Muravidéki Magyar Értéktár: a Zasuerdü, a völgyifalui legelő

  • Nyomtatás
  • ertektar1821A Zasuerdü egy körülbelül 12 hektárnyi terület Völgyifalutól délnyugatra és nyugatra, a Lendva–Pince főúttól jobbra. A tölgyes liget az egykor szinte egész Közép-Európát beterítő síksági tölgyes-bükkös erdőség maradványa.

    A 300–500 éves tölgyóriások annak köszönhetik megmaradásukat, hogy az emberek a falu e szegletét választották ki legelőnek, s a tölgyeket is emiatt hagyták meg: a hatalmas lombkoronák árnyékot nyújtottak a delelő csordának, míg a termését, a makkot a sertéstartás fontos táplálékaként a falusiak összeszedték. A kocsányos tölgyek társaságában megtalálható még a szil, a vadkörte, a magyar kőris, a mezei juhar, a közönséges nyír, a mézgás éger, a fekete és a rezgő nyár; a bokrok közül a kökény, a galagonya, a fekete bodza, a borbolya, a kecskefűz, az erdei iszalag, a közönséges fagyal. A kevésbé bolygatott területeket a gyepűrózsa és a földiszeder teszi járhatatlanná. Az állatvilág is igen sokszínű: a cserjés tökéletes élőhelyet biztosít a madaraknak, a rágcsálóknak, s a nagyvadak is szívesen tanyáznak a biztonságot nyújtó, gazos területeken. Különlegessége a tölgyes-tövisescincér, hiszen a Muravidéken csak itt található.

     

     

    Amikor még legeltetés folyt a Zasuerdün, más tájkép fogadta a látogatót. A liget felé vezető földutat sűrű cserjés övezte. Ezt az utat naponta kétszer taposta végig a több mint százfős csorda. Amint leért a látogató a legelőre, csodálatos látkép fogadta: az úttal szemben, a legelő közepe táján ott állt a gémeskút. Jobbra kanyarodva, a hídon túl az óriási tölgyek fogadták. Az úton délnyugat felé a legelésző csorda közt kellett elhaladni. Az ott található focipályán is legeltetés folyt. Mérkőzés előtt letakarították a terepet, s máris pályára léphettek a futballisták. Az égnek ágaskodó tölgyekkel, vadkörtékkel, a legelésző csordával, a fák alatt bóbiskoló csordásokkal, a fák között bújócskázó bojtárokkal – leginkább a falusi gyermekekből álló csapat volt – a végtelennek tűnő síkság egy fénykép vagy egy festmény témája lehetett volna.

    A táj jellege mára merőben megváltozott: a keleti része szántókká vált, a délnyugat és nyugat felé húzódó területet pedig az őstölgyes megmentése érdekében tájvédelmi körzetté nyilvánították. A hosszú évek során kialakult mikroökoszisztéma a változásokat nehezen viselte: a hirtelen megváltozott körülmények, az elgazosodás, a talajvízszint csökkenése, a mezőgazdasági termelés intenzitása hátrányosan hatott az öreg fákra. Néhány közülük kiszáradt, köztük a legnagyobb, mint ahogy sokan nevezték, a „Numero 1” is. E terebélyes fa átmérője 160 centiméter volt, s a becslések szerint 21 köbméter faanyaggal rendelkezett.

    A focipálya környéke a falusiak kedvenc gyülekezőhelyévé vált. A sportolás mellett rendezvényeknek, versenyeknek, táboroknak, találkozóknak ad helyet. A tisztás szélesebb körben is kedvelt látogatóhely lett. Nemrégiben bővült a szórakozás és a pihenés lehetősége, hiszen a Zasuerdü bejáratánál, a hídfőtől balra létrehoztak egy parkot, ahol felállították a régi gémeskút másolatát, így egy idillikus pihenőhely jött létre pazar rálátással a falura, a mögötte húzódó dombságra és a környékre.

    AZ ÉRTÉK BESOROLÁSA

    Szakterület

    természeti környezet

    A fellelhetőség helye

    Völgyifalu

    Értékszint

    Muravidéki Magyar Értéktár

    A felvétel dátuma

    2021. 03. 02.

     

    A JAVASLATTEVŐ ADATAI

    A javaslatot készítette

    „Muravidéki magyar értékek nyomában”, 2020/2021. tanévi pályázat, III. helyezés – Az 1. Sz. Lendvai KÁI háromfős csapata. Csapattagok: Krajačič Lara (7. a), Koren Benita (7. b), Horvat Boris (7. b). Mentortanár: Lázár Lenke.

    A javaslatot benyújtotta

    1. Sz. Lendvai Kétnyelvű Általános Iskola

    Indoklás

    A Zasuerdü nemcsak természeti kincs, hanem a falusiak büszkesége, az életük része. A Zasuerdü nélkül nincs Völgyifalu. Közkedvelt hellyé vált, számos verseny, találkozó és egyéb esemény mellett immár tíz éve nyújt otthont Völgyifalu központi eseményének, a Völgyifalunapnak, amely nem csak a falusiakat és a környékbelieket, de a távolabbról érkezőket is ide vonzza. Gasztronómiai, hagyományőrző, kulturális, szórakoztató esemény ez; a családok, barátok, ismerősök találkozója, ahol minden korosztály talál magának elfoglaltságot, szórakozási lehetőséget.

    A Zasuerdü gondozásra szorul. Túl kicsi ahhoz, hogy önerőből fennmaradjon, nekünk viszont kötelességünk megtartani a minket követő korosztályoknak, mert a miénk, mert egyedi, mert európai mértékben is csak kevés ilyen hely van.

     

    A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő bibliográfia: 

    Vajdič Rozalija (2005): Dolinski pašnik = A völgyifalusi legelő. In: Just, Franci, Lainšček, Feri (szerk.): Lendava = Lendva. Lendva Község. Franc–Franc, Murska Sobota. 112.