Covid-generációk érettségije  

  • Nyomtatás
  • Az anyanyelvi esszé írásával a héten Szlovéniában elkezdődött az általános érettségi vizsga. (Jó adatnak számít, hogy a Lendvai Kétnyelvű Középiskola érettségiző gimnazistáinak egyharmada magyar anyanyelvből vizsgázik.) Az idei érettségiző generáció már a második, mely Covid-sújtotta körülmények között készült élete eddigi legfontosabb próbatételére, és szinte hátborzongató az adat, hogy a tanév hetven százaléka távoktatásban folyt. De a klasszikus oktatás mellett, mely nem csak szigorúan a tananyag átadása miatt bizonyul – a fejlett infótechnikai lehetőségek ellenére – még mindig a legjobbnak, elmaradtak a felnőtté válás egyéb rituáléi is, mint az érettségi kirándulás, az érettségi tánc, a bizonyítványkiosztó akadémia és még sorolhatnánk ezen protokolláris események mellett a számos diákéleti „csínyt” is…

    A pedagógus szakma és maguk a diákok véleménye szerint is a csonka-tanév meglátszik majd az érettségi eredményein is. És itt nem kimondottan az egyetemi beiratkozáshoz szükséges pontszámokra gondolnak (melyek a helyzet tükrében módosulhatnak), hanem az elsajátított, a birtokolt tudásra. Konkrétan: a Covid-érettségiző generációk attól tartanak, gyengébb tudással felvértezve indulnak a felnőtt, önálló életbe, az egyetemre, mint a korosztályok ellőttük.

    A körülményekkel való megbirkózásban nem segít az általános társadalmi légkör sem, mely a diákokat napi politikai, illetve járványkezelési célokra is próbálja kihasználni.

    A fiatalok (is) több szempontból érettségiznek. Mindenki, akinek tinije, érettségizője, egyetemistája… van a családban, tudja, hogy ők azok, akiket komolyan, talán a legjobban károsított meg a pandémia.