kele
perec1
garas1
65. évfolyam
38. szám
Megjelenés:
2021. 09. 23.
kiscim3821
 

1991 májusára puskaporos lett a hangulat

slo30 17211Sorozatunk előző számaiban leginkább a szlovén önállósulással párhuzamosan folyó rendszerváltozással, a szocialista tervgazdálkodásból a kezdetekben „vadkapitalizmustává” alakuló gazdaság viszontagságairól, a nagyméretű csődhullámmal, a szakszervezetek szerepével foglalkoztunk, leginkább a Muravidéken. Sorozatunk aktuális mostani részében visszatérünk az országos, vagyis akkor még a köztársasági és a jugoszláv szövetségi szint politikai történéseire.

1991 tavaszára különlegesen a szlovén, de a horvát politikum is az egyre inkább a békés szétválás mellett szólalt fel. A Népújságban így már március 1-jén megjelenik a „Rezolúció a megegyezéses különválásról” szóló cikk, amelyben az szerepel, hogy a szlovén képviselőház 173 igen, 1 ellenszavazat és két tartózkodás mellett elfogadta, hogy javasolják a többi köztársaság képviselőházának is a megegyezéses különválást a JSZSZK-ból kettő vagy több szuverén állam formájában. „Az új államok – áll a rezolúció szövegében – amelyek a különválás után keletkeznek, a saját területükön a teljes hatalmat gyakorolják, tehát szuverének. A különválás tényével teljes mértékben elismerik egymás nemzetközi szubjektivitását. A nemzetközi okmányokkal összhangban az új államok tiszteletben tartanak minden eddigi határt és nem tesznek semmi olyasmit, ami ártana akármelyik ország területi egységének, politikai függetlenségének és egységének. Különösen tartózkodnak minden olyan cselekedettől, amely erőszakot, vagy erőszakkal való fenyegetőzést jelentene.”

 

slo30 17212

 

Fontos lépésről volt szó, amellyel a képviselőház a szövetségi szervektől megvonta az illetékességet Szlovénia szuverén jogainak gyakorlására és amely jogokat a köztársaság annak idején a szövetségre ruházott át, vagyis alkotmányi szempontból megtörtént Szlovénia különválása. Ennek ellenére a rezolúció utolsó pontja arról szól, hogy a köztársaságok megbeszélést folytatnak majd arról, hogy a különválás folyamatában a föderáció mely funkcióit fogják minimális mértékben végrehajtani. A rezolúció elfogadásával a jövőben folyó megbeszélésekre a három elnök — Milan Kučan, dr. France Bučar és Lojze Peterle – kapott felhatalmazást.

 

slo30 17213

 

A Népújság március 1-jén megjelent számában „A szarajevói értekezlet tovább fokozta az ellentéteket” című cikkben röviden összegzi még azt is, hogy a jugoszláv államszövetség jövőjét illetően újabb javaslatok nem születtek, a köztársaságok képviselői újra előterjesztették a már ismert javaslatokat. Az államelnökség ülése után Milan Kučan szlovéniai elnök úgy értékelte, hogy a köztársasági vezetők ezen összejövetelén még inkább világossá vált, ki hajlandó egyetlen országban élni és ki áll a mellett, hogy Jugoszlávia több önálló államra váljon, amelyek azután önállóan rendeznék az egymás közötti kérdéseket. Hozzátette, hogy Szerbia és Crna Gora egy állam mellett foglalt állást, a másik koncepció Szlovéniának és Horvátországnak felel meg, míg Macedónia és Bosznia-Hercegovina a közös állam mellett száll síkra, de erről még nem döntöttek véglegesen. Kučan szavai szerint Szlovéniában a többi köztársaság vezetőinek álláspontjáról kell véleményt mondanunk, de természetesen majd akkor, ha Szlovénia is választ kap a kiválásról beterjesztett javaslatára. Ekkor válik majd világosabbá Bosznia-Hercegovina és Macedónia javaslata is. Ekkor majd dönthetünk arról is, hogy reális-e a megállapodásos kiválás útja, vagy pedig oly módon kell eljárnunk, ahogyan azt a plebiszcitummal eldöntöttük, azaz a kiválást a többi köztársaság beleegyezése nélkül kell végrehajtani. Fontos döntésnek számított abban a pillanatban, hogy egyetlen esetben sem lehet erőt alkalmazni, amíg a köztársaságok között a tárgyalások folynak. Március végén, pontosabban a március 29-én megjelent lapszámban a Milošević–Tuđman találkozóról számol be a lap, míg az első húsvéti, áprilisi számban már a „Véres húsvét Plitvicén” című cikkben erről írtunk: „Vasárnap reggel a horvát rendőralakulatok Plitvice felé vették az irányt, ahol a knini és a környékbeli szerb irányítású rendőralakulatok már több napja megszállva tartották Plitvice területét. Az alakulatok Plitvicéhez érkezve barikádokra bukkantak, amelyek mögül gépfegyvertüzet nyitottak rájuk. A terroristák fejetlenül lövöldöztek, nem kímélték a magánautókat sem. Mindezek után a helyzet úgy alakult, hogy a hadsereg páncélos egységei még mindig ott vannak Plitvicén és ’vigyáznak a rendre’. A knini és a többi szerbek által lakott szomszédos községekben azonban nagyon is jól jött ez a védelem, mert hétfőn a lázadó Krajina bejelentette, hogy elszakad Horvátországtól és Szerbiához csatlakozik. Lapzártakor érkezett az a hír is, hogy a szlavóniai és a nyugat-szerémségi körzetek is ki akarnak válni Horvátországból és a szerbiai Vajdasághoz akarnak csatlakozni.”

Rövidre szabva, ezen a hétvégén jóformán eldőlt, hogy Jugoszlávia csak háborús úton eshet szét. Már május elejére ez teljesen bizonyossá vált, ugyanis Vukovar környékén a szerb szabadalakulatok a jugoszláv hadsereg asszisztenciájával elkezdték körbezárni a horvát–szerb határon lévő Duna menti várost, s mint utólag kiderült, a volt Jugoszlávia területén lezajlott háború egyik legborzasztóbb és legvéresebb helyszínét.

Ezzel párhuzamosan a szlovén kormány a sorsdöntő június 26-ára készülve kilenc olyan új törvényjavaslatról tárgyalt – a Szlovén Nemzeti Bankról, a bankok és takarékpénztárak betétjeinek védelméről, a külfölddel való hitelügyletekről, a külfölddel való hitelviszonyokról, az állampolgárságról, a külföldiekről, az útlevelekről, az országhatár megszűnéséről és a határ védelméről, valamint a közúti közlekedés biztonságáról szóló törvényjavaslatok –, amelyek megnyitották az utat Szlovénia teljes önállósága és szuverenitása felé.

A szlovén lépést sajnos követte a szövetségi, vagyis a szerb erők reakciója is, több helyen destabilizálni szerették volna Szlovéniát. Közben természetesen a szlovén erők is megszervezésre kerültek, az ország egyre inkább készült az esetleges, de egyre valószínűbb szövetségi katonai beavatkozásra. Közben május végén Horvátországban is önállósulási népszavazást tartottak, itt is hasonlóképpen, mint jó fél évvel ezelőtt Szlovéniában, a függetlenség mellett döntött a nép. Június elején ünnepélyes esküt tettek a szlovéniai területvédelem első katonái, megalkották az önálló Szlovénia első postabélyegét, zászlóját és címerét. Június 25-én be is következett a történelmi nap, Szlovénia – és ugyanazon a napon Horvátország is – kikiáltotta függetlenségét. A Népújság június 28-án megjelent számában lapzártahírként közölte: „Futótűzként terjedt el szerdán reggel a hír, hogy a katonaság megszállta a kuzmai határátkelőt. Az ügy még nagyobb hangsúlyt kapott, amikor a belügyi szervek rövid hírben közölték a Muraszombati Rádióval az eseményeket. A hír szerint reggel 8 órakor a Jugoszláv Hadsereg tagjai a vámszervek és a határon dolgozó rendőrség tagjait felszólították a fegyverletételre és a vámház elhagyására. Amikor a rendőrök és a vámosok visszautasították a felszólítást, a rendőrparancsnok az incidensről értesítette feletteseit. Később a muraszombati határőrparancsnok szintén az éter hullámain keresztül mondta el a hadsereg álláspontját, amely szerint a határőrök rendes ellenőrzés során megállították a tartalékos milícia tagjait, majd az ellenőrzés után mindenki folytatta a maga útját.”

Röviden: elkezdődött a szlovén önállósulási háború, amelyről a következő részekben számolunk be.

 

 

MCSi Design