kele
perec1
garas1
64. évfolyam
30. szám
Megjelenés:
2020. 07. 30.
kiscim3020
 

Ruha teszi az embert!? – Bajusz kell a magyarnak!

ruha2620Az arcszőrzet viselésének rendje és divatja koronként változott, más és más szabályozás alá esett. Az emberi faj esetében nem minden népcsoportnál nő egyformán az arcszőrzet, vannak olyan népcsoportok is, akiknek egyáltalán nem nő szakálla-bajusza. Giovanni Scaliger, a 16. században élt olasz humanista szerint a szakáll „a férfi legszebb és legszentebb testrésze”. A dús szakáll számos vallás szerint hithű érzelmet és spirituális elkötelezettséget jelentett, s ehhez tartják magukat az ortodox zsidó vallásúak és a rasztafárik is. Azon vidékeken, ahol az arcszőrzet megjelenése a serdülőből férfivá érés jele, gyakorta a férfiasság, a bölcsesség, a tekintély és a hatalom jelének tartották a szakállt és a bajuszt. A szakállnak gyakran mágikus erőt is tulajdonítottak. A holland matrózok például, akik bizonytalan kimenetelű hosszú útra indultak, addig nem borotválkoztak, míg haza nem jutottak.

 

Képünkön: Bellosics Bálint (1867-1916), a rédicsi születésű nevezetes néprajzkutató portréja 1910 körül. (Fotómontázs: LKZ-OP)

 

A régészek már a bronzkorban találtak borotválkozó késeket, amelyek arra utalnak, hogy már akkor próbálkoztak a szakáll és a bajusz formálásával. Abban a kérdésben, hogy bajuszos és szakállas nép volt-e a honfoglaló magyarság vagy pedig borotválkozott, kissé eltérők a nézetek és nehéz a teljes igazságra fényt deríteni. Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a szakállt ótörök eredetű szónak tartják a nyelvészek, míg a bajusz szó eredetét ismeretlennek. A borbély, a beretva vagy borotva szavunk pedig szláv eredetű, amiből arra következtetnek a kutatók, hogy a szlávokkal való érintkezés előtt aligha volt elterjedve őseinknél a borotválkozás szokása. Azt viszont tudjuk, hogy a 11. század magyarjai, legalább is az előkelők, szakállt és bajuszt viseltek, így ábrázolták a koronázási paláston Szent Istvánt és a koronán I. Géza királyt is.

 Annyi azonban bizonyos, hogy a magyarságnál a bajuszviselésnek később komoly kultusza alakult ki. Herman Ottó természet- és néprajztudósunk a bajusz történetét felvázolva említette, hogy a magyarság a bajuszából éppen olyan kultuszt csinált, mint a török a szakállából. A 18–19. század fordulóján igencsak elvétve akadt „bajusztalan kopár képű”. A 18. század második felében a hosszas, sudaras bajuszt „meg kenve és karikára fatsarva” idomították orsóval, madzaggal gyűrűre, „kunkorgóra kikacskarították”. Az ilyen csákó, pörge, nyalka bajuszt országszerte kedvelték. A Hetésben a hosszúra pedert bajusz végén egy kis pamatocskát hagytak. A hegyes bajusz népszerűségének hátterében a 18. századi nemesek és katonák bajuszformája állt, amelyet az 1830-as évekre kimondottan magyarosnak tartottak. A kulimázzal, azaz faggyúval, viasszal kifent hosszú bajusz nemcsak egyenes, sodró, sugár, hanem ritkábban kajla, csüngő, nagy harcsabajusz is lehetett. A lehajló, konya bajusz a 20.  század elején már csak az öregekhez illett. A már említett Herman Ottó a 20. század elején a különféle foglalkozási körökre és nemzetiségekre is utaló 26 bajuszformát gyűjtött össze.

Arról, hogy a bajuszhoz mikor és milyen mértékben csatlakozott a szakáll, már megoszlanak a vélemények. A 15. századi források szerint a szakállt már csak gyász alkalmával hagyták meg, a 16. században pedig a szakállviselés a házasember előjoga lett. Egy 1527-ben megjelent katonai kézikönyv lebeszélte a hadba indulókat a hosszú hajról és szakállról, mert az a közelharcban az ellenfélnek jó kapaszkodót szolgáltatott volna. S ezt a képet még tovább árnyalta a felekezeti hovatartozás is. A protestánsok például kitartottak a papi borotváltság mellett. Nálunk a reformkor és 1848 állította vissza hosszú időre a szakáll becsületét. A rajongásig tisztelt viselőjéről elnevezett körszakáll, a Kossuth-szakáll polgári és paraszti körökben egyaránt terjedt. Ugyanígy politikai állásfoglalást fejezett ki a Ferenc József által népszerűsített pofaszakáll is.

A 18. században a felvilágosultnak számító körökben vált először általánossá az arc teljes borotválása. A férfiékességeket ápoló borbélyok a magyar mezővárosok, falvak megbecsült polgárai voltak. A magyarországi legújabbkori „bajuszológia” sokat köszönhet Gulyás László vándormuzsikusnak, aki elsőként fogta össze a magyar bajuszviselőket és 2007-ben megszervezte Kiskunfélegyházán az első Kunsági Bajuszfesztivált. Ennek eredményeképpen alakult meg 2008-ban a Magyar Bajusz Társaság, akik rendszeresen képviselik Magyarországot a nemzetközi bajusz- és szakállversenyeken, ahol külön kategórianév a „Magyar bajusz”.

 

 

MCSi Design