Mindig közösségben és közönség között

  • Nyomtatás
  • herman3421Múlt pénteken a zsúfolásig megtelt felsőlakosi faluotthonban a helyi Arany János Művelődési Egyesület és a Magyar Nemzetiségi Művelődési Egyesület közös szervezésében megnyitották Herman László festőművész kiállítását, amelyet Göncz László és Bence Lajos méltatott. A három színhelyre tervezett kiállításhoz gazdag katalógus is készült.

    Szent István király napján – amely a felsőlakosiaknak a magyarságuk mellett egyébként is fontos ünnep, hiszen a kápolnájuk az első magyar király tiszteletére szentelték fel, így egyben a búcsút is ünneplik – Herman László „Hosszú forró nyár Lakosban” című kiállítását és a művész 60. születésnapját is megünnepelték. Kósa Klári, a felsőlakosi Arany János ME elnöke a következő szavakkal fordult a művészhez: – Szülőfaludhoz való kötődésed nemcsak a munkáidban rejlik, hanem egész lényedből árad. Egy beszélgetésünk alkalmából azt mondtad, hogy te mindig lakosi voltál és még ma is annak vallod magad. Aki ennyire kötődik, az egy nagybetűs Ember. Nem utolsó sorban az anyanyelved iránti tiszteleted is példaértékű – hiszen Ljubljanában sem felejtetted el, sőt a családodnak is továbbadtad.

    Soós Mihály, az MNMI igazgatója köszöntőjében Herman Lászlónak a ljubljanai magyarság körében folytatott tevékenységére és elkötelezettségére tért ki, a fővárosban szervezett magyar jellegű rendezvények ugyanis ritkán múlnak el nélküle.

     

     

    A szervezők után elhangzott két beszéd is elsősorban Herman László hazaszeretetét dicsérte. – Olyan emberről van szó, aki életművével és alkotásaival olyan irányvonalat hozott szűkebb és tágabb környezetünkbe, ami több szempontból is egyedi. Hazaszeretete és közösségszeretete példamutató. Ezt a kettőséget annyira spontánul meg tudja valósítani, annyira precízen és kellő tapintattal ketté tudja választani, amikor kell, hogy ettől az egység egy cseppet sem csorbul. Fizikailag elköltözött innen, de a család és a közösség révén még mindig őrzi a kisebbség nyelvét, a kultúrát, a hagyományt – emelte ki Göncz László.

    Bence Lajos, aki Hermanhoz írt versével kezdte a tárlat méltatását, az alkotó szerteágazó és sokrétű tevékenységéről szólt, valamint bemutatta a stílusban és tartalomban is egyedi alkotásokat. – Egy azonban bizonyos: a szuverén építkezés és az önálló hangnak a megtalálása. Ezt a technikát, ezt a hozzáállást nem műveli senki sem, maga találta ki és ez csak az övé. A technikája már közel van a tűzzománchoz, amely az egyik legnehezebb és legértékesebb eljárás a művészetben – mondta Bence Lajos. Hozzátette, hogy a kiállításon az utóbbi időszak termése látható, s a képek, amelyek közül nem mindegyik született kellemes élményből, a 70-es évek emlékeit idézik fel.  

    Herman László, aki már két évtizede Ljubljanában él és dolgozik, még mindig Lakosban keresi (és találja meg) a műveihez az ihletet, s mondta, nagy megtiszteltetésként élte meg a lehetőséget, hogy az új képsorozatát premierként a szülőfalujában mutathatta be. A rendezvény után spontán létrejött tárlatvezetésén a művész elmondta, hogy a képeivel Lakos előtt szeretne tisztelegni, emléket állítani a szülőfalujának. A képein többször megjelenik a Szent István-motívum mint a magyarság és a falu jelképe, a szívek, melyek a búcsúfiára emlékeztetik, a gólyák mint a búcsúzás szimbólumai, s a ferde kápolna az elhajolt emlékek jelképeként. „Az élet bűvös köre” című sorozatával a nagyanyja előtt tiszteleg, a „Zöld lányokkal” pedig az általuk „megmérgezett” nyarait idézi fel.

    A kiállítást jelenlétével megtisztelte Czikó Anita konzul, Magyar János, Lendva Község polgárestere, Révész Károly, Dabas Város Önkormányzatának képviselője, Magyar József, a katalógus főszponzora, valamint Bernot Igor vállalkozó, Herman állandó támogatója. A rendezvényt Kósa Péter és Pál Emil zenei betétjei színesítették.