Muravidék, 1921 áprilisa: nem szerveztek helyhatósági választásokat

  • Nyomtatás
  • gonczlaci1421A helyi szlovén nyelvjárás védelmében - A Lendva-vidéken 1921 áprilisában az időjárás nagyon meleg és száraz volt, aminek következménye – Strausz Flórián esperesplébános írása szerint – a szarvasmarha-tenyésztés szempontjából jelentős szénatakarmány minőségén és mennyiségén is érződött. Strausz a tárgyalt korszakra vonatkozó, esetenként részrehajló, azonban kétségtelenül precíz történelmi visszatekintőjében arról is beszámolt, hogy 1921 áprilisának második felében dinárra váltották az Osztrák–Magyar Bank által kibocsátott 1, 2 és 10 koronát érő bankjegyek zömét, aminek következtében a korábbi fizetőeszköz eltűnt a forgalomból.

     

    Képünkön: Belatinc (Beltinci) település egyik jellegzetes utcaszakasza az 1910-es évek végén. A muravidéki szlovénok egyik meghatározó központja 1921 tavaszán is fontos népgyűlés helyszíne volt. Forrás: Krenn Mark muraszombati fénykép- és régiséggyűjtő tulajdona.

     

    A rendelkezés kedvezőtlenül érintette a szegényebb lakosságot, mert az 1 és 2 koronát érő bankjegyek jelentős részét, a korábbi átpecsételés hiányosságaira hivatkozva, amint arról a hetilap is részletesen beszámolt, érvénytelennek nyilvánították. Úgyszintén a Strausz fivérek részéről jegyzett „Alsólendva története” című, kéziratban maradt visszaemlékezésben a száz esztendővel ezelőtti április vonatkozásában az is olvasható, hogy a muraszombati kormánybiztosságtól rendelet érkezett a muravidéki iskolákba, hogy a szlovén osztályokban nem használható a muravidéki szlovén nyelvjárásban írt katekizmus, hanem irodalmi szlovén nyelvűt kell helyette alkalmazni. Strausz az intézkedéssel kapcsolatban megjegyezte, hogy „másfél esztendő után kilátszott, hogy a szlovénok szégyenlék a muravidéki szlovén tájszólást és a kiirtására törekednek”. Számos forrás bizonyítja, hogy a lakosság körében nagy felháborodást keltett a tartományi oktatási főhatóságtól származó rendelet, Klekl Jožef országgyűlési képviselő is határozottan tiltakozott ellene, aminek következtében azt vissza is vonták.

     

    A Parasztpárt erélyes követelései

    Magas részvétellel zajlott a keresztény szemléletű Parasztpárt belatinci nagygyűlése húsvéthétfőn, valamint április első napjaiban Cserencsócon és Tornisán. Klekl belatinci beszédében hangsúlyozta, hogy ott (Belatincon) kezdett az első világháború után legerőteljesebben kibontakozni a szlovén nemzeti tudat, aminek a Muravidék állami hovatartozása szempontjából fontos szerepe volt, ezért szerinte a helybeli lakosság a Parasztpárt részéről különleges figyelmet érdemelt. Az említett településeken tartott beszédeiben a képviselő kitért a szlovén vidékek autonóm státuszának a szükségszerűségére, ami nélkül véleménye szerint nem várható stabil Jugoszlávia, mivel az új állam szilárdsága a lakosság, azon belül a szlovénok elégedettségétől függ. Klekl azt is határozottan követelte, hogy Szlovénia keretében a Muravidéknek vármegye jellegű státuszt kell biztosítani, hogy őrizhesse hagyományait, sajátos nyelvjárását és katolikus jellegét.

    Erőteljesen fellépett a liberális jellegű politikai tömörülések által támogatott Sokol-, azaz „Sólyom”-egyesületek által szorgalmazott neveléssel szemben, mert szerinte az káros volt a muravidéki szlovén nyelvjárás és a keresztény értékrend megőrzése, valamint az iskolák vallási felekezetek általi irányítása szempontjából. A liberális tartományi vezetés ugyanis erőteljesen szorgalmazta a muravidéki iskolák állami intézményekké minősítését. A nagygyűlések követeléseit pontokba rögzítették és a jegyzéket az illetékes állami és tartományi hatóságoknak címezték. Egyebek mellett támogatták a szlovén és azon belül a muravidéki autonóm törekvéseket, külön hangsúlyozva, hogy a Muravidék vármegye-jellegű státuszt kapjon, „amelynek területén a muravidéki szlovén nyelvjárás egyenrangú a szlovén irodalmi nyelvvel, amíg a kettőből nem képződik egy nyelv”. Továbbá követelték a Muravidéken hagyományos vallási irányítású iskolarendszer megőrzését és a keresztény értékrendet megalapozó nevelés biztosítását. Határozottan ellenezték, hogy a muravidékiek munkavállalását Magyarországon és Szlavóniában a hatóság bármilyen formában akadályozza, mivel a sűrűn lakott tájegység keretében otthon alig akadt munkalehetőség. Követelték a helyhatósági választások lebonyolítását a Muravidéken is és tiltakoztak a nők számára előzetesen biztosított választójog eltörlése ellen. Úgyszintén tiltakoztak a földreform keretében a muravidéki lakosság igényeit mellőző, a tűzifát és épületfát kiárusító politika miatt, amit különböző érdekeltségű „spekulánsok” a saját hasznukra fordítottak.  

     

    Klekl helyhatósági választásokat követelt a Muravidéken is

    április 13-ai levelében Klekl országgyűlési képviselői minőségében is határozottan követelte a tartományi kormánytól a Sokol-szellemű nevelés mellőzését a Muravidéken, továbbá erélyesen tiltakozott az ellen, hogy a muravidéki lakosságot a hatóság korlátozza a Muravidék területén kívüli, főképpen magyarországi és szlavóniai munkavállalásban. Mivel az április végére meghirdetett helyhatósági választások keretében a Muravidéken a belügyi hatóság – a bizonytalannak minősített körülmények miatt – nem akarta megtartani a választást, Klekl határozottan követelte, hogy arra itt is kerüljön sor. Ennek ellenére a Muravidéken nem szerveztek helyhatósági választásokat, amit a lakosság erős magyar, illetve a Magyarország iránti kötődésétől való félelem mellett az is befolyásolt, hogy még az államhatár konkrét megjelölése még hátra volt. Az államhatár megállapításával függött össze a szentgotthárdi főszolgabírónak Vas megye vezetőségéhez intézett levele is, amelyben április 28-án arra kérte a főispánt, hogy a nyár folyamán majd a szlovén aratómunkásoknak tegyék lehetővé a megszolgált termés kiszállítását a „megszállt területre”, mert az szerinte a muravidéki lakosság rokonszenvét Magyarország iránt növelheti.

     

    Földreform-bonyodalmak, vasútépítés

    Áprilisban a Muravidéken is nagy visszhangja volt IV. Károly király trónvisszaszerző kísérletének, amiben sokan a történelmi Magyarország visszaállítását vélték felfedezni. Annak ellenére, hogy a királypuccsként emlegetett kísérlet nem járt sikerrel, az illetékes jugoszláv belügyi szervek és a tartományi vezetőség foglalkoztak az eseménnyel, különösképpen az esetleges muravidéki érdekeltségű személyek magatartása érdekelte őket. Egyesek azt terjesztették, hogy az egykori magyar király visszatérését Klekl Jožef is támogatja, aminek nem volt reális alapja. Lipovšek kormánybiztos pedig április 22-én arról értesítette a tartományi elnökséget, hogy a Batthyány-nagybirtok csendlaki és felsőlendvai területén a földreform illetékesei orosz menekülteket tisztviselői feladatkörbe helyeztek nagy fizetéssel. A Muravidék elöljárója figyelmeztetett, hogy „ez nagy felháborodást vált majd ki a muravidékieknél, akik a más szlovén tájegységekről érkezőket sem nézik túlságosan jó szemmel”. Mivel a földreform terén több tisztázatlan és rendezetlen kérdés volt, Klekl képviselő, Sever polgármester és Némethy Vilmos ügyvéd, az Esterházy-birtok jogi képviselőjének meghívására a földreformért felelős főigazgatóság bizottságot küldött április elején Alsólendvára, hogy a helyszínen tanulmányozza a tényleges helyzetet. A muravidéki vasutak fejlesztésére vonatkozó képviselői kérdésre a jugoszláv minisztertanács úgyszintén áprilisban válaszolt. Közölték, hogy a Muraszombat és Ormož közötti vasút kiépítését a zágrábi igazgatóság vezeti, és a térbehelyezési munkálatokat azonnal megkezdik (ami így is történt), az Alsólendva és Muraszombat között tervezett (és már a „magyar időszakban” megkezdett) vasútvonalat illetően viszont negatív válasz érkezett, így annak az építése nem folytatódott.