kele
perec1
garas1
64. évfolyam
30. szám
Megjelenés:
2020. 07. 30.
kiscim3020
 

1920 júliusa: Alsólendvát érintette a legjobban a kitoloncolás

goncz2720A magyar békeszerződés aláírása után a feszültség nem csillapodott a Mura mentén. Lipovšek kormánybiztos a tartományi kormánynak és más állami szerveknek küldött beszámolóiban rendszeresen az 1920 nyarán folyamatosan erősödő magyar agitációról írt. A kormánybiztos a „magyar agitátorokkal” szemben erélyes fellépést javasolt. A tartományi kormány határozottan követelte, hogy Lipovšek számoljon be az agitációt szító egyénekről és ismertesse a tevékenységüket, ami lehetővé teszi a további kitoloncolásokat a délszláv királyságból.

 

Képünkön: A muravidéki kormánybiztos, Lipovšek Gašper 1920 nyarán rendkívül aktív volt a politikai és gazdasági kérdések rendezése terén, de leginkább a „magyar agitáció” és a kitoloncolások ügye foglalkoztatta. (Forrás: Krenn Mark fénykép- és régiséggyűjtő)

 

A hatalom szempontjából veszélyesnek számító egyének kitoloncolása addig is erőteljesen zajlott. Július végén Szabó Dömötör és családja, valamint Ridercsik Emma kitoloncolását szorgalmazta a kormánybiztos. Mindkét személy, illetve családjaik ellen a földreformmal megbízott muravidéki hatóság tett feljelentést. Konkrét bűntettet nem tudtak ellenük felvetni, mert – Lipovšek szerint – nagyon elővigyázatosak voltak, ezért általánosságban vádolták meg őket, hogy „az ország ellen agitálnak”. A bűnük az volt, hogy a „nagy ellenségnél”, a Szapáryaknál voltak szolgálatban. Lipovšek kormánybiztos Vályi Sándor muraszombati ügyvéd kitoloncolását is szorgalmazta, mert – a Szapáryak megbízottjaként – nem volt hajlandó alárendelni magát a jugoszláv körülményeknek. A kezdeményezés nem maradt eredmény nélkül; a tartományi kormány arra utasította a kormánybiztost, hogy Szabót és Ridercsiket utasítsák ki az SzHSz Királyság területéről, Vályi ügyvédet pedig figyelmeztessék, hogy – a már korábban tett hűségesküje értelmében – tartsa magát távol minden, a Szapáry-birtokkal kapcsolatos ügytől. Néhány nappal később (július 30-án) az úgynevezett földreform-iroda további vádakat emelt Vályi ellen.

A szlovén tartományi kormányhoz eljuttatott jegyzék szerint az SzHSz Királyságból 1920 nyaráig csak Alsólendváról 68 személyt és a családtagjaikat utasították ki. A kiutasítottak listáján abszolút többségben magasan képzett értelmiségiek és iparosok, valamint a korabeli városi polgárság tekintélyes képviselői szerepeltek. Hogy ez összesen hány személyt jelentett a megnevezettek családtagjaival együtt, azt utólag csak találgatni lehet; ha egy család esetében átlagosan négy személyt veszünk alapul (ami az akkori időszakban nem tekinthető túlzott számnak), akkor a Muravidék délszláv megszállásától 1920 nyaráig Alsólendváról mintegy 250 személyt utasítottak ki Magyarországra. A név szerint ismert személyek foglalkozása a következő volt: 3 földbirtokos, 6 bírósági alkalmazott (közülük 5 bíró), 2 mérnök, 21 hivatalnok, 5 kereskedő, 10 tanár és tanító, 9 iparos, 3 ügyvéd, illetve jegyző, valamint 9 más értelmiségi és pontosan nem meghatározott foglalkozású. A legtöbb személyt Alsólendváról utasították ki, azonban rajtuk kívül további mintegy harminc muravidéki személynek és családjaiknak is ugyanilyen sors jutott. A konkrétan megnevezettek közül 12-en muraszombatiak voltak, a többi kiutasított pedig a tájegység más településeiről származott. Fontos megjegyezni, hogy 1920 nyara (júliusa) után is került még sor több kiutasításra a Muravidéken, másrészt a tájegységet 1919 után elhagyók legnagyobb csoportját nem a kiutasítottak, hanem a „délszláv fennhatóságot” nem vállalók jelentették, akik menekültként vagy legális úton elhagyták addigi lakhelyüket. Az értelmiség jelentős részének a hiánya a későbbiek során nagy gondot jelentett a muravidéki magyar közösség megmaradási küzdelmének a megszervezésénél.

Az 1920 utáni Muravidék számos gonddal küszködő tájegységnek számított. A hivatalnoki juttatások is alacsonyabbak voltak, mint más, szlovénok lakta vidékeken. Erre utalt a kormánybiztos Alsólendván székelő helyettese, Kočar Josip egyik levélben. Az okok között kiemelte a határ közelségét, a kedvezőtlen, „ellenséges” magyar környezetet és a szerinte még mindig vitatott határrendezés kérdését, ami a lakosság körében folyamatosan bizonytalanságot okozott. Emiatt a hivatalnokok helyzetének a rendezését sürgette, ami nem is váratott hosszan magára. Másrészt a muravidéki kormánybiztos utasította valamennyi helyi csendőr- és rendőrparancsnokságot, hogy szigorúan figyeljék a „magyar időszakban” tevékenykedő és még a Muravidéken tartózkodó tisztviselőket, nehogy a jugoszláv állam szempontjából káros információkat juttassanak át a magyar oldalra.

Lipovšek kormánybiztos arról is beszámolt a tartományi kormánynak, hogy a katonai sorozást nagyon sokan szabotálták. Az emberek arra hivatkoztak, hogy a határ az úgynevezett magyar (trianoni) békeszerződés aláírása ellenére még nincs véglegesen meghatározva, és a határmegállapító bizottság kivonulását várták. A kormánybiztos úgy vélte, hogy a közvéleményre nagymértékben hatott a magyar agitáció és propaganda is. A besorozás különösképpen Bodonci és Puconci környékén akadozott, ott különösen nagy volt az ellenállás. A kudarcként megélt esemény után a kormánybiztos és a tartományi kormány erélyesen felléptek. Javasolták a hadsereg-parancsnokságnak, hogy a határokat szigorúan őrizzék, ne szivároghasson be a magyarországi propaganda. Lipovšek kormánybiztos 1920. július 2-ai dátummal a katonai sorozás nehézségeivel kapcsolatban hivatalos közleményt is kibocsátott.

Mivel aratási időszak volt, a termény betakarítása is fontos kérdés volt 1920 júliusában a Muravidéken. A kormánybiztos július 17-én arra figyelmeztetett a tartományi kormánynak írt levelében, hogy a magyar hatóságok nem engedik átszállítani a határon a jugoszláv állampolgárok gabonáját, amelyet a Magyarországhoz tartozó földterületeiken arattak le. Mivel ott pajták, tárolók nem álltak a rendelkezésükre, félő volt, hogy kár keletkezhet a még ki nem csépelt gabonában. A magyar állampolgároknak kevesebb termőföldjük maradt a jugoszláv oldalon, mint fordítva. Az is gondot jelentett, hogy a muravidéki aratómunkások gabonája úgyszintén Magyarországon volt, és azt sem tudták átszállítani. Az említett problémák áthidalása érdekében a tartományi kormány elnöke (dr. Brejc) arra kérte a belgrádi belügyminisztériumot, valamint az élelmezési és vidékfejlesztési minisztériumot, hogy keressenek megoldást a helyzet orvoslására.

A jugoszláv katonák garázdálkodása Alsólendva környékén 1920 júliusában is folytatódott. Ezzel kapcsolatosan Lipovšek kormánybiztost július 4-én népes küldöttség látogatta meg. A kormánybiztos, Sever polgármester társaságában az új katonai parancsokhoz ment át a küldöttség néhány képviselőjével, akitől az ügy kivizsgálását kérték. A parancsnok ígéretet is tett erre, főképpen a Pince települést érintő nagy tavaszi katonai betörések kivizsgálását illetően. Az ügyben feltehetően már korábban megbüntettek több katonát, a helyzet azonban még 1920 júliusában sem volt megnyugtató.

 

 

MCSi Design