kiscim5017
 
 

Elvi, erkölcsi és politikai megfontolás

Ezúttal szerencsés helyzetben vagyok, mert a novemberi parlamenti naplót akkor véglegesítem, amikor az Országgyűlés már túlvan az Államtanács két törvényre megszavazott vétóját követő szavazáson. A novemberi plenáris ülésen ugyanis az Országgyűlés elfogadta az önkormányzatok finanszírozásáról szóló törvény módosítását, valamint a 2018-as és 2019-es évekre vonatkozó költségvetések kivitelezéséről szóló törvényt, amelyek nemzetiségi szempontból is rendkívül fontos rendelkezéseket tartalmaznak. Mivel a kormány és az önkormányzatok ezúttal sem tudtak teljes mértékben egyetérteni az úgynevezett fejkvóta összegéről, az Államtanács vétót emelt az említett két törvény ellen. Az ügyrend szerint ilyen esetben az Országgyűlésnek abszolút többséggel kell megerősíteni a törvényt, ami legkevesebb 46 szavazatot jelent. Az elmúlt napok politikai hangulata a kormánykoalíció pártjainál aggodalomra adott okot, félő volt, hogy a két törvény nem lesz elfogadva. Szerencsére nem így történt, mert a december 4-i rendkívüli ülésen mindkét törvényt jelentős többséggel – 51 és 52 szavazattal – megerősítette az Országgyűlés.
Amikor dicsérő szavakkal illetem a törvényeket, akkor azt az önkormányzatok pénzelését szabályozó törvény esetében nemzetiségi szempontból kell érteni, mivel – több éves törekvés és kemény szakmai, valamint politikai jellegű viták után – sikerült törvényes alapot szerezni a közösségek közvetlen pénzelésének. Az immár végleges törvénymódosítás értelmében 2019-től a nemzeti önkormányzati közösségek, amennyiben igénylik (és 2018. június 30-ig jelzik a Nemzetiségi Hivatalnál), a tevékenységükre és a programjaikra biztosított költségvetési támogatást közvetlenül kaphatják meg. A törvény szerint a községi nemzeti közösségek, az önkormányzatok és az állam közötti viszonyrendszer konkrétumait rendeletben kell szabályozni, amit a következő hónapokban a nemzeti közösség véleményének figyelembe vételével el kell fogadni. Nemzetiségi szempontból még egy fontos rendelkezést tartalmaz a törvény, mégpedig a nemzeti közösségek projektjeihez 30 százalékos előfinanszírozás biztosítását.
A novemberi plenáris ülés és az Oktatási Bizottság az elmúlt két hétben a magániskolák pénzelésének rendezésére vonatkozó alkotmánybírósági döntéssel is foglalkozott. A taláros testület döntésének megvalósítása, amely szerint az állami szervek által jóváhagyott, a magániskolákban megvalósított alapprogramot ugyanúgy teljes mértékben kell az állami költségvetésből pénzelni, mint az „állami” (közszolgálati) iskolák programját, három éve várat magára. Az illetékes minisztérium elfogadható törvénymódosítást készített, ami azonban a politikai csatározások martaléka lett. Időközben a legnagyobb kormánypárt – korábbi véleményével ellentétben – támogatta a szociáldemokraták alkotmánymódosítását, amely visszamenőleg módosítaná az Alkotmánynak azt a cikkelyét, amely alapján az Alkotmánybíróság meghozta a döntését. Jómagam – elvi, erkölcsi és politikai megfontolásból – nem járulhattam hozzá az inkorrekt alkotmánymódosításhoz (alkotmánybizottsági tagként ez mérvadó szavazatot jelentett volna), így ahhoz nem volt meg a szükséges kétharmados többség. Sajnos a párhuzamosan zajló törvénymódosítás terén is minőségi visszalépés történt az oktatási bizottságban, amit azonban a decemberi plenáris ülésig (amennyiben a kormánykoalíció tartalmilag és ésszerűen, és nem ideológiai vagy más alapon viszonyul a döntéshez) még ki lehet javítani.
Göncz László
MCSi Design