Bučar, Peterle és Rupel nyilvánosan ígéretet tett

  • Nyomtatás
  • hajos1121Az őshonos nemzeti kisebbségek, illetve a muravidéki magyar nemzeti közösségnek és Szlovénia önállósulási folyamatának egyik legfontosabb kérdése volt az alkotmányos kisebbségvédelmi jogok megalapozása. Az akkori eseményeket a kisebbségi jogi kérdések kulcsfontoságú szakértőjével, Hajós Ferenc jogásszal, a lendvai bíróság sok éves elnökével, Szlovénia első magyarországi nagykövetével, az Európa Tanács kisebbségi keretegyezménnyel foglalkozó bizottságának tagjával világítottuk meg.  

     

    indep cikk01

     

    „Szlovéniában megtörtént a nép akarata:

    Meghatódottság és büszkeség tükröződött 1989 szeptember 27-én nemcsak a képviselőházban lévő küldöttek, vendégek és újságírók arcán, hanem bizonyára azokén is Szlovénia-szerte, akik a tévé képernyője előtt ültek. Valamivel 19 óra után Miran Potrč, a Szlovén Képviselőház elnöke és a köztársasági alkotmánybizottság vezetője ünnepélyes szavakkal állapította meg: a képviselőház küldöttei egyhangúlag elfogadták a Szlovén Szocialista Köztársaság alkotmányát módosító függelékeket” – így vezette fel címoldalas szövegét a Népújság 1989 szeptemberében, beszámolva, illetve inkább kommentálva az egyik döntő lépést a ljubljanai képviselőházban, a szlovén alkotmányfüggelékek elfogadását.

    Hajós Ferenc akkor – a többi aktív közszereplői tisztsége mellett – a muravidéki magyarság képviselőjeként tagja volt a köztársasági alkotmányelőkészítő bizottságnak is, s ezt az eseményt emeli ki a történések bevezetőjeként. 

    – Már annak idején a Szlovén Köztársaságban mint a valamikori Jugoszlávia tagköztársaságában a legelőrehaladottabb kisebbségvédelmi dolgok voltak az alkotmányban, de a nagy előrelépés még az önállósulás előtt történt, az alkotmányfüggelékek elfogadásával.

    A parlament elnöke akkor Ivan Potrč úr volt, aki nagyon korrektül vezette az alkotmányelőkészítő bizottságot is. Ezekben a függelékekben számunkra két fontos dolog volt: az első – most a mi szemszögünkből indulva ki – a Szlovéniában élő két őshonos kisebbség, a magyar és az olasz közösség jogai, a másik pedig az, hogy lényegében lefektették a szlovén önállósulásnak a jogi, alkotmányos alapjait. Ez már a szövetségi alkotmányban is benne volt, hála Istennek, mert különben gond lett volna az önállósulással – idézi fel Hajós Ferenc, majd így folytatja:

    – Nagyon büszke vagyok arra, hogy akkor tagja lehettem az alkotmányelőkészítő bizottságnak. A következő dolog, amit az alkotmányfüggeléket illetően el kell mondanom, hogy nem volt olyan egyszerű kiharcolni az alkotmányba bekerült úgynevezett különjogokat, melyeket a jogászok úgy neveznek, hogy pozitív diszkrimináció. Én ezt a kifejezést elutasítom, nem szeretem. Negatív a viszonyulásom a kifejezéshez, mert nem lehet diszkrimináció az – még ha éppen pozitívnak is nevezzük –, aminek lényegében véve az a célja, hogy egyenjogúságot biztosítson. Negatív mellékíze van, és az alkotmánybizottságban is nagyon érezhető volt ez. Nagy küzdelem folyt azért, hogy ezek a pozitív dolgok az őshonos kisebbség helyzetéről belekerüljenek az alkotmányba, és később Szlovénia alkotmányában is megmaradtak, sőt bővültek. A jogászok körében is folyt a küzdelem, mert voltak olyanok, akik nem nagyon támogatták a kisebbségi jogokat, sokszor újból kezdődött a vita arról, hogy lehet az, hogy a szlovéniai magyarok kétszer szavaznak – egyszer az általános képviselőre, egyszer pedig a magyar nemzetiségi képviselőre. De hála Istennek, és ezt mindig szívesen elmondom, Ivan Potrč is még sokan mások – külön meg kell említenem az elnökség akkori elnökét, Milan Kučant – támogatták a kisebbségi törekvéseket, argumentumokat, így sikeresen bevittük a megfogalmazásokat. És ez egy nagyon pozitív dolog. De szinte mindjárt hozzá kell fűznöm azt is, hogy minden jog annyit ér, amennyit abból a gyakorlatban megvalósítanak – mondja.

     

    indep cikk02

     

    Hajós Ferenc jogszakértői pályája és nemzetközi funkciói révén is figyelemmel kísérte a kisebbségi jogok megvalósítását.

    – Az az igazság, hogy teljes mértékben sehol sem valósulnak meg a kisebbségi jogok. Egy példát mondanék el erre vonatkozólag: a muravidéki magyar nemzeti közösség szervezettségének 40. évfordulója kapcsán a volt magyar nagykövet, Szilágyiné Bátorfi Edit tanácskozást hívott össze Lendván, melyen több országból voltak jelen a magyarság képviselői, s engem kértek fel arra, hogy beszéljek az alkotmányos kisebbségi jogokról. Különösen a szlovákiai és romániai magyarok képviselői kommentárja volt az, hogy náluk még képzeletben sem lehetne megvalósítani azt, hogy a kisebbségnek automatikusan külön parlamenti képviselete van, nem párton belüli. Egy ilyen kis számú kisebbség számára, mint mi vagyunk, máshogy a parlamenti képviselet sosem valósulna meg. Talán csak kivételes esetben. Továbbá azokban az ügyekben, amelyek a kisebbségi jogokra vonatkoznak, a képviselőnek vétójoga van. Úgy tudom, hogy sehol Európában nem létezik ilyen jog. Amikor hazajöttem Budapestről, hat évig tagja voltam az Európa Tanács kisebbségi keretegyezménnyel foglalkozó bizottságának, bejártam Európa nagy részét a kisebbségek jogi és tényleges helyzetét tanulmányozva, s mondhatom, hogy – legalább is ami a jogi részét illeti –, hogy ilyen magas szintű jogok, mint Szlovéniában a magyarok, illetve az olaszok számára biztosítottak, ez kivételes – szögezi le.

     

    indep cikk03

     

    Hajós Ferenc szerint a kisebbségi jogok magas szintjének biztosítása Szlovéniának egyrészt elvi érdeke volt, másodszor pedig, mint mondja, nem szabad elfelejteni, hogy vannak máshol szlovén kisebbségek. – Szlovén kisebbség él Ausztriában, Olaszországban, Magyarországon is – persze ott még kisebb számban, mint mi vagyunk –, és az országnak természetesen érdeke, hogy példát mutasson, legalább is ebben a dologban. És ennek megvolt a visszhangja. Az önállósulási szavazáskor – az akkori Lendva községi választási bizottság elnöke voltam – nagy megelégedésemre a magyarság mindenütt a nemzetiségileg vegyesen lakott területen elérte vagy meg is haladta a szlovéniai átlagot, amely tudjuk, hogy nagyon magas volt (92,3 százalék a részvételi arány, 88,5 százalék mellette). Ez egy nagy üzenet volt – mondja, de rávilágít a félelmekre, dilemmákra is:

    – Természetesen voltak félelmek, nehogy Szlovénia önállósulásával valami rosszabbra forduljon, ami a kisebbségi jogokat illeti. De hadd mondjam el, hogy az akkori vezetők, France Bučar, Lojze Peterle, Dimitrij Rupel jártak Lendván, és a magyar érdekközösségnek nyilvánosan ígéretet tettek, hogy a kisebbségi jogok ugyanazon a szinten lesznek biztosítva az önálló Szlovéniában is. Így lényegében a magyarok részéről az önállósulási szavazás egy népszavazás volt – emeli ki, majd folytatva visszaidézi az általános, nem csak kimondottan a nemzetiségi terület lakosságának hangulatát: – Biztos, hogy voltak olyanok, akik a jugoszláv ideát támogatták, de hát tudjuk, hogy Szlovénia ott bizonyos dolgokban nem volt egyenrangú. Sok mindenkinek viszont a szlovén–horvát konföderáció ötlete volt a legrokonszenvesebb. Megmondom őszintén, még őket is megértettem, mert féltek attól, hogy kitör a háború. Mert hogyha a hadsereg átvette volna a hatalmat, akkor sokkal véresebb lett volna az önállósulási folyamat a tíznapos háborúnál. Így Szlovénia kisebb áldozatok árán meg tudta úszni.

    Milyen a magyar közösség helyzete ma? Hajós Ferenccel beszélgetve, aki idős kora ellenére vitális, gondolkodó és kritikus szemlélője a társadalmi történéseknek, hiba lenne elkerülni ezt a kérdést.

    – A kultúra, a nyelv, ezekre kell nagy hangsúlyt fektetni, mert nem egyszerű – ezt láttan sok helyen Európában – különösen egy kisebb közösséget fenntartani, nehogy beolvadjon a többségi nemzetbe. Mert sok mindenkinek ebből – sajnos – haszna is van. De hát mi büszkék lehetünk: nem csak a jogokra, hanem arra, hogy fejlődünk. Médiánk, alkotóink vannak. Ez biztosíték arra, hogy a közösség meg fog maradni. A politikának a feladata pedig, hogy gondoskodjék arról, hogy az emberek ne hagyják el a vidéket, mert rossz a gazdasági helyzet. Ezért szerintem a Muravidék fejlődésére még többet kellene fordítani állami szinten, mert a gazdasági helyzet nagyon fontos azhoz, hogy megmaradjon a nemzet – zárja gondolatait Hajós Ferenc.