kele
perec1
garas1
62. évfolyam
21. szám
Lendva 
2018. 05. 24.
kiscim2118
 

Mexikó (2): A levegő megtelik a tequila mágikus illatával...

mexiko0718A mexikói emberek rendkívül melegszívűek és vendégszeretők. Számukra a család jelenti a társadalom alapkövét. A mexikóiak nagyon büszkék a gyökereikre és a hagyományaikra, ami szembetűnő a mindennapokban, de akkor is, amikor különleges alkalmat ünnepelnek. Habár az emberek szeretnek szórakozni, táncolni és élvezni az életet, a fiatalok – más országokhoz viszonyítva – kevés függetlenséget kapnak.
Ez többnyire tradicionális és biztonsági okokra vezethető vissza.
Mexikóban sokféle népcsoport található: nagy többségük mesztic, kevert származásúak, kevés százalékuk pedig „európai mexikói” (a „fehérek”, akiket a mai napig a tehetősebb rétegekkel kötnek össze). Rajtuk kívül még 62 indián törzs él az országban, akik nagy gondot fordítanak őseik hagyományainak ápolására. Erős a nemzettudatuk, hiszen mindenki egyazon államhoz tartozik, így mindenki mexikói. A lakosság többsége a katolikus vallást követi. Hatalmas különbségek vannak a társadalmi-gazdasági osztályok között, aminek kézzel fogható bizonyítékaival rögtön szembesülünk az utcán: az emberek anyagi helyzete látszik az öltözködésükön, életmódjukon és azon, hogy milyen autóval járnak vagy milyen anyagi javakat birtokolnak stb. Mi is híresek vagyunk a vendégszeretetünkről, na azt szorozd meg legalább kettővel! Barátságosak, érdeklődők, segítőkészek. Néhányan nem néznek ki túl bizalomgerjesztően, de nekem velük se volt gondom. Viszont kevesen tudnak angolul vagy bármilyen idegen nyelven. Általában nem tudták megérteni azt sem, hogy kinézetemhez képest miért is nem beszélek spanyolul.
A legtöbb mexikói család hagyományos értékrend szerint él és a családon belüli kötődések nagyon erősek. A családoknak meghatározott felépítése van, a családtagok tisztelik a fennálló hierarchiát és a tradicionális szerepeket. A gyerekektől elvárják, hogy szófogadók, tisztelettudók és szorgalmasak legyenek. A nemi szerepek családonként változók, de általában az apa a családfő és a döntéshozó, míg az anya felel a háztartásért. A mexikóiak imádják a családi összejöveteleket. Egy ilyen találkozó általában azt jelenti, hogy a rengeteg családtag közösen eszik, iszik, szórakozik, kacag, énekel és beszélget egy helyen és egy időben. A közösségi élet a mexikói embernél az egyik legfontosabb. A napjuk nagy részét együtt töltik a családdal és a barátokkal, munka után jellemző, hogy megisznak egy sört vagy csapatostul beülnek egy kisebb étterembe enni. A világ ezen részén a laza életformát a rendőrök is a maguk módján kezelik. Például ha egy ember az utcán árulja a kis portékáit, a rendőrök nem zavarják el vagy büntetik meg.
Mexikóban az embereknek nincsen túl sok lehetősége továbbtanulni vagy elvégezni az egyetemet. Sokan rákényszerülnek, hogy hamar elmenjenek dolgozni, és ennél is rosszabb a helyzet vidéken, ahol még inkább tudatlanok az emberek, mint a nagyvárosokban, és többnyire csak az általános iskolát végzik el. A jelenlegi elnököt, Enrique Peña Nietót 2012-ben választották meg, megbízatása 2018-ig szól. Ez csak annyiból problémás, hogy az emberek többsége sokat kritizálja őt. Az általános vélemény az, hogy csak egy bábu, akit odaültettek, megcsinálja azt, amit mondanak neki és a szájába adják a szavakat. A kritikák alapját jelentik például a tervezett adóemelések, az élelmiszerárak növekedése. Helyi legenda, hogy az elnök megölte korábban a feleségét, ennek ellenére már a tény, hogy az esélyt is megkapta arra, hogy ott üljön, ahol most, kicsit sok az embereknek. A közéletre egyébként is jellemző Mexikóban, hogy nagyon a pénz beszél, a politikus pedig bármit megtehet, valamint manipulálja az embereket. Ezt nyilvánvalóan a tudatlanságuk miatt tudja a hatalom gyakorolni. Az emberek azt gondolják Mexikóról, hogy óriási mértékű a bűnözés, ami igaz is, ugyanakkor természetesen nem feltétlenül lehet érzékelni ilyen szinten. Köztudott, hogy a bűnözés a drogokból fakad. Ezen belül is a könnyű drogokhoz nagyon egyszerűen és nagyon olcsón lehet hozzájutni. A bűnözés Mexikóban azért veszélyes, mert valamiért nem számít nekik annyira egy ember élete, mint más kultúrákban vagy országokban. Ezért alapvetően a veszélyes szituációkat el kell kerülni...
 
 
Mexikó mákonyai: a mariachi, a tequila és a labdarúgás
 
Mexikóvárostól 460 kilométerre nyugat-északnyugatra, Atemajac termékeny fennsíkjának egyik dombján terül el Mexikó második legnagyobb városa, Guadalajara, Jalisco szövetségi állam fővárosa, amely az ország egyik legfontosabb kereskedelmi és ipari központja. A nyolcmilliós város megőrizte hagyományait és európai jellegét, amelyet sohasem fenyegettek háborús pusztítások és forradalmi zavargások.
A mexikóiak számára Guadalajara elsősorban a mariachit, a tequilát és a labdarúgást jelenti. Az 1970-es és 1986-os világbajnokságon itt vívtak jó néhányat a legizgalmasabb mérkőzések közül. A külföldieknek a charraeda néven ismert lovasjátékok, a jarabe tapatio nevű néptánc és a mariachik utcazenéje jelenti a mexikói folklórt.
Nem tudni pontosan, mit jelent a „mariachi” szó, nem világos senkinek, miről nevezték el az utcai vándorzenészeket, akik a 19. századi vidéki nemesek ezüstgombos, ezüstpaszományos ünneplőjében, széles karimájú sombreróban lépnek fel. A legismertebb magyarázat szerint a szó a francia „mariage”-ból származik, mivel a zenészek eredetileg esküvőkön muzsikáltak. Nagy, vicces kalapokban tűnnek fel a karakteres formájú meszticek, e bajuszos férfiakból állnak a rancho nevű bandák, akiktől zengnek a turisták által látogatott nagyvárosok terei, a kerek zenepavilonok, a vendéglők. A „lágy” hangú mariachi-tenorok sokkal nagyobb népszerűségre tehetnek szert, mint bármelyik labdarúgó- vagy show-sztár. Leghíresebbjüket, a hatvan éve elhunyt Pedro Infante színészt, a női szívek bálványát a mexikóiak legszívesebben szentté avatnák. A mariachi-muzsika tequila nélkül viszont nem az igazi. Ezt a pálinkát az úgynevezett kék agávéból főzik, s a mexikóiak nemzeti itala. Az igazi tequila Guadalajara vidékéről származik. Az ital a nevét a közeli Tequila helységről kapta, de nincs olyan vidéke Nyugat-Mexikónak, melynek ne lenne saját agávépálinkája. Oaxacában és Guerreróban viszont például a mezcalt isszák; kábító hatása miatt az indiánok mágikus erőt tulajdonítanak neki. Délen, Chiapasban a nem kevésbé erős posh a népszerű, míg északon a nemesebb sotolt kedvelik.
Tequila város környékén tett kirándulásom viszont maradandó emlékké nőtte ki magát. Egyébként inkább falu, mint kisváros. Másfél órás buszozással elérhető, szemet, lelket és orrot gyönyörködtető élmény. A levegő átitatva a tequila mágikus illatával. Nem csak alkoholistáknak ajánlom.
Spanyol stílusú főtere van helyes haciendákkal körbeépítve, az iskolákból egyenszoknyás és -nadrágos nebulók rajzanak ki, vadnyugati filmekből előlépett lasszós, kalapos cowboyok lovai koptatják a macskakövet – ők a környék agavé-ültetvényeit őrzik. A tér egyik sarkában amatőr mariachik hangolnak, a másikban pedig az illat forrása, a tequilagyár áll. Ez egy látványüzem, ami belépti díj fejében kísérettel végigjárható. Itt teljes körű kiképzést kaptam arról a folyamatról, ami alatt a kék agavé 30 kilós gumójából palackozott ital lesz, mindez pincelátogatással és kóstolóval nehezítve. Most már tequilából is válogatósabb vagyok. Itt mindenki egy kicsit mexikóivá változik, egész nap szól a mariachi-zene és patakokban folyik a tequila... Érdekesség, hogy a mexikóiak nem úgy isszák, mint mi. Náluk nem ismert a sónyalogatás+citromrágcsálás. Ők a tequilát frissítőkkel, üdítőkkel keverve, hígítva isszák, vagy tisztán benyomják, mint mi a pálinkát.
Guanajuato nem átlagos város – titkos város a föld alatt, egy hely, aminek házai közül egyenesen a pokolba vezetnek utak. Gyönyörű gyarmati település, amelyet Mexikó leggazdagabb ezüstbányái mellett alapítottak. Egy varázslatos város színes házakkal. Kettősége sajátos elhelyezkedésében rejlik, illetve abban, hogy története szorosan összefüggött a helyi bányákkal, aminek köszönhetően a város felszínen található épületei egy különös, titokzatos földalatti birodalommal állnak összeköttetésben. A házak között félelmetes alagutak futnak a mélybe, Guanajuato titkos földalatti részébe, mely önmagában is kitesz egy hatalmas várost. A település múltját földalatti utcái és a Boca del Inferno – a Pokol szája –, egy lélegzetállító, 600 méteres mélységbe ereszkedő bányaakna idézi fel. Az ezüstbánya alagútjai mellett Guanajuato nagy durranása a múmiamúzeum. A sztori tipikusan mexikói: megadóztatták a temetőt, és akinek a (még élő) rokonai nem tudták fizetni az adót, azt bizony kikaparták és ment a kukába. Az így, erősen kegyeletsértő módon előásott testek körülbelül két százaléka természetes úton mumifikálódott, ezeket jó üzleti érzékű sírásók megtartották és aprópénzért mutogatták. A legidősebb múmia sem régebbi kétszáz évnél, a legfiatalabb pedig 1958-as. Inkább egy kicsit zavaró volt az egész, a kisbabák holttestei meg kifejezetten borzasztóak. Száztizenegy holttest van vitrinekbe pakolva.
(Folytatjuk)
MCSi Design