kele
perec1
garas1
65. évfolyam
16. szám
Megjelenés:
2021. 04. 22.
kiscim1621
 

„A családból merítem az energiát”

olvaso4816Hűséges olvasóinkat bemutató sorozatunkat ezúttal egy olyan hölggyel folytatjuk, akit Goricskón nagyon sokan ismernek. Koroša Pantović Bernarda Pártosfalván él családjával, óvónőként dolgozik a helyi kétnyelvű óvodában. Munkájában nagyon elkötelezett, szereti a gyerekeket, rendszeresen küldi is a rajzokat, a fotókat, írásokat szerkesztőségünkbe kis óvodásairól, az óvodai élet történéseiről. Lapunkat otthon is szívesen forgatja, pedig szlovén családból származik és az anyanyelve is a többségi nyelv. Mindezek mellett a közösségi életben is tevékeny, de hogy mi mindennel foglalkozik, azt mesélje el ő.
– Szlovén családba születtem, de Dobronakon jártam óvodába és iskolába, így már gyerekként belekóstolhattam a magyar nyelvbe. Aztán elköltöztünk Tornisára, majd továbbtanultam Mariborban, így a nyelvvel megszakadt a kapcsolatom. Amikor elvégeztem az óvónőképzőt és munkát kaptam, a sors újra egy kétnyelvű településre sodort, Pártosfalvára. Miután férjhez mentem és családot alapítottam, a férjemmel, Izidorral úgy döntöttünk, hogy Pártosfalvára költöztünk, itt építjük fel a házunkat és az életünket. Két fiunk született, Aljoša és Blaž, és ez a kétnyelvű település lett az otthonunk. 19 éve élünk itt és nagyon megszerettem. Igaz, hogy idehaza egymás közt a mai napig szlovénul beszélünk, de én a munkám során igyekeztem a lehető legjobban újra elsajátítani a magyar nyelvet.
– És ma már magyarul olvas és ír is. Nagyon sok rajzot, kishírt, fotót kapunk a pártosfalvi óvodától, amelyeket Ön küld el szerkesztőségünkbe, szinte heti rendszerességgel. A Népújsággal is a munkája kapcsán ismerkedett meg?
– A lapot már gyerekkorom óta ismerem, de igazán akkor kezdtem érdeklődni iránta, amikor még Solarič Nađ Klára volt a gyerekoldal felelőse, és kérésére rajzokat és írásokat kezdtem küldözgetni az óvodánkból a Népújságnak. A rajzok, a fotók megjelentek a gyerekekről, a gyerekek pedig nagyon örültek. Láttam, hogy a szülők és a nagyszülők is nagyon büszkék a gyermeküket, unokájukat látva az újságban. Mindez hatalmas motivációt adott a munkámban és ahhoz is, hogy ezt folytassam. A Népújságon kívül a Vestnikbe és a Lipnicába, sőt országos gyermekmagazinoknak is szoktam küldeni rendszeresen kisebb híreket, rajzokat, hogy lássák szélesebb körben is, mivel foglalkozunk az óvodában. De el kell mondanom, hogy a cikkek írásánál a fordításban többen is segítenek, akiknek ez alkalommal szeretnék is köszönetet mondani.
– Ezek szerint amikor megjön csütörtökön a Népújság, akkor a Gyermekoldalon nyílik ki először. De bizonyára vannak más rovatok is, amelyeket követ, amiket szívesen olvas. Mint megrendelőnk mennyire elégedett ezzel a nemzetiségi lappal?
– Amikor csütörtökön megjön a Népújság, én valóban mindig a gyerekoldalt keresem először – mosolyog Bernarda. – De összességében nagyon meg vagyok elégedve az egész újsággal. Szeretem a Visszapillantót és a Kulcslyukat, ezeket mindig elolvasom. Utána a Pártosfalváról szóló cikkeket keresem. Ha találok helyi jellegű írást, akkor azt kivágom és a krónikámba beragasztom. De különben is mindent elolvasok, amit érdekesnek találok. Szeretem a KerekPerecet is, főleg, ha olyan emberekről olvashatok, akiket személyesen is ismerek.
– Aki viszont ismeri Önt, az tudja, hogy szinte minden helyi rendezvényen jelen van fényképezőgéppel a kezében, és rögzít minden pillanatot. Említette, hogy krónikát ír, mesélne erről a törekvéséről is egy picit?
– Valóban igyekszem mindenhol ott lenni, fotózni, amikor csak az időm engedi. Már 19 éve gyűjtöm az információkat és írom Pártosfalva történetét. Gondosan dokumentálok minden eseményt, és ezt nem kötelességből teszem, hanem azért, mert fontosnak tartom és élvezettel csinálom. Már hét gyűjteményem van, amikre nagyon büszke vagyok. Remélem, hogy a falubelieknek is tetszik és értékelik ezt a munkát, ami persze pillanatnyilag még nem nagy érték, de hiszek abban, hogy 30, 50 vagy 100 év múlva már lesz eszmei értéke az utódaink számára, amiből képet kaphatnak arról, hogy mi mindennel foglalkoztunk mi itt Pártosfalván.
– Önt egy valódi 21. századi nőnek látom, aki számos területen aktívan tevékenykedik, tudatosan él és igyekszik nyomot hagyni maga után. Mindezek mellett pedig az egészséges életmód pártfogója, aki szó szerint állandó mozgásban van.
– Szeretem a mozgást, az egészséges életmód fontos elemének tartom. De mi alapvetően egy sportos család vagyunk. Én a szabadidőmben sokat gyalogolok, nyáron egyedül, télen pedig a férjem is csatlakozik hozzám. Igyekszem hétvégenként 30–40 kilométert megtenni. A gyaloglás mellett sokat kerékpározom is, ezt a férjem szerettette meg velem. Sokat bicajozunk együtt Magyarországra is, mert változatos a táj és mindig látunk valami újat. Minden utat, amit bejárok vagy letekerek, azt naplózom, ezért tudom, hogy január 1-től máig 950 kilométert gyalogoltam, és 1043 kilométert kerékpároztam. De a fiaink is űzik mindezeket a sportokat, és mellette még futnak is, hosszú távokat, többek között maratont is. Idén például indultak a berlini maratonon, amit sikeresen teljesítettek, és erre nagyon büszke vagyok.
– Honnan meríti mindehhez az energiát?
– A családomból, akik mindig mindenben mellettem állnak, számomra ők a legfontosabbak.
MCSi Design