kele
perec1
garas1
65. évfolyam
24. szám
Megjelenés:
2021. 06. 17.
kiscimn2421
 

Emberek a tájban

vip35191979. augusztus 30-án, 31. szám

Verőfényes nyári délelőtt van. Az út menti kukoricatáblákon lágy szellő játszadozik. A nap folyamán esőre nem várhatunk (ha hinni lehet a meteorológusoknak).

(…) Amint befordultunk Pincére, alig találtunk otthon valakit. Mindenki a mezőn szorgoskodik. A kilences házszámnál három embert pillantunk meg, amint a kerítés javításán munkálkodnak. – Új kerítést csinálunk, mert a régi már elkorhadt, meg már nem is divat. Ma mindenki beton- vagy vaskerítést csinál magának. Véget ért a deszkapalánkok ideje – mondja Kranjcsics Jenő bácsi. A két fiatal segédkezik neki a munkában. A szép kivitelezésű vaskerítést csak oda kell erősíteni a lábakhoz, és a ház előtti virágoskert új arcot kap. – Kőolajipari munkás voltam, 22 évig dolgoztam Jugoszlávia különböző részein, az olajmezőkön. Legtovább Bánátban tartózkodtam. A Nafta gasnál dolgoztam Kikindán, Örményházán, Eleméren, Becskereken és másutt. Most nyugdíjas vagyok. Itthon tesz-vesz az ember. Akad bőven munka…

Beszélgetésünk folytán Kranjcsics Jenő bácsi elmondja, hogy van egy kevés földje, szőlője, és most idehaza a gazdaságban dolgozik. Még mindig élénken emlékszik a kőolajiparban eltöltött napokra. Sok élményt, sok fáradtságot és meglepetést nyújtottak az olajmezőkön eltöltött évek. A munkások az olajmezőkön mindig összetartottak és ott segítettek egymásnak, ahol a legnehezebb volt. Jenő bácsi sok tájat bejárt, sokféle néppel megismerkedett. Bárhol volt, mindenütt jól érezte magát, de mégis azt mondja, amit a közmondás, hogy legjobb otthon, Pincén, a szőlőhegyek tövében fekvő kis házban.

Szerző: Utrosa Gabriella

MCSi Design