Online Népújság – a korszerűsödés útján A szlovéniai magyarság máig egyetlen sajtóterméke, a Népújság 1958. februárjától jelenik meg szinte megszakítás nélkül. A szlovéniai magyar sajtó története azonban a jóval korábbi időszakra is kiterjed, közvetlenül a századforduló előtti időszakig, amikor az itt megjelenő Alsólendvai Híradó a történelmi Zala megye legjobban szerkesztett – sokáig egyetlen – hetilapjának számított. Az elcsatolás utáni időszakban a Muraszombatban megjelenő Szabadság töltött be hasonlóan fontos funkciót az információ szabad áramlása és a szabad véleménynyilvánítás jegyében. A radikális hangra azonban gyorsan felfigyeltek az új rendszer belügyi szervei, akik később „irredenta” jelzővel illették, végül megpecsételték a lap sorsát. Egy azonban bizonyos: e sajtóterméknek a kényszerű megszűnéséig (1926-ig) többször emelt hangot a kisebbségi sorsba került magyarság jogainak védelméért. Az 50-es évek végének szabadabb politikai áramlatai a magyar sajtó újraindítását tették lehetővé. A Népújság, a szlovéniai magyarok hetilapja 1956-tól önállósulásáig a szlovén területi újság (Pomurski vestnik) mellékleteként jelent meg kéthetenként, illetve a legtöbb esetben esetlegesen, nagyban igazodva az aktuális nemzetközi politika időszerű eseményeihez (56-os forradalom). A lap igazi indulása azonban még hosszú ideig elhúzódott. Az 1958-tól folyamatosan megjelenő újság a 40 éves jubileum alkalmából a két nép békés egymás mellett élésében kifejtett tevékenységéért a köztársasági érdemrend ezüst fokozatát vehette át. Az elmondottakból kitűnik, hogy a kezdeti nehézségek ellenére a lapnak sikerült talpon maradnia. Legtöbb esetben nem is az anyagi gondok veszélyeztették létét, hanem inkább a szükséges szakkáder hiánya. Bár a lap alapítója az állam volt, a 4 évtized alatt igen sokszor cserélt gazdát. A községi szervek azonban jobbnak látták a hatvanas évek végén megszabadulni a “kolonctól”, ettől fogva a lap megjelentetése közvetlenül a kisebbségi ügyekkel foglalkozó kormányhivatal hatáskörébe került. Főleg a hatvanas években sodródott gyakran a megszűnés határára. Nagyobb arányú fejlődésről a hivatásos főszerkesztő és újságírók kinevezésével, illetve alkalmazásával kezdett fejlődni. Így a 70-es évek végére már terjedelemben és példányszámban is elérte a hozzá hasonló, a szomszédos országok magyar kisebbségi lapok színvonalát. A lap egy időben, a magyar rádió Lendvára való költöztetésével közös szerkesztőséget alkotott, a lap oldalszáma pedig fokozatosan elérte a 8 oldalt. Varga Sándor főszerkesztő nyugalomba vonulásával a lap gyakran cserélt főszerkesztőt, előbb Báti Zsuzsa, majd Pivar Ella próbált a rendszerváltás tájékán megbolydult médialehetőségek útvesztőiben boldogulni. Míg végül a Népújság, mint a szlovéniai magyarság egyetlen hetilapja 1993-tól kivált az akkor már privatizáció útjára térő Tájékoztatási Vállalatból és önálló intézet formájában kezdett el működni, mely a Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet nevet kapta. Alapítója pedig a muravidéki magyarság csúcsszervezete lett (ma: Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség). Az intézetalapítással párhuzamosan a szerkesztőség is teljesen átszerveződött. Az említett okok miatt csak két évvel később, 1995-ben kerülhetett sor újabb bővítésre. Közben azonban szorgos műhelymunka folyt. A 90-es évek gyorsan változó valósága új igényeket támasztott a szakma elé. Azóta a Népújság 24 oldalon, színes borítóval és megváltozott technikai kivitelezésben jelenik meg (számítógépes szedés és tördelés, komputeres grafikai kidolgozás stb.). A lapot jelenleg 4 főállású újságíró, egy igazgató-főszerkesztő, valamint egy technikai szerkesztő és egy adminisztrátor készíti. Rajtuk kívül a lapnak tíznél több külső munkatársa van, állandó jelleggel. Az 1700 példányban megjelenő lap piaci terjesztése minimális mértékű, szinte egészében előfizetéses formában kel el. Ebből itthon mintegy 1400 példány, a többi Európa számos országában, közel 100 példány pedig a Tengerentúlon talál olvasóra. A Népújság, mint az állami szervek által (DNSZSZ, a népfronti szlovén megfelelője) alapított és az állam által támogatott újság – főleg a rendszerváltás előtti években – “ideológiailag kötött” újságnak számított. Főleg a kezdetekben érte gyakran a szerkesztőket a vád, hogy a Népújság nem egyéb, mint a kommunista ideológia szócsöve. S ez ellen nem is tiltakozhattak. Ami a lap jelenét illeti, elmondhatjuk: a Népújság ma már rendelkezik azzal a szellemi és műszaki potenciállal, amely a lap fejlődését az ezredfordulón túl is biztosítja. Természetesen ez csak akkor válik lehetségessé, ha a jelenlegi állami támogatás (a lap kiadási költségeinek mintegy 75 százaléka) a jövőben nem zsugorodni, hanem bővülni fog. A tájékoztatási intézet a már említett állami támogatás, s a befolyó, minimális előfizetési díj, valamint a csekély reklámból befolyó anyagiak mellett egyéb pénzforrással, sem ingatlannal vagy másfajta tőkével nem rendelkezik. Így a szlovén médiapiac és a mindenkori szlovén kormány és a kisebbségpolitika jóindulatának van alárendelve. A lap „elektromos”, a világhálón (Internet) történő megjelenésével új kihívásként jelentkezik a nyomtatott forma megújítása is, valamint a meglévő évfolyamok archiválásával a szlovénia magyarokról a legteljesebb, már meglévő, de „nyers” állapotban lévő adatbázis létrehozása, s az állandó és következetes töltéssel annak kiteljesítése. A Népújság, a szlovéniai magyarok egyetlen hetilapja (a havonként egy alkalommal megjelenő IFI melléklettel) értelemszerűen elsősorban egy kis közösség informálásában játszik fontos szerepet. Másodsorban pedig a nemzettudat, a sorsközösség és az összmagyar viszonyrendszerben való gondolkodás terén fejt ki fontos tevékenységet. Nem utolsósorban a szlovén–magyar kapcsolatok további fejlődésében –Ljubljana és Budapest között “félúton” – is fontos láncszem szeretne lenni. Bence Lajos, főszerkesztő