kele
perec1
garas1
64. évfolyam
7. szám
Megjelenés:
2020. 02. 20.
kiscim0720
 

„Az utóbbi éveket minél előbb elfelejteném”

orchid0420Egyetemista álmaikat megvalósítva, hollandiai tapasztalataikat hasznosítva 2015-ben Ferenčak Roman és Jevšnik Tomaž kertészmérnökök Dobronakon állították fel az első növényházat a Muravidéken, a termálkútból fűtött hektárnyi üvegházban orchideatermesztést indítottak be Ocean Orchids név alatt. Mára évi kétmillió tő virággal ez az egyik vezető orchideafarm Európában. Mi lesz a Ikeával tervezett beruházással, a geotermális energia további felhasználásával?  

– Valóságos orchideakultuszt teremtettek, a Muravidéken szinte nincs ablak dobronaki orchidea nélkül. A különböző színekben kapható Phalaenopsis egzotikus növény mintha kitoloncolta volna a muskátlit, a primulát… – kezdtük a beszélgetést Ferenčak Romannal, az Ocean Orchids Kft. igazgatójával.

– Mi ennek örülünk, piacot nyertünk, örülök az orchideák jó fogadtatásának. Nem utolsó sorban virágaink megszerették a Vatikánban is, ahol idén már másodszor díszítik majd húsvétkor a Szent Péter-bazilikát, öregbítve a dobronaki Ocean Orchids farm, a Muravidék hírnevét – kaptuk a választ. A piacra való hivatkozás érthető, hiszen a cég végül is a termelés jövedelmezőségétől, a megfelelő mértékű forgalomtól függ. – 15 éve indult az ötlet megvalósítása. A kihívás nagy volt, de tudással és vállalkozási merészséggel felvértezve Jevšnik Tomaž szintén kertészmérnök barátommal nekiláttunk az addig nálunk ismeretlennek, a geotermikus energiával fűtött üvegházas termesztésnek. A technológiát Hollandiából hoztuk, ahol több éves szakmai gyakorlatot töltöttünk. Másfél hektáron kezdtük 500 ezer szál Phalaenopsis orchidea termesztésével. Utána kétszer terjeszkedtünk, ma 4 hektárnyi növényházban 30 fajtából kétmillió virágot termesztünk. A menő most a fejlesztésben levő narancssárga szín, maga mögött hagyva a nálunk színezett, szabadalmazott kék orchideát.

– Kell ennyi orchidea?

– Pillanatnyilag ennyi kell. Tizenegy országba szállítunk, ebből a szlovén piac 20 százalékot tesz ki. A legnagyobb forgalmat Magyarországgal, Romániával, Bulgáriával bonyolítjuk le. Erőteljesebben most az osztrák és a horvát piacra szeretnénk betörni. Telített az orchideapiac, termelésbővítést idén és jövőre nem tervezünk. A hollandokkal együtt eljutottunk addig a pontig, amikor a kínálat túlszárnyalja a keresletet. Most egy mély levegőt kell venni. A holland termesztők szerkezeti változásokat terveznek, s mi is figyelembe vesszük, milyen irányt követnek majd a jövőben, természetesen tekintettel a jelenlegi nyitott kérdésekre. Főleg, ami a tevékenységünk besorolását és a geotermális energia használatát illeti. Nem olyan álomszerű a dolog, mint ahogy talán kezdetben tűnt… Örömmel emlékszem az első öt évre, az utóbbi éveket viszont minél előbb elfelejteném.

 

 

– Milyen üzleti eredményt hozott 2019?

– Még mindig jelen van a 2018-as jégverés utórezgése. A jég 40 százalékos kárt okozott a melegházakon, a raktárkészlet 40 százalékban tönkrement, a kiesés óriási volt. Ennek ellenére 6,2 millió euró bevételre és jövedelemre számítunk, ahogy eddig minden évben. A fizetések, a nyaralási pótlékok az 50 munkatárs számára biztosítottak. Tudni kell azonban, hogy a mezőgazdasági tevékenység, mint a miénk is, nagy mértékben és hosszú időre – nálunk 12 hónapra – leköti a pénzt. Egy évig tart ugyanis egy virágtő nevelése a Hollandiából érkező palántától a kifejlett növényig. A kötött pénzmozgás idejére nem nyújt áthidaló anyagi támogatást a bankrendszerünk, a kérdést a cégen belül kell megoldani. Főleg az utóbbi években, ami megdrágítja számunkra a forgótőkét. Külföldön rendezett az ágazat finanszírozása, így nyilván a végtermék is olcsóbb lehet. Az üzletekben megtörténik a termékszelekció, sokszor az olcsóbb behozatal áru kapja meg a helyet. Ezzel saját magunk szorítjuk ki a piacról a hazai terméket.

– Miért nem termesztik a palántákat 15 év után már Dobronakon is? Kétmillió palánta, több mint 1000 kilométer…

– Az orchideák szaporításához laboratóriumi körülmények kellenek. Dobronakra is terveztünk ilyet már az első építési engedéllyel, de a megvalósításra a muravidéki vállalkozásfejlesztési körülmények nem adtak lehetőséget, a cég pedig egyedül nem volt képes erre. Ezért a virágok még ma is egyéves palántaként, két kis levéllel érkeznek hozzánk.

– Milyen növényvédelmet alkalmaznak? Az orchidea a kaspókban többször az étkezőasztalokon is ott van.

– A virágok védelme bio módszerrel történik, más megoldás kizárt. A védekezést muslicák, pókok, rovarok segítik, amelyek a kártevőkre vadásznak az üvegházban. Ez nálunk nem lenne utólag megoldható, ezért a holland növényszállító már a palántákra rátelepíti ezeket. Az orchideák termesztéséhez speciális körülményeket kell biztosítani: trópusi hőmérséklet, fény, páratartalom. Az üvegházak technológiája ezt automatikusan, számítógépes programmal irányítja, alkalmazkodva a helyi körülményekhez. Az öntözéshez az üvegház tetejéről összegyűjtött esővizet használjuk, a hőt pedig a kútból biztosított geotermális energiából nyerjük, de a csarnokot szükség szerint még földgázzal is melegítjük.

– Mi a trópusi kert: egyfajta „melléktermék” vagy átgondolt produktum?

– Szükséges produktum. Az orchideafarm már kezdetben nagy érdeklődést váltott ki, mindenki közelről akarta látni az üvegházas termesztést, az orchideákat. Akkor még az üzemcsarnokba is be lehetett lépni, ami a növények számára veszélyt jelentett a különböző fertőzések miatt. Megoldást kellett találni a látogatottság és a növények egészségének megőrzésére. A trópusi kert jó megoldásnak számított, amely 2007-ben nyitotta meg a kapuit. A befektetés 1,7 millió eurót tett ki, amit támogatott a vidékfejlesztési program. A mezőgazdasági tevékenység így turisztikaival gazdagodott. Évente 80 ezer látogatója van, akik 1.500 négyzetméteren több mint 250 növényfajtát csodálhatnak meg minden földrészről. A kertben beérett gyümölcsöket – banán, papaya, mangó – az üzletünkben megkóstolhatják a vendégeink is. Sajnos vannak azonban növények – mint a vanília –, amit védőrendszer mögé kellett helyeznünk.

– Hol tart a most már két évvel ezelőtt az Ikeával kialakított együttműködés, az állam által is kiemelt és támogatott beruházás?

– Egyelőre nincs fejlemény, de megteszünk mindent, hogy a februári Ikea-találkozóra már valami megoldással tudjunk érkezni. Az Ikeával olyan üzleti modellt valósítanánk meg, mely szerint az Ocean Orchidsban raktár- és forgalmazási központot hoznának létre a máshonnan ideszállított termékeiknek. Ezen felül azon boltjaik számára, ahol dobronaki orchideát forgalmaznának, még különböző trópusi zöld növényeket termesztenénk, mint a fikusz, a dracéna, a yucca… Számunkra ez stratégiai lehetőség 10 éves együttműködési szerződéssel. A tervezett beruházás értéke 9,6 millió euró és 40 új munkahely jönne létre. A projekt kitűnőségét felismerte a szlovén gazdasági minisztérium, kétmillió euróval támogatta is, viszont az elvárásokat olyan magasra helyezte, ahova a környezetvédelmi minisztérium feltételeinek teljesítése nélkül nem tudunk felmászni.

– Mégpedig?

– A nehézségek akkor kezdődtek, amikor az Ikeával az építési engedélyt kezdtük intézni: ekkor kezdődött a bizonygatás, hogy a tervezett beruházással nem mezőgazdasági tevékenységet folytatunk, ezért a tervezett épületek után kommunális illetéket és telekhasználati díjat kell fizetnünk. Emellett még környezeti hatástanulmányt is kell készíttetnünk. Eddig a termálvíz a hő leadása után a Ginya-patakba került. Most ez már ipari hulladékvíznek minősül, amit kötelezően a tisztítóberendezésre kell szállítani. Olyan jogi elvárásokba és nem tervezett kiadásokba ütköztünk, ami nem normális. Továbblépni a mezőgazdasági minisztérium megértő hozzáállásával lehetne. Hasonló a helyzet a geotermális energia kihasználásánál is. A megújuló energiaforrás a Muravidék egyik fejlesztési pillére a mezőgazdaság és a turizmus mellett. Azonban 2016-tól a koncessziós díj kivetése, a felhasználható termálvíz mennyiségének meghatározása, a hulladékvíz hőmérsékletének követése olyan bonyodalmak elé állít bennünket, ami tényleg megnehezíti a működésünket. Ha nem történik gyors előrelépés, lezárjuk a geotermális energiaforrást, amely helyett földgázt kell alkalmaznunk, s így a nulla helyett akár 1.500 tonna széndioxid is a levegőbe kerülhet. Ebben a kérdésben a régió egységes, de határozottabb fellépést várunk a muravidéki országgyűlési képviselőktől is. Egyre világosabb, hogy nem technológiai és gazdasági, hanem politikai kérdésről van szó.

– A termálvíz a Muravidék fejlesztési lehetősége – hangzik el gyakran. De értjük is, mit jelent ez?

– Sajnos nem. Mi 2005-ben még egzotikumnak számítottunk, de 2012-ben csatlakozott hozzánk a Paradajz paradicsomtermesztő, és bebizonyítottuk, hogy a geotermális energia igenis a Muravidék stratégiai lehetősége. A probléma, amit látok, az az, hogy 15 év után nincs belőlünk több: több fedett termőterület, több üvegház, nagyobb törekvés az önellátásra. Az orchideákkal ezt elértük, de miért ne tennénk ezt a rózsákkal, a szegfűkkel, a zöldségfélékkel? Az a baj, hogy az eltelt 15 évben csak két cég 12 hektárnyi növényházáról beszélhetünk a Muravidéken. Sokkal többnek kellene lennie. Évente tehát kevesebb mint 1 hektárnyi növényház épült, és két furat készült a mezőgazdaság számára, míg például Magyarországon csak idén 50 hektárnyi melegházat építenek és 20 geotermális kutat fúrnak. Van ok az aggodalomra, azt hiszem, komoly fejlesztési lehetőséget veszítünk el.

 

 

MCSi Design
A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.
Részletes leírás Rendben