kele
perec1
garas1
62. évfolyam
21. szám
Lendva 
2018. 05. 24.
kiscim2118
 

Versenyek, koncertek, kitartó munka és elszántság

luci05181Jordaki Lucija Enya nyolcadikos tanuló az 1. Számú Lendvai Kétnyelvű Általános Iskolában. Szorgalmas diák, aki igyekszik a tanórákon kívül is megmérettetni magát. Számos bekeretezett elismerés díszíti szobája falát, ami bizonyítja, hogy a tanulmányi és anyanyelvi versenyeken is megállja a helyét. Luci szobájában mégis valami egészen más uralja a légkört. Ez pedig a zene szeretete.
luci05182
– Hogyan választ valaki hangszert magának és te miért pont a szaxofon mellett döntöttél? – kérdezem Luciját, a fiatal lendvai zenészpalántát, aki komoly tervekkel és nagy elhatározással készül nap mint nap, hétről hétre az életre, a jövőre.
– Kilencéves voltam, amikor egy koncerten nagyon megtetszett ez a hangszer – veszi elő a nagy becsben tartott szaxofont. – Megfogott a hangja, az egész kinézete, formája, és persze az arany színe. Éreztem, hogy ezen a hangszeren meg kell tanulnom játszani, ezért beiratkoztam a zeneiskolába. Akkor már negyedik osztályos voltam, ami kicsit késő, mert a zeneiskolai képzést is első osztálytól kell elkezdeni. De nagyon elszánt voltam, szorgalmasan tanultam és két évet végeztem el évente, így pótoltam a lemaradást. Abban viszont szerencsém volt, hogy mivel már állandó fogaim voltak – tejfogakkal nem lehet játszani szaxofonon –, így nem kellett furulyán kezdenem a tanulást. Rögtön megismerkedhettem a választott hangszerrel.
– Nehéz volt az elmaradt éveket bepótolni?
– Sokat készültem, gyakoroltam. De sikerült, és már az első évben meg is mérettem magam a varasdi versenyen, ahol mindjárt első helyen végeztem – mondja.
Lucija rendszeresen részt vesz versenyeken, kiemelten szép eredményeket ért el Belgrádban, Ljubljanában. Ennek azonban előfeltétele az elszántság és a kellő szorgalom. Manapság a napjai teljesen be vannak táblázva, a szabadidő mint olyan csak néhány szabad percre korlátozódik. De marad azért idő egy kis pihenésre is, minden a jó időbeosztáson múlik.
– Mit jelent az, hogy be van osztva a napod? Mennyi gyakorlást, plusztanulást jelent ez számodra?
– A zeneiskolában hetente kétszer gyakorolok 45 percet. Otthon pedig egy, másfél órát. Nagyon fontos a folyamatos gyakorlás a megfelelő technika és a jó kondíció miatt.
Luci elmagyarázta, hogy egy 10 perces programot fizikailag is ki kell bírni, ehhez tüdő és erő is kell. Ráadásul a versenytársakat is le kell tudni hagyni, hiszen a korcsoportjában általában mindig a legfiatalabb versenyzőként szerepel, és ő pedig bizonyítani akar.
Lucija Enya legszebb eredményei között számos aranyelismerés szerepel, de az állami TEMSIG versenyen is kitűnő eredményeket ért el, idén Ljubljanából is aranyéremmel tért haza. Az állami zenei versenyen fel is figyeltek a tehetségére, és felvételt nyert a szlovén szaxofonzenekar junior csoportjába. Ez további kötelezettséget és gyakorlást igényel, így hétvégenként már zenekari tagként gyakorol Ljubljanában. Lendván eljár a fúvósokhoz és a kamarazenekarba is, illetve beugró a muraszerdahelyi városi fúvózenekarban.
Lucija jelenleg az állami versenyre készül. A zenei továbbképzés szempontjából nagyon fontos, hogy ezen a versenyen jól szerepeljen, hiszen ez a tizenéves, eltökélt kislány a jövőjét is a zenében látja.
luci05183
– Milyen álmokat sző egy tinédzser szaxofonos? Hol látod magad a jövőben?
– A tanulmányaimat a konzervatóriumban szeretném folytatni. Mindenképpen a zenével szeretnék foglalkozni. Talán Ljubljanában vagy Ausztriában látom magam a jövőben, tanítok és kongresszusokra járok majd – mondja mosolyogva Luci. Édesanyja pedig kedvesen, helyeslően néz lányára. Mindenben támogatja, ő a legnagyobb rajongója. Az erős és a gyenge kéz egyben, aki biztat és buzdít. Livija nagyon büszke Lucira, látja benne azt a tüzet, ami a tehetségét hajtja a kiteljesedés felé, és tudja, hogy ezt a tüzet életben kell tartani, ha szeretné, hogy a lány az álmait meg tudja valósítani.
– Mit szól anya, amikor a házban megszólal a szaxofon hangja? – kérdezem Lucit.
– Nagyon szereti hallgatni, és én nagyon örülök, ha kíváncsi a játékomra.
– Kitől örökölted a zenei érzéket és a zene iránti rajongást?
– Apu zenélt a családban, több hangszeren is játszott. Azt hiszem, tőle.
– Hogy állsz a többi hangszerrel, van más is, amin játszol?
– Most zongorázni tanulok. Ez azért nagyon fontos, mert ha a konzervatóriumban szeretnék továbbtanulni, akkor ismernem kell az akkordokat, skálákat, és ehhez elengedhetetlen, hogy legalább egy kicsit ismerjem a zongorát.
Luci február másodikán újra versenyez Ljubljanában, aztán Bleden egy háromnapos intenzív gyakorlat vár rá. Márciusban már turnéra indul a zenekarral, Budapesten, Pozsonyban állnak színpadra. És nem utolsó sorban készül a zágrábi világkongresszusra, ami hatalmas eredmény ilyen fiatalon. Ahogy Luci még hozzáfűzte, nagyon hálás az édesanyjának, hogy mindenben támogatja, és reméli, a zenetanára, Bažika Orbán Éva is büszke rá.
MCSi Design