kiscim4617
 
 

25 év után is példaértékű

cim4517Hétfőn volt pontosan 25 éve, hogy Szlovénia és Magyarország aláírta a ma is példaértékűnek számító kisebbségvédelmi egyezményt. A ljubljanai székhelyű Nemzetiségkutató Intézet a tárgykörben nemzetközi tudományos tanácskozást szervezett, melynek védnöke Milan Brglez, a szlovén parlament elnöke volt.
 
 
Mindenképpen pozitív a hatása!
 
Hétfőn a Nemzetiségkutató Intézet szervezésében a ljubljanai Cankar Otthonban nemzetközi tudományos tanácskozást szerveztek a Szlovénia és Magyarország között 1992-ben aláírt kisebbségvédelmi egyezmény megszületésének évfordulója alkalmából. A tanácskozás védnöke Milan Brglez, a szlovén parlament elnöke volt.
Hétfőn az 1992. november 6-án Ljubljanában aláírt, „a Szlovén Köztársaságban élő magyar nemzeti közösség és a Magyar Köztársaságban élő szlovén nemzeti kisebbség különjogainak biztosításáról” szóló egyezmény” 25. évfordulója alkalmából szervezett tudományos tanácskozást a Nemzetiségkutató Intézet a Cankar Otthonban. A tanácskozást az intézet vezetője, Sonja Novak Lukanovič nyitotta meg, majd átadta a szót a rendezvény védnökének, a Szlovén Országgyűlés elnökének, Milan Brgleznek, aki bevezető előadásában a kisebbségvédelmet tágabb, a jelen kor kihívásainak kontextusában mutatta be. Kifejtette, negyed évszázada, amikor a szlovén–magyar kisebbségvédelmi egyezmény megszületett, senki sem gondolta: a világtörténelem olyan utat vesz, hogy a második világháború után szinte folyamatosan fejlődő emberi jogok intézményének még az alapjai is megremegnek. Hangsúlyozta, habár ez a nyugati világban nem deklaratív szinten történik, de a mindennapi gyakorlatban sajnos igen. Az egyre inkább globalizálódó, szabványosított világban a kisebbségek – legyenek azok hagyományos etnikai vagy újszerűbb kisebbségek – nem férnek bele a szabványosított formákba, ezért nem kívánatosak. A kisebbségek védelmét természetesen nem szabad szerinte feladni, de szükséges újraértékelni, és ebben az újraértékelésben nem szabad figyelmen kívül hagyni a legújabb trendeket, az egyre inkább terjedő társadalmi gyűlöletet, amely veszélyezteti az emberi jogokat. „Az emberi jogok nem utolsó sorban szorosan összefüggnek a kisebbségek védelmével, egymást kiegészítik és közösen fejlődnek, attól függetlenül, hogy egyéni, vagy kollektív kisebbségi jogokról beszélünk” – mondta Milan Brglez, aki kitért a két szomszédos állam között 25 éve aláírt egyezményre is, amelyet egyértelműen a jószomszédi viszonyok egyik zálogaként jellemzett.
A szlovén parlament elnöke után Köles Kiss Erika szlovén nemzetiségi szószóló és Göncz László magyar nemzetiségi képviselő is üdvözölte a tanácskozást, majd a szlovén–magyar kisebbségvédelmi egyezmény létrejöttéről és tartalmáról szóló rész következett. Elsőként Hajós Ferenc egykori magyarországi nagykövet, az egyezmény egyik megalkotója tartott előadást ennek tartalmáról, a visszhangokról az Európa Tanácsban. Kifejtette, az egyezmény a két kisebbség tevékenységeinek és életének minden szegmensét rendezi, a legnagyobb értéke pedig az, hogy kifejezetten elismeri a két kisebbség kollektív jogait, illetve a vegyesbizottsági munkában biztosítja a kisebbségek részvételét is. Hasonlóan vélekedett az egyezményt bemutató előadásában Miran Komac, aki kifejtette, az egyezmény biztosítja a kisebbségek elismerését, a jogot a létezésükhöz, illetve a jogot a kisebbséghez való hozzátartozáshoz és a megfelelő védelemhez, amely az úgynevezett kompenzációs jogok révén valósul meg, nevezetesen a nyelvhasználati, az oktatási, a tájékoztatási, a kulturális és egyéb jogokon keresztül. Utána Szilágyi Imre előadásában a magyar kisebbségvédelmet mutatta be a szlovén–magyar kisebbségvédelmi egyezmény tükrében. Kifejtette, a rendszerváltás után mindegyik magyar kormány külpolitikai célkitűzései azonosak voltak, a szuverenitás helyreállítása, a szomszédsági kapcsolatok új alapokra helyezése és a határin túli magyarok kisebbségi jogainak védelme. Igaz, egy-egy kormány az egyik vagy a másik elemre helyezte inkább a hangsúlyt, a célkitűzések sikere pedig a szomszédos államoktól is függött, így nem véletlen, hogy a célkitűzések és az értékrendek hasonlósága miatt éppen magyar–szlovén viszonylatban sikerült leggyorsabban és a legteljesebb mértékben megfogalmazni és aláírni a kisebbségvédelmi egyezményt, illetve a barátsági és együttműködési szerződést. A többi szomszédjával ez Magyarországnak vagy később sikerült, vagy a mai napig nem valósult meg.
A folytatásban az egyezmény bilaterális és multilaterális vonzatait mutatták be, így Petra Roter a bilaterális kisebbségvédelmi egyezmény csapdáiról, Mitja Žagar az egyéni és kollektív kisebbségi jogok közötti különbségekről és ezek összefonódásáról, míg Vizi Balázs az anyaországok szerepéről adott elő.
A tudományos tanácskozás utolsó részében Romana Bešter és Janez Pirc a szlovén–magyar kisebbségvédelmi vegyesbizottság jegyzőkönyveit analizálta, míg Hirnök Munda Katalin és Kovács Attila a rábavidéki szlovének, illetve a muravidéki magyarok ismert, valamikori politikusainak, nevesebb képviselőinek meglátásait összegezte az egyezmény jelentőségéről.
Az elhangzott előadások utáni vitában, illetve a tanácskozás befejezéseként a résztvevők nyugtázták, hogy a szlovén–magyar kisebbségvédelmi egyezmény mindenképp pozitív hatással volt a két szomszédos országban élő kisebbségekre, ahogy általában a két ország közötti viszonyra is. A résztvevők közül többen kifejezték csodálkozásukat, hogy a muravidéki magyar csúcsszervezet nem képviseltette magát a tanácskozáson.
MCSi Design