Személyes felelősség

  • Nyomtatás
  • Valamikor lapzártakor érkezett a hír, hogy a maribori kórház Covid-részlege megtelt és a kórházi kezelést igénylő fertőzött betegeket Golnikra irányítják… Hogy a járvány egyre gyorsul és a koronavírusos fertőzések száma most már folyamatosan magas, az már az utóbbi két hét általános helyzetképe, s a fenti hír csak az egyik „illusztrációja” a Covid-helyzetnek. Járványügyi válság van, a tavaszinál sokkal durvább fertőzött-statisztikával, de – mondhatjuk-e így? – megtanultunk együtt élni vele. Vagy talán pontosabb ez a megfogalmazás: meg kell tanulnunk együtt élni vele.

    A vírussal, a fertőzés terjedésével és megakadályozásával kapcsolatosan szinte napról napra újabb információkat kapunk – szigorodnak a járványügyi szabályok, másrészt Európa-szerte ebgyre tömegesebben bukkannak fel a vírustagadók, azok az úgynevezett influenszerek (közvéleményformálók), akik a maszkviselés ellenzésével vadásszák a lájkokat…  Az az igazság, hogy a válsághelyzetben vagy az új normalitással való szembesülésben a legkönnyebb másokra mutogatni és nehezebb személyes felelősséget vállalni. Pedig épp most van itt az idő, amikor személyes felelősségre, szolidaritásra, józan észre, racionális gondolkodásra van szükség. A vírus, a fertőzésveszély itt van, elérhet a legkisebb faluba is. Vállaljunk felelősséget, ne csak formálist, hanem ténylegeset is. Ha tudunk (helyesen) maszkot viselni az üzletben és betartani a távolságot a pénztári sornál, tudjunk kihagyni egy tömeges bulit is.