kele
perec1
garas1
62. évfolyam
21. szám
Lendva 
2018. 05. 24.
kiscim2118
 

A (ki)oktatásról... két felvonásban

Nem is olyan régen ebben a rovatban arról írtam, hogy ha most önállósulna Szlovénia, akkor feltételezésem szerint a politikai akarat nem lenne meg arra, hogy olyan magas szinten legyenek biztosítva a két őshonos közösség jogai, mint 1991-ben tették. Az oktatási különtörvény körülötti események sajnos ezt a tézisemet egyértelműen alátámasztják. Az Országgyűlésben a Külhoni magyar képviselők pénteken megtartott fórumán is elmondtam, hogy szomorúsággal és egyben aggodalommal kísértük azokat a magyarellenes megnyilvánulásokat, amelyeket a törvénymódosítás tárgyalása alatt tapasztaltunk. Mindennel megvádoltak minket, pedig a legnagyobb kritikusok kétnyelvű oktatási intézményt talán még kívülről sem láttak, de a janicsárok „jó” puskákkal fegyverezték fel őket.
S bár az ellenszél erős volt – és a szlovén kormány, amellyel az elmúlt közel négy esztendőben nagyon korrekt volt a kapcsolat, ebben a kérdésben sokáig nem az MMÖNK-t, a magyar képviselőt, de még az illetékes oktatási minisztériumot sem tartotta véleményformáló tárgyalópartnernek, hanem a választási kampány hevében a magyarellenes hangok győzték meg – a parlamenti szavazáskor úgy a kormánypárti, mint az ellenzéki képviselők jelentős többségben mégis megszavazták a törvényt. A muravidéki képviselők szavazásáról pedig mindenki alkosson maga véleményt...
A törvény bizonyos területeken előrelépést jelent, a nyelvi jogok biztosítása terén viszont megítélésem szerint visszalépést, de majd az idő igazolja, hogy a döntés helyes volt-e vagy sem. A törvény szeptemberből lép életbe, s arra kell törekedni, hogy a benne foglaltak meg is legyenek valósítva.
Félő hogy a helyhatósági választások hangulata is hasonlóan magyarellenes lesz. Az a szomorú, hogy mivel a kétnyelvű területen a meghatározó politikusok között mindkét oldalról jó a kapcsolat, és ami még fontosabb, az emberek között sincsenek nagyobb feszültségek, ezért ezt mesterségesen próbálják megbontani. Sajnos erre a múltban már volt példa, tudjuk, hova vezetett. Az ellenséges hangokat (mindkét oldalról) el kellene ítélni és el kellene határolódni tőlük!
Vasárnap este viszont maga a csoda volt, amit a muravidéki fiatalok Pénzes Csaba rendező segítségével műveltek a színpadon. Az álló közönség tapsa, az emberek és a sajtó előadást követő megnyilvánulásai azt jelzik, hogy egységesen emelte meg mindenki a kalapját. Bebizonyosodott, hogy a színjátszásnak a korábbi borúlátó hangok ellenére igenis van jövője. S jó volt látni és érzékelni az egységet a tagok között a színdarabot követően. Számomra személyesen ez legalább annyira fontos, mint a darab sikere a színpadon, de a kettő együtt valóban okot ad az optimizmusra.
MCSi Design