kele
perec1
garas1
65. évfolyam
9. szám
Megjelenés:
2021. 03. 04.
kiscim0921
 

Muravidék, 1921 február: Titkárok képzése, követelések...

goncz0621Miután a Muravidék a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság részévé vált, a községek működtetése folyamatosan gondot okozott, mivel az új állami hatóság megszüntette a közjegyzői tisztséget, ugyanis a jegyzőket – magyar érzelemmel vádolva – az új állam veszélyes elemeinek tekintették. 1919 augusztusa előtt a Muravidéken 30 körjegyzőség működött. A jugoszláv érában a két város, Muraszombat és Alsólendva kivételével mindenütt nehézséget jelentett a falubírák járatlansága a közigazgatási teendők ellátásában, mivel korábban minden szakmai feladatot a jegyzők végeztek.

 

Képünkön: Ifjabb Klekl Jožef (1879–1936) nagydolányi (Veliki Dolenci) plébános, akinek a budapesti börtönből követelt kiengedése érdekében a muravidéki érdekeltségű országgyűlési képviselők, idősebb Klekl Jožef és Hohnjec Jožef is erélyesen felléptek.  Forrás: Obrazi slovenskih pokrajin című portál (www.obrazislovesnkihpokrajin.si).

 

A szakértelem hiánya mellett esetenként a nyelvi gondok is problémát jelentettek, mivel a falubírák és az elöljárók jelentős része nem bírta a szlovén hivatalos nyelvet. Akkoriban, 1921 februárjában 174 községet, azaz önkormányzatot tartottak számon a Muravidéket, amelyek többsége nagyon kicsi, általában egy településre kiterjedő szervezeti egység volt. A muravidéki kormánybiztosság 1921 februárjában – szerb és horvát példákra hivatkozva – olyan megoldás felé hajlott, hogy vagy több községet össze kell vonni egy közigazgatási körzetbe, vagy közös titkárság lássa el a teendőket több község részére. Lipovšek kormánybiztos 1921. február 22-i felterjesztésében az egykori magyar körjegyzőségi rendszer mintájára 36 úgynevezett titkárság létrehozását javasolta az illetékes állami és tartományi szerveknek, mégpedig 25-öt a Muraszombati járás területén, 11-et pedig az Alsólendvai járásban. E terv szerint – a nagyságrendtől, a települések közötti távolságtól, a közlekedési adottságoktól, az egyházi szervezettségtől és az iskolakörzetektől, valamint a korábbi körjegyzőség-rendszertől és a csendőrőrsöktől függően – a titkárságokhoz hol több, hol kevesebb község tartozott volna. Titkároknak a fiatalabb korosztályhoz tartozó helyi személyeket kívántak kinevezni. A jelöltek szakmai felkészítésére Ljubljanában terveztek képzést, ami azonban nem jött össze. Ezért a kormánybiztos a szakmai felkészítésre két muravidéki helyszínt javasolt: Muraszombatot és Alsólendvát. Mindkét képzési helyen 22 jelöltet terveztek bekapcsolni, akik közül az elvárások teljesítését bizonyító vizsga után kiválasztásra kerülnek a legalkalmasabbak. Az alapképzésre Lipovšek háromhetes tanfolyamot javasolt, majd a későbbiek során időszakonként 1–2 napos képzést tervezett egy-egy konkrét közigazgatási teendőre koncentrálva. A kormánybiztos a tartományi vezetőség szakembereit hívta meg előadónak (adóügyi, jogi és hadi tartalmakat, valamint a közigazgatást ismerő személyeket), akiket a kormánybiztosság alkalmazottaival szándékozott kiegészíteni. A képzés technikai és operatív teendőinek a lebonyolítását a kiváló szervezői képességgel rendelkező alsólendvai polgármesterre, Sever Božidarra bízták. A titkárok bérére a kormánybiztos a helyi forrásokból ezer korona összeget tervezett, amit az állam 200 koronával egészít majd ki. A titkárokat emellett lakás és tűzifa illetné meg. Az illetékes tartományi szervek egyetértettek a kormánybiztos javaslataival és március elején 80 ezer koronát utaltak ki a tanfolyam szervezésére. A kormánybiztosnak küldött válaszlevélben a tartományi kormány részéről leszögezték, hogy Sárkány Ádámot, Horváth Károlyt és Tallián Jánost ne vegyék fel a titkárjelöltek közé (bizonyára erőteljes magyar kötődésük miatt), „mert nagyon árthatnak az ügynek”. 

 

A muravidéki érdekeltségű országgyűlési képviselők követelései

Idősebb Klekl Jožef és Hohnjec Jožef országgyűlési képviselők 1921. február 5-én beadványt nyújtottak be Pašić miniszterelnökhöz ifjabb Klekl Jožef nagydolányi plébános szabadon bocsátása érdekében. Ifjabb Kelklt, aki az idősebb Klekl mostoha unokaöccse volt, még 1920 márciusában elfogták a magyar hatóságok, amikor lelkipásztori teendőit látta el plébániájának azon a területén, amely az új országhatár magyarországi oldalán maradt. Azért nehezteltek rá, mert mint a Novine hetilap szerkesztője (a nagybátyja betegsége idején több hónapon át ő végezte az újság szerkesztését) „magyar államellenes tevékenységet folytatott”, mivel a Muravidék Jugoszláviához csatolását támogatta. A vád hivatalos oka az volt, hogy illegálisan átjárt a határon. A jugoszláv szervek véleménye szerint Klekl sem nyilvános véleménynyilvánításával nem követett el bűncselekményt, még kevésbé pedig a határátlépéssel, hiszen a híveihez járt át, ezért szerintük jogtalanul tartották fogva. A magyarországi hatóságok az ifjabb Kleklt Budapesten börtönbe zárták, majd hónapokon át fogva tartották és a kiszivárgó hírek szerint nagyon durván bántak vele. Az ügy érzékenyen érintette a két ország amúgy sem felhőtlen viszonyát, a délszláv fél több ízben követelte a kiengedését, de nem jártak sikerrel. Ezért az említett két országgyűlési képviselő ezúttal határozott követeléssel fordult a miniszterelnökhöz, hogy vessen be minden lehetséges diplomáciai és egyéb eszközt a nagydolányi plébános szabadon bocsátása érdekében.

Klekl és Hohnjec képviselők február 12-én pedig a közlekedési miniszterhez intéztek levelet, amelyben felszólították, hogy a Muraszombat–Ormož vasút minél hamarabb készüljön el, valamint hogy a Muraszombat–Hodos vasútvonalon a forgalom azonnal induljon meg, mert a vidék közlekedési gondjai rendkívül súlyosak. A Parasztszövetség és Jožef Klekl képviselő úgyszintén 1921 februárjában erélyesen tiltakoztak az ellen, hogy a földreform keretében az Esterházy-birtok pestesházi részlegére tengermelléki földigénylőket telepítsenek, mivel – szerintük – a Muravidék az ország legsűrűbben lakott tájegysége volt, ezért a helyi emberek igényeit kellett volna szerintük kielégíteni. Id. Klekl Jožef országgyűlési képviselőként Belgrádban az illetékes miniszternél is panaszt emelt, aminek következményeként ideiglenesen leállították a tengermelléki családok Muravidékre telepítését.

 

Egyéb események

A dohányültetés akkoriban nagyon kifizetődő mezőgazdasági tevékenységnek számított, azonban csak azoknak engedélyezték, akik legalább kétezer szálat ültettek és erre az igényüket 1921. február 20-ig bejelentették. A Muravidék esetében a Parasztszövetség kérelmezte, hogy a háztartások saját szükségletre kis mennyiségben is ültethessenek dohányt, a hatóság azonban ezt nem támogatta.

Sever Božidar polgármester vezetésével február 20-án Alsólendván közgyűlést tartottak a Lendva-hegyi szőlőtulajdonosok. Mintegy 500 szőlősgazda gyűlt össze, akik – a működési szabályzat módosítása mellett – tiltakozó nyilatkozatot küldtek a kormánynak az olaszországi borok behozatala ellen, mivel az jelentősen leértékelné a helyi borok árát.

A belgrádi belügyminisztérium jelentése szerint 1921. február 9-én kiengedték azt a 12 túszt (hosszúfalui, radamosi és hídvégi falubírókat és elöljárókat), akiket januárban a Hosszúfalu határában vadászat közben történt Ridling-gyilkosság után Mundžić ezredes parancsára elfogtak és Muraszerdahelyen bezártak. A szabadon bocsátás azért történt meg, mert nem tudták megnevezni a gyilkost. A főhadnagy gyilkosságának a körülményei tisztázatlanok maradtak, azonban nem kizárt, hogy azt az egyik katonatársa követte el. A túszok szabadon bocsátását Klekl képviselő is követelte.

 

MCSi Design