egy jelenetet, meghagyja a „dumafüzért” saját kiegyensúlyozott ritmusában, a külső és a belső történések, valamint a társadalmi konszolidáltság posványában, egysíkúságában. A totalitarizmust és az „egypártrendszeri” elnyomást sem engedi előtérbe, de mindig ott érezzük egy-egy gesztusban. A főszereplő, Kéner Gabriella is ehhez igazodik, aki talán többre is képes lenne, hiszen a téma sokszor adja magát, de ne feledjük, maga az író is a saját édesanyjáról formálta meg a figurát, a túldramatizálás tehát nem is indokolt. S talán még egy megjegyzés: ezúttal végre nem egy „felturbózott”, mindent bele előadást láthattunk kamarakivitelben, és kár, hogy oly kevesen voltak rá kíváncsiak...
MCSi Design