kiscim0818
 

Az óvó szárnyak alatt

nivo0418A muravidéki magyar közösség legrangosabb kulturális elismeréseit idén is a magyar kultúra napja alkalmából rendezett központi ünnepségen vették át a díjazottak. A 2018-as Zala György kulturális nívódíj birtokosa (képünkön a díjkiosztó gálán) Lázár Lenke és a Göntérházi Hetés Művelődési Egyesület hímzőszakköre lett. A völgyifalui Lázár Lenke sokoldalú szervezői és előadói tevékenységével, a göntérházi asszonyok tűvel és hímzéssel őrzik hagyományaink kincsesládáját – s amint Kepéné Bihar Mária néprajzkutató a díjazottak méltatásában elmondta, Zala György angyalának óvó szárnyai alatt tegyék ezt továbbra is.
 
 
Ahogy József Attila üzente: a mindenséghez mérd magad!
 
A magyar kultúra napja előestéjén, január 21-én a lendvai Színház- és Hangversenyteremben szervezett központi muravidéki ünnepségen átadták a 2018-as Zala György kulturális díjakat. Az idei nemzetiségi kitüntetettek Lázár Lenke és a Göntérházi Hetés Művelődési Egyesület hímzőcsoportja. A díjkiosztót elismert magyar népzenészek Bartók és a népzene című koncertje koronázta meg.
A gálaműsort Szekeres Zadravec Ilona ünnepi bevezetője és a magyar himnusz – Tóth László zongoraművész előadásában – nyitotta, majd az est ünnepi szónoka, Göncz László író, történész, nemzetiségi országgyűlési képviselő osztotta meg gondolatait a közönséggel. Beszédében kiemelte a kultúra és a hagyományok átmentésének fontosságát, elemezve a muravidéki magyar kultúra mai helyzetét is. „A magyar kultúra – a magyar nyelven és magyar környezetben, magyar alkotók által létrehozott értékek és alkotások – olyan világszínvonalú sikereket halmozott fel az elmúlt évszázadokban, amikre mindnyájan büszkék lehetünk. Erre számtalan megerősítést kapunk Los Angelestől Berlinig és Angliától Ausztráliáig. A gond gyakrabban abból akad, hogy a magyar kultúra közvetlen szomszédságában élő nemzetek körében, bár nem célszerű általánosítani, találkozunk még mindig fehér foltokkal, ahol nincs divatban magyar kulturális értékről beszélni... Azonban ma – miután nemsokára már a 21. század második ötödébe lépünk – célszerű lenne a negatív beidegződéseket újraértékelni és megkeresni a kapcsolódási pontokat” – emelte ki, majd így folytatta: „Mi, muravidéki magyarok jelentősen hozzájárulhatunk ehhez, amennyiben ki tudunk bontakozni és ha hagynak bennünket kibontakozni. A nemzeti kisebbségben élők azonban mindig csak annyit tudnak hozzátenni a közöshöz, az egyetemeshez, amennyire azt a mindenkori többség lehetővé teszi. Formális tekintetben esetünkben e téren nincs gond, a gyakorlati cselekvés lehetősége, valamint ennek megítélése szempontjából azonban már jóval bonyolultabb a helyzet. Csupán arra utalok, hogy jelentősebb anyagi nehézségek a magyar nemzetiségi kultúra ápolása és terjesztése vonatkozásában kevésbé merülnek fel, bár nyilván akad erre is példa. Sokkal inkább a fogadtatásnál és a befogadásnál tapasztalunk gondot. Néha olyan érzése van az embernek, hogy egyesek túlzottnak vagy veszélyesnek értékelik műkedvelő csoportjaink működését, anyanyelvápolási tevékenységünket, ünnepeinket és műsorainkat. Holott csakis arról van szó, hogy a kisebbségi közegben élő közösség megmaradásának legfontosabb bástyája az anyanyelv és a nemzeti kultúra ápolása, őrzése, fejlesztése. Még ha ebből az átlagosnál több is van, az egyéb környezeti hatásokat akkor is nehezen lehet ellensúlyozni. A kisebbségi nyelv és kultúra semmiképpen sem veszélyezteti a többséget, sokkal inkább gazdagíthatja, kiegészítheti azt, amennyiben befogadják vagy legalább elfogadják, megismerik és kellőképpen értékelik” – hangsúlyozta. A folytatásban kitért néhány időszerű nemzetiségi kulturális teljesítményre és jövőbeni kihívásra, említve egy rendszeresen megjelenő irodalmi és ismeretterjesztő folyóirat megjelenésének szükségszerűségét, valamint az elmúlt években jelentős eredményeket elért, már félprofesszionális színvonalon mozgó színházi tevékenység folytatásának fontosságát. Majd kiemelte: „Azáltal lehetünk a része az egyetemes kultúrának, hogy a saját anyanyelvünket és identitásunkat maradéktalanul tiszteljük. Nem másokkal szemben, hanem mindnyájunk javára! És tegyük ezt színvonalasan, ahogy József Attila üzente: a mindenséghez mérd magad!”
 
 
Az est folytatásában kiosztásra kerültek a díjak, melyeket Vida Törnar Judit, a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet (MNMI) Tanácsának elnöke és Horváth Ferenc, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség (MMÖNK) elnöke adott át, a díjazottakat pedig – egy róluk szóló fotósorozat nagyvásznú vetítésével a háttérben – egy-egy szakember, egyesületi társ méltatta.
Lázár Lenke sokoldalú kulturális szervezőt és szereplőt Horvat Tomi egyesületi társ, a Völgyifalui Petőfi Sándor Művelődési Egyesület tagja mutatta be.
„Lázár Lenke olyan erős és elszánt közösségi ember, akire bátran rá lehet bízni a muravidéki magyarság jelenét és jövőjét is” – vezette fel bemutatóját, majd kiemelte, hogy Lenke fiatalkorától részt vett a csentei kulturális életben, az ifjúsági szervezetben vállalt vezetői feladatokat, majd tanárként a kulturális műsorok rendezője, szervezője lett. A Lendvai Ifjak Egyesülete az elnöksége alatt komoly magyar jellegű programokat valósított meg, megerősítette az anyaországi kapcsolatokat és egy olyan közösséget tudott alkotni, amely a lendvai halászléfőző versenyt is megszervezte. A munkahelyén, az 1. Számú Lendvai Kétnyelvű Általános Iskolában már hosszú évek óta a citeraszakkör vezetője, Völgyifaluban – ahol már több éve lakik – a Pünkösdi Rózsa Citerazenekar megálmodója, alapítója és vezetője lett. Nem egy citeratalálkozó szervezője, kivitelezője is volt. A kezdetektől jelen van a Völgyifalui Falunap szervezésében, sok éve a Nefelejcs Tánccsoport oszlopos tagja. Magyartanárként számtalan szavaló-, fogalmazási és tanulmányi verseny felkészítője, a tehetséggondozó napok szervezője. Gyűjtője a népi tárgyi emlékeknek – a muravidéki épített és tárgyi örökségből, szokásokból, hagyományokból gazdag digitális tárháza van. Lázár Lenke az, akinél nem veszik el a múlt, akinél az elődeink a jelenben élnek, és ügyel arra, hogy hagyatékunk átöröklődjön – mutatta be.
A Göntérházi Hetés Művelődési Egyesület díjazott hagyományőrző csoportját, a hímzőkör munkáját Kepéné Bihar Mária néprajzkutató méltatta. „A szlovéniai magyarság néphagyományai közül hetési viseletére és hímzésére a legbüszkébb. Ez kultúrájának az egyik aranytartaléka, azokkal a hímzőszakkörökkel együtt, amelyek ezt éltetik. Göntérházán is akad egy csoport elkötelezett és kitartó asszony, akik tűvel és hímzéssel őrzik hagyományaink kincsesládáját” – mondta bevezetőjében. Majd kitért rá, hogy a hímzőkör 2004-ben jött létre, szakmai vezetői Török Eta és Horvát Margit. A csoport külön említendő értéke, hogy sikeresen adja át a kézimunkázás szeretetét a fiatalabb generációknak. Még arra a csodára is képesek voltak, hogy az elfoglalt fiatalasszonyok, lányok kezébe is tűt és hímzést adtak. Fennállásuk óta számos tájegység hímzéseinek motívumvilágát elsajátították, de leghűségesebben mégis a saját tájegységük hímzését, a hetésit őrzik. Munkájukat az országos és megyei kézimunka-pályázatok díjai, oklevelei is dicsérik. Zsűrizett alkotásaikkal Kárpát-medencei hírnevet szereztek maguknak, ezzel egyben a szlovéniai magyarságnak is. A hetési férfi- és női viseletet is újraalkották már. A göntérházi hímzőszakkör fontos szerepet tölt be a falu társadalmi életében is: megóvja tagjait az elmagányosodástól, a találkozások alkalmával lélekápoló társalgás folyik. „Kézimunkáik erőt sugároznak felénk, mindenkit feltöltenek életenergiával, akik megcsodálják varázslatos mintáikat. Amióta megismertem a muravidéki hímzőasszonyokat, köztük a göntérháziakat is, meggyőződésem, hogy aki örömteli lélekkel, jó szándékkal hímez, az is imádkozik, mégpedig kétszeresen: magáért és másokért is” – zárta méltatatását Kepéné Bihar Mária.
Elkötelezett munkájuk elismeréseként Šebjanič Valéria, Penhofer Alenka, Klujber Danica, Časar Valerija, Fehér Andrea, Sabo Terezija, Sekereš Rozalija, Njakaš Irena, Tominc Slava, Pücko Nada, Pucko Marjeta, Maršik Jožica és Sőke Irena vette át a díjat. Az egyesület nevében Šebjanič Valéria egyesületi elnök köszönte meg a közösség elismerését.
A díjkiosztó után a Bartók és a népzene című koncert következett Bognár Szilvia énekes, Tóth László zongoraművész, Hintalan Gergely, ifj. Horváth Károly, Laposa Julianna, Jobbágy Bence, Szokolay Dongó Balázs és Vizeli Balázs népzenészek előadásában.
MCSi Design