kele
perec1
garas1
64. évfolyam
37. szám
Megjelenés:
2020. 09. 17.
kiscim3720
 

Ruha teszi az embert!? – Hajkorona

ruhateszi2220A bibliai Sámson óta kétség sem férhet hozzá, hogy a férfierő egyik legfontosabb szimbóluma a hajkorona. Így ez alkalommal mi is ennek a témának szenteljük a figyelmünket. Izgalmas téma elé nézünk, hiszen a férfi szakáll- és bajuszviselet összehangolva a hajviselettel mindig is rugalmasan és gyorsan követte a divat változásait. A hajviselet és az arcszőrzet olyan hangsúlyos része a megjelenésnek, hogy a különféle egyházi és világi rendeletekben a legrészletesebben szabályozott volt a közelmúltig. A férfi hajviselet, a szakáll és a bajusz minden korban elárulta viselője életkorát, társadalmi szerepét, helyzetét.

 

Képünkön: Magyar férfi Lábodról, Somogy megye. Fotó: Garay Ákos, 1910. Magyar Néprajzi Múzeum.

 

Az ősmagyarokra vonatkozó források arról is szólnak, hogy a „művelt nyugat” szemében a tar fejű magyarok a keleti pogány világot idézték meg. Vata 1046-ban azzal nyilvánította ki pogány hitvallását, hogy üstökének három fürtje kivételével fejét kopaszra nyíratta. A tar fej a török korban újra visszatért a divatba a végvári vitézeknél, de akkor a fejtetőn meghagytak egy kis üstököt. A 18. század második felében, a hatósági körözőlevelek személyleírásai érdekes módon kopasz fejet már nem említenek.

A hosszú haj az évszázadok során folyamatosan kedvelt volt. A férfimunkát akadályozó hajtincseket vagy a törökös üstök csomózásához hasonlóan rögzítették, vagy a nyugati 18. századi copfos férfifrizurák mintájára fonottan hordták. A hajat csimbókba is tekerték, amit feltűzve viseltek, például Makón és Szegeden. Gyakrabban varkocsba fonottan csomózták meg és gombos hajnak nevezték Vas, Zala, Somogy, Tolna vármegyében. Baranyában ugyanezt bütyöknek vagy csimbóknak emlegették. Hetésben a csimbókot, akárcsak az orosházi, bácskai férfiak, a fül előtt kötötték csomóba.

A hosszú hátihajat munka közben egyszerűen a fejfedő alá gyűrték, madzaggal, esetleg szíjjal szorították le. Sokfelé négyágú szarufésűvel felfogták a hátihajat, s ilyenkor kontynak is nevezték. Ettől a hajviselettől az 1848-as szabadságharc nemzetőrei, katonái váltak meg legelőbb, a legtovább pedig a világ forgásából kiesett pásztorok viselték.

A körhaj a városi népesség között a reformkorral kezdődő újítás volt. Az előhajat a homlokon, a hátihajat pedig a nyakszirt alatt nyírták körül, innen kapta a körhaj elnevezést. A körhaj az 1850-es évektől vált egyre gyakoribbá, és az általános katonai szolgálattal, majd a polgárosodással és a kivándorlással veszített népszerűségéből. A 19. század végére csak az alföldi pásztorok viselték már.

A 19. század közepén legkorábban a magyarországi német férfiak kezdtek rövid hajat viselni. A rövid haj viselésének szokása mindenképpen a polgári, úri rétegről a falusi lakosságra szálló divatnak tekinthető. Magyarhonban kellett egy kis idő, míg a lakosság megszokta ezt az új hajdivatot, mivel a köznemesek és a falusi nép a rövidhajú hivatalnokokban a szabadságharc, a nemzeti érzelmek elnyomóit látta. Csak a kiegyezés után vált igazán divatossá a rövidebb hátrafésült haj és lett általánosan elfogadott a parasztférfiak között is az oldalt elválasztott, nyírott haj. A majdnem tar, rövid haj pedig a monarchia közös hadseregének köszönhetően vált széles körben elterjedtté, hiszen a katonaságnál higiéniai okok miatt ez ma is a legcélszerűbb viselet.

 

 

MCSi Design