kele
perec1
garas1
65. évfolyam
3. szám
Megjelenés:
2021. 01. 21.
kiscim0321
 

Távcsővel kémlelni az eget, fülelni a madárcsicsergést

term51201Arany aranka, búbos banka, gyöngybagoly – nem csak a nevük varázslatos és beszédes, a kinézetük is különleges, valamint rendkívül hasznos madarak. Ezek a csodás teremtmények mind fészkeltek Goricskón. Sajnos mára kiveszőben vannak vagy teljesen eltűntek a vidékről. Számos oka van annak, ha bármely faja elhagyja az otthonát. Az okok közt mi, emberek is ott vagyunk a természet kizsákmányolásán alapuló életmódunkkal. Szerencsére mindig akadnak olyanok is, akik a természet védelmére kelnek, és nem csak szavakkal, tettekkel is igazolják elhivatottságukat. Egy ilyen emberrel beszélgettem.

A bundás házőrző ugat néhányat, amikor az udvarba lépek, de csak azért, hogy a gazda lássa, jól végzi a feladatát. Miután megszagolgat, szelíden hízelegni kezd, simogatásért kuncsorog. – Igazi medvéd van – mondom Öcsinek, aki már indul felém az udvar végéből. Régóta ismerem, hiszen falumbéli, hodosi. A fiatalember tisztes neve Kerčmar Géza, de szinte mindenki a becenevén szólítja, így az ő egyetértésével ennél is maradnék.

– De jó lenne egyszer egy igazi medvét megsimogatni! – mondja nevetve, miközben megdögönyözi a hűséges négylábút, majd a helyére utasítja. – Az egyik nagy álmom, hogy Erdélyt bejárjam és lássak medvét a saját élőhelyén. Aztán felfedezni a Kárpátok legszebb részeit, majd pedig a Kaukázust – mondja mosolyogva. – Ezek szerint tényleg komoly természetjáró vagy! – Amikor csak tehetem, kint vagyok a szabadban, járom a vidéket, közben figyelem az állatvilágot. – Lesben állsz a fényképezőgéppel, mint a vadászok a puskával? – Á, dehogy! – neveti el magát. – A fotózás csak ráadás. Én a természet egészéért rajongok. Ha van két óra szabadidőm, fogom a távcsövet, a fényképezőgépet és járok egyet. Közben számtalan dolog akad, amit érdemes lefényképezni, csak ezért van velem a gépem – mondja, majd hozzáfűzi, hogy az állatok is mozgásban vannak, nem állnak pózt egy jó fotóhoz, pláne, ha megneszelik az ember közeledtét. Ezért amatőrként többször szerencse is kell, hogy az ember elkapjon egy jó pillanatot. – A szarvasról készült fotónak mondjuk annyi a története, hogy még időben le tudtam bukni a fűbe, így az állat nem vett észre. Miközben ott feküdtem, a szarvas pontosan felém tartott. Amikor közel ért, akkor fényképeztem le – meséli, majd előveszi a telefonját és érdekes videót mutat: kölyökrókák játszanak, futkároznak a rókalyuk körül. A felvételt egészen közelről készítette. – Ilyet is lehet látni mifelénk, ha az ember elég szemfüles – mutatja mosolyogva. – Rókát rengeteget látok, vaddisznókat, őzeket, szarvasokat, borzot. Vannak az erdeinkben sakálok is, velük még nem sikerült találkoznom, de nagyon szeretnék.

term51202– Gyerekként is ilyen kíváncsi voltál? – Persze! Sosem féltem semmitől, mindent el akartam kapni, meg akartam fogni. Még a kígyóra is csomót kötöttem – meséli nevetve. – Persze ma már ilyet nem tennék, de hát ilyenek voltak régen a fiúgyerekek!

Teszünk egy sétát a ház mögötti telken, ahol régi fajtájú gyümölcsfák állnak. Az égbolt felé kapaszkodó öreg körtefán, a közelében terebélyesedő almafán madárházak, menedékek a hamarosan beköszöntő hideg elől. Még egy faodú, és még egy. – Minden, ami a természettel összefügg, azt szeretem és védelmezem. Főleg a madarak érdekelnek – szolgál magyarázattal a madárházikók látványára.

 

 

A goricskói madárvilág védelmében

 

– Amikor úgy hét-nyolc évvel ezelőtt összeismerkedtem az egyik kedves madarászbarátommal, akkor kezdett el jobban érdekelni a helyi madárvilág – kezdi mesélni Öcsi a történetét. – Egyre komolyabban beleástam magam a témába, majd elkezdtem önkénteskedni a Goricskó Tájvédelmi Parknál, illetve a DOPPS-nál (Društvo za opazovanje in proučevanje ptic Slovenije – Egyesület a szlovéniai madarak megfigyelésére és vizsgálatára). Ez a legnagyobb természetvédelmi civilszervezet Szlovéniában. Mivel hétköznap a munkám miatt távol vagyok, így csak hétvégenként jut időm erre. – Pontosabban mi mindennel foglalkoztok? – érdeklődöm. – Főleg a madarak megfigyelésével, a fajok megmentésével, élőhelyeik védelmével. Itt, Goricskón is vannak olyan fajok, amelyek védelemre szorulnak. Ilyen jelenleg a búbos banka és a kis kuvik, halálmadár, amelyek sajnos már a vörös listán szerepelnek, vagyis rohamosan fogy a számuk. Jelenleg ezeknek készítünk házikókat, keltetőket, illetve gyűrűzzük őket. Számon tartjuk, hogy mennyi van belőlük egy adott területen, majd regisztráljuk őket, így bekerülnek az adatbázisba. A nagyobb kuvikokra jeladókat is teszünk, ezáltal tudjuk követni a mozgásukat akár három-négy hétig is, amiből sokat megtudunk róluk. – Miért fogyatkozik ezeknek a madaraknak a száma? – Több tényező is közrejátszik. Először is mindkét fajnak a rét adja a táplálékot, a búbos banka férgeket, hernyókat szed, a kuvik pedig szinte csak szöcskéket, vagy ahogy Goricskón nevezik: kaszást, ritkán pedig lepkét eszik. Az a gond, hogy manapság a réteket túl korán lekaszálják, a szöcske nem tud kifejlődni benne, így nincs élelme a kuviknak. A másik pedig a fészkük. A kuvik a régi gyümölcsfákban vagy a nagyobb hársfák odújában fészkel. Ezekből a fákból egyre kevesebb van már. Vagyis ahogy a gyümölcsfák és a rétek eltűnnek, úgy tűnik el a kuvik és a búbos banka is. Hodoson például ezekből a madarakból már egyetlen példány sincs, pedig régen sok volt. Goricskón Dolincon, Csöpincen, Büdincen, Marokréten még vannak szép, érintetlen területek, és ott még a kuvik is megtalálható – magyarázza Öcsi, majd arról is említést tesz, hogy a Natura 2000 programban a rétek védelmében hozták meg azt az előírást, hogy a réteket június végén szabad először lekaszálni – a rovarok, a madarak és a virágok, vagyis a rét élővilága védelmében. De sajnos a gazdák túlnyomó többsége nem tartja ezt be. A tájvédelmi park az őshonos gyümölcsfák visszatelepítését is szorgalmazza a régi gyümölcsfajták és az élővilág védelmében. A veszélyeztetett búbos banka például leginkább a régi almafákba szeret fészkelni, amelyeknek a belseje odvas, üreges. Öcsinél van még ilyen fa, de már növekedik az utánpótlás is. Több mint negyven, a tájra jellemző őshonos gyümölcsfát telepített, és még többet szeretne.

term51203– Sajnos vannak olyan madárfajok is, amelyek egész Goricskóról eltűntek. Ilyen az európai szalakóta, vagy ahogy régen nevezték, az arany aranka. Ezekből a csodálatos kék madarakból már csak néhány egyedet tartanak nyilván Kuzma környékén, az osztrák oldalon. A gyöngybagoly, ami főként magas épületek, így jellemzően a templomtornyok rejtett életű madara volt, szintén elhagyta vidékünket. A gyöngybagoly Hodoson is szokott költeni, éppen a templomtoronyban. De már jó ideje nincs. Annak érdekében, hogy visszacsábítsuk, évente végeztünk a templom környékén hangszimulációt, de sajnos nem jártunk eredménnyel. Azt hiszem, egy kicsit elkéstünk, korábban kellett volna már a madárvédelemmel foglalkozni – jegyzi meg Öcsi. – Hány madárfajnak a hangját tárolja a madarászok egyesülete? – Körülbelül húsznak a hangját tudjuk lejátszani, majdnem az összes fajtának, ami a Muravidéken költ. – Te mind ismered ezeket? – Igen, ismerem, a tájra nem jellemző madárfélék hangjára mindjárt felfigyelek, hiszen azok nekem is újak.

Amellett ugyanis, hogy sajnos eltűnnek némely fajok, szerencsére mindig akadnak újak is. Ezekről is készül nyilvántartás. Öcsi szeme és füle pedig már kiélesedett a madarakra és a hangjukra. Távcsővel kémleli az eget, és ha olyan madarat lát, hall, ami ritkán fordul elő, akkor azt pontos hellyel és idővel lejelenti. – A fehérfarkú sas például nagyon ritka minálunk, ez tengeri halászsas, de néha itt is felbukkan. Aztán egyre többször látni méhészmadarat, azaz gyurgyalagot is Goricskón. Ez a madár szintén nem honos errefelé. A Mura-parton és a Dráva-parton van belőle pár család, de valahol a Rábánál is fészkelhetnek, mert egész rajokat láttunk már belőlük. Az uráli bagoly is rendszeres visszatérőnk. A fülesbagoly után ez a második legnagyobb bagoly Európában. Ezek a madarak északon költenek, de télen lejönnek a mérsékeltebb éghajlatú vidékre. Én Kapornakon láttam először, és amikor sikerült lefotóznom a madarat és elküldtem a fotót a DOPPS-hoz, el sem hitték, hogy ilyen nálunk is felbukkanhat. Ma már be van jegyezve, és a madárral minden télen, egészen április közepéig találkozhatunk. Szintén fel-felbukkan a daru, illetve a fekete gólya, ami nagyon ritka. Goricskón egy pár fekete gólyánk van, Puconcin egy erdőben fészkelnek, de Hodosra is ellátogatnak néha.

Öcsi az évek alatt rengeteget tanult, valamint több madarász-szakembert mondhat a barátjának, akik révén szintén bővíti a tudástárát. Amint az már eddig is kiderült, nagyon jól ismeri a goricskói madárvilágot, és nem csupán kutatja, de maga is tesz a védelmük érdekében. Ám a hozzáadott értéket a neveltetéséből szerezte. – Szerintem sokat számít, hogy milyen példát látunk otthon, miben nevelkedünk. Az állatok, a természet iránti tisztelet és szeretet nagyon fontos volt mindig a számomra, de mióta a madarakkal komolyabban foglalkozom, rátaláltam az utamra. Ha újrakezdhetném, akkor kitanulnám a szakmát és csak ezzel foglalkoznék. Most már sajnos késő. Marad hobbinak. De így is boldoggá tesz.

 

 

MCSi Design