kele
perec1
garas1
63. évfolyam
29. szám
Megjelenés:
2019. 07. 18.
2919

Az 1945. július 9-éről 10-ére virradó éjszaka, 74 évvel ezelőtt internálták a muravidéki magyarságot Hrastovecre, ...

A Lendvai Kétnyelvű Középiskola július 11-én a színházban szervezte meg a szakmai és az általános érettségi ...

A Lendvai Gyógyfürdő eladási folyamata már egy éve tart. Az üzleti megállapodás megkötése ellenére a magyar ...

A Lendvai Íjászklub szombaton hatodik alkalommal rendezte meg az Íjászat határok nélkül történelmi íjászversenyt a ...

Mert magyar voltál, ezért…  Emlékezünk…
Magas arányban sikeresek voltak a diákok
A fennakadás most a koncessziós jog átvitele
Felszabadult küzdelem folyt a pályán
 

Pista bácsi festészete

vip02191979. január 11-én, 1. szám

Lendván mindenki ismeri Persa Pista bácsit. Festményei ott díszelegnek a szobák falain. Részben neki is köszönhető az, hogy Lendván annyian szeretik a festészetet és annyian érdeklődnek a képzőművészet iránt.

Pista bácsi érkezésem pillanatában ott állt a dolgozószobája közepén és éppen egy csendéleten dolgozott. Amikor ismertettem látogatásom célját, jókedvű volt és sörrel kínált. – Már 1928 óta festegetek – mondotta.

– Nagyon sok képet csináltam. Képeimet elvitték Kanadába, Ausztriába, Ausztráliába, Amerikába, Belgiumba és ki tudja, még hová. Amikor a kivándoroltak itthon vannak, mindig van valamilyen kívánságuk, mindig magukkal szeretnének vinni egy-egy tájképet vagy hazai csendéletet, emléket, ami emlékezteti őket a szülőföldre. Most is sok megrendelésem van, de nincs munkakedvem. Pedig időm van bőven, hiszen már 11 éve nyugdíjas vagyok.

A lendvai kataszterben dolgoztam 33 évig. Amikor a polgári iskolát látogattam Lendván, volt egy Vecskó nevezetű rajztanár, aki észrevette a tehetségemet és megtanított festeni. Azóta mindig olajfestékekkel dolgozom. Lendva tájképét is egy régi fénykép alapján festettem meg. Lendváról több tájképet készítettem, volt kiállításom Lendván, Muraszombatban is, ahol elismerésben is részesítettek. Az emberek becsülik a munkáimat. Hoznak hozzám egy-egy fényképet vagy régi képet, hogy én fessem meg. A képet aztán megnagyobbítom, vászonra viszem és elkezdek festeni. Most például Ljubljanába készítek két képet, pedig ott bizonyára nagyon sok jó festő él és munkálkodik. Én soha nem hagyok fel ezzel a munkálkodással, mert benne lelem örömömet, és az időmet is ily módon értelmesebben kihasználhatom. Egyébként szeretek sakkozni is. Járatom a Večer újságot, olvasok és sétálok. Decemberben múltam 65 éves, és még mindig jól érzem magamat.

Beszélgetésünk közepette a szomszéd szobából is behozza a festményeit. Fürkészően tekint rám, amikor a képeket szemlélgetem. Pista bácsi szerény nyugdíjasként éldegél, alkot és készíti a vásznakat. – Hozzon bármilyen színes fényképet vagy régi képet, majd én átfestem.

Pontos, kimért, élénkszínű festményeiben mindig a lendvai táj dominál. Csendéletei leginkább megrendelésre készülnek.

– Amikor Tito elnök itt járt Lendván, az én festményemmel ajándékozták meg a községi vezetők. Örülök annak, hogy az emberek érdeklődnek a munkáim iránt. Számomra a festészet nem csak szórakozás, hanem munka is. Talán nem múlik el egy nap sem, hogy ne fessek.

(…)

Szerző: Szúnyogh Sándor

MCSi Design
A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.
Részletes leírás Rendben