kele
perec1
garas1
64. évfolyam
41. szám
Megjelenés:
2020. 10. 15.
kiscim4120
 

Törekvések a bizalmatlan lakosság megnyerésére

goncz40201920 októbere – A muravidéki lakosság bizalmatlansága a jugoszláv rendszer véglegességét illetően 1920 őszén arra késztette a szlovén tartományi vezetést, hogy folyamatosan bizonyítson, az 1919 augusztusában kialakult állapot szilárdságát megerősítse. A tartományi kormány 1920. október 20-ai ülésén az ideiglenes megoldásnak tekintett muravidéki kormánybiztosságnak járási főszolgabírósággá alakulását javasolta a belügyminisztériumnak.

 

Képünkön: Klekl Jožef cserencsóci otthona, amely 1914-től az 1930-as évek végéig számtalan eseménynek és különböző jellegű találkozónak volt a helyszíne, valamint a Novine című, szlovén nyelvjárásban készült hetilap cikkeinek jelentős része is itt készült. A házat Klekl egyébként bérelte a tüskeszeri (Trnje) Bedernjak Ivantól. Forrás: Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltára. Klekl-iratok (XIV. 10.).

 

A terv az egész Muravidékre kiterjedő főszolgabíróságot tartalmazott Muraszombat központtal, az alsólendvai kormánybiztos-helyettesi kirendeltséget pedig meg kívánták szüntetni. A javaslat szerint Alsólendván csak a „hivatali nap” intézménye működött volna, mégpedig kéthetente egy alkalommal. Ilyen megoldást helyeztek kilátásba a tájegység más nagyobb települései esetében is, amennyiben arra igény mutatkozna. A tervezett közigazgatási átalakítást a lakosság megnyerése szempontjából sürgették leginkább, mert a muravidéki lakosság jelentős része még mindig dilemmában volt, hogy a tájegység az SzHSz Királysághoz fog-e végérvényesen tartozni.

Lipovšek kormánybiztos tájékoztatta a tartományi kormányt, hogy a karintiai népszavazás hatása is nagyon rosszul hatott a lakosságra, sokan a Muravidék esetében is népszavazást emlegettek (aminek realitása objektíve nem volt, da a lakosság hangulatára hatott). Ismerve Alsólendva polgármesterének, Sever Božidarnak határozott törekvéseit a város és környékének fejlődése tekintetében, valamennyire meglepő, hogy az Alsólendvai járás polgármestereinek (és falubíráinak) szövetsége is támogatta október 6-ai ülésén a javaslatot, amely Alsólendva regionális szerepét formálisan gyengítette volna. A tartományi kormány sürgetése ellenére a belügyminisztérium nem hamarkodta el a döntést. A Muravidék közigazgatásának átszervezésére, a főszolgabíróság megalakulására 1920 októberében még nem, csak mintegy 7–8 hónappal később, 1921 nyarán került sor (egyébként az alsólendvai kirendeltség státuszát nem szüntették meg).

A száz éve történt muravidéki események között rendkívül fontos volt a földreform ügye, amellyel az illetékes intézmények helyi és tartományi szinten egyaránt intenzíven foglalkoztak. A muraszombati körzeti agráriroda jelezte a tartományi főigazgatóságnak, hogy a földreform terén 1920 októberében feszült légkör alakult ki a Muravidéken. Arról volt szó, hogy egy tartományi rendelet két érdekcsoportra osztotta az érintetteket. Az egyik csoportot a termőfölddel nem rendelkezők, valamint a kevés tulajdont bírók alkották, a másikban a korábbi nagybérlők és a módosabb gazdák, néhány falubíró, valamint a nagybirtokok tulajdonosai (és azok alkalmazottai) voltak. Mivel a földosztás első körében az első csoporthoz tartozók, tehát a szegényebb családok is kaptak némi földet, a „tehetősebbek” köre tiltakozott ellene, sőt a későbbiek során az agrárbizottságok tagjait is megfenyegették döntéseik miatt (házfelgyújtással, halállal stb. fenyegetőztek). A kiélezett hangulat csillapítása és az esetleges durvább megnyilvánulások megakadályozása céljából Gregorović muravidéki igazgató kérte a tartományi szerveket, hogy biztosítsák a csendőrség segítségét a rend fenntartásánál.

Az agilis alsólendvai polgármester, Sever kezdeményezésére október 26-án – az Alsólendvai járásban sikeresen működő szervezethez hasonlóan – Tótkeresztúron (Križevci) megalakult az észak-muravidéki polgármesterek és falubírák szövetsége, amelyhez a környékbeli faluvezetőknek több mint a fele csatlakozott. A szervezet egyik fő feladatának a vidék gazdasági fejlesztését jelölték meg és ahhoz kérték a közigazgatási szervek segítségét. Legfőbb feladatnak azonban a Muravidék észak és déli részét összekötő vasút megépítését tekintették. Úgy vélték, hogy – elsődleges megoldásként – a Lendvát Muraszombattal összekötő postaút mentén gyors ütemben megépített szűkvágányú vasút is nagyot lendíthetne a tájegység gazdasági és társadalmi együttműködésének fejlődésén. Egy, a szegényebb sorsú dombvidéki (goricskói) lakosság támogatását szolgáló segélyalapot is terveztek létrehozni.

Sever Božidar aktív szerepe nem tetszett mindenkinek a Mura menti térségben, mert több feljelentés indult ellene. Az említett tótkeresztúri esemény után, ahol mellesleg az újonnan alakult szövetség elnökének is megválasztották, Lipovšek kormánybiztos az iránt érdeklődött a tartományi kormánynál, hogy engedélyezték-e Severnek az eredetileg polgármester-kurzusnak induló rendezvény keretében a szövetségalapítást. Egyébként a kormánybiztos nem talált nagyobb rendellenességet a jugoszláv időszak első alsólendvai polgármestere tevékenységében, ennek ellenére a következő hónapokban Severere fokozódott a nyomás.

Mivel 1920. november 28-ra voltak kiírva az országgyűlési választások, októberben már erőteljesen zajlott a választási kampány a Muravidéken. A szlovén Néppárt színeiben induló Klekl Jožef római katolikus plébános rendkívül aktív volt, egyebek mellett az általa kiadott Novine című hetilapot is ügyesen felhasználta saját népszerűsítésére. Október 10-ei cikkében arra utalt, hogy a délszláv államban két pártcsoport küzdött akkor a hatalomért; az egyik oldalon „a liberálisok, szocialisták, kommunisták, a bolsevik párt”, valamint a Független Parasztpárt voltak, ezek Belgrád központú centralizációra törekedtek. A másik oldalt, melynek a Muravidéken Klekl volt a jelöltje, a „keresztény pártok”, a Parasztszövetség, a Szlovén Néppárt stb. képezték. Ezek az „autonómiát” támogatták, ami azt jelentette, hogy a tartományok (szlovénok, horvátok, szerbek stb.) maguk irányítják közösségeik életét (kivéve a hadügyet, pénzügyet, külügyet, postát stb.). A magyar megyerendszert ebben a vonatkozásban pozitív példaként említette. Októberben a Parasztszövetségnek két nagyobb kampánygyűlése volt (Vízlendván, azaz Sv. Jurij településen és Vashidegkúton/Cankova), melyekre Kleklt a Muravidéken nagy tekintélynek örvendő Slavič Matija is elkísérte. Klekl esetében kiemelendő, felháborodott azon, hogy Alsólendváról 1920 októberében újabb nyolc családot kiutasítottak. Szerinte ártatlan emberekről volt szó, ezért megkérdőjelezte a durva hatalmi túlkapást, valamint erélyes tiltakozásának adott hangot. Nyilvános kérdés formájában felrótta, hogy azért zavarják el otthonukból az alsólendvaiakat, hogy a helyükbe másokat telepíthessenek?

A feszült politikai és szociális légkörben több más hatósági túlkapásra is sor került. Ezekkel függhetett össze a lakosság körében kevésbé rokonszenves alsólendvai katonai parancsnok, Lukić alezredes áthelyezése is. A döntésről a Nagykanizsán megjelenő Zala című napilap is beszámolt 1920. október 24-ei számában. Hangsúlyozták, hogy „a terroron alapuló rémuralmat odáig tökéletesítették, hogy már a kenyéradó gazdájuk, a belgrádi kormány is túlzottnak vélte azt”. A személycsere kapcsán a korabeli magyarországi hangulat szellemében megjegyezték, hogy a jugoszlávok maguk sem biztosak még a vidék hovatartozásában, ezért a lakosság meggyőzése miatt tették az említett lépést, hogy a határmegállapító bizottság munkája előtt megnyerjék az emberek bizalmát. Az említett zalai napilap október 28-ai számában pedig a trianoni békeszerződés magyarországi ratifikálásnak szükségszerűségét elemezték, amelynek végső időpontját az antant hatalmak 1920. november 18-ig meghosszabbították.

 

 

 

MCSi Design