kiscim5017
 
 

Az irodalom játék, öröm, szenvedély

tothkriszta48170Tóth Krisztina az egyik legolvasottabb magyar szerző. Novelláiban groteszken realista pillanatfelvételek bukkannak elő abszurd humorral és empatikus iróniával. A képekben és hangokban erős lírájában a nő-férfi viszony szembeállítása, a testek szétszakadása és összeolvadása körvonalazódik. Gyermekkönyveiben pedig a gyermekvilág pajkossága és bája mutatkozik meg erősen.
A Maribori Egyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke november 20-án a Vendégoktatók a Magyar Kultúráért program keretein belül látta vendégül. Az Irodalom és az irodalmi fordítás finom játéka című irodalmi délután fókuszában a Pixel című regény és annak Gaál Gabriella fordításában megjelent szlovén változata állt. A zsúfolásig megtelt előadóteremben érdeklődve hallgatták az izgalmas beszélgetést a jelenlévő hallgatók, oktatók: hungarológusok és szlovén szakosok, fordítók és tanárjelöltek, lektori hallgatók és abszolvensek, ljubljanaiak és mariboriak, lendvaiak és rábavidékiek. Ott beszélgettünk vele
– Irodalmi pályafutását versekkel kezdte. Mivel több műfajban is ír, mit gondol, van-e átjárás a versei és a prózái között?
tothkriszta48171
‒ Természetesen. A rövidprózai műfajok különösen otthonosak számomra, hiszen – akár a versek esetében – itt is lényeges a sűrítés. A vers kiindulópontja gyakran egy kép, egy rövid történet, mozzanat. A tárcákat is hasonló dolgok inspirálják. A verseimben gyakran bontakozik ki egy rövid történet, a narratív versektől pedig már csak egy lépés a próza, még akkor is, ha ott másfajta szövegszerkesztési elvek érvényesülnek.
‒ Képekben és hangban is erős a lírája. Az Ön számára mitől érvényes egy vers?
‒ Ez az egyik legnehezebb és a legfontosabb kérdés is. Semmiképpen sem puszta formai dolgok teszik azzá, vagyis attól, hogy – ügyesen – van megírva, nem feltétlenül izgalmas. Azt hiszem, az érvényes vers nyugtalanít, nehéz szabadulni tőle. Bevésődik a gondolatainkba egy-egy sor, vissza kell térnünk hozzá, fel kell lapozni, meg kell tanulni. Az érvényes vers a költő belső szabadulása is egyben: ha egyszer, egyetlenegyszer sikerül valamit érvényesen megírnia, elmúlik a kínzó késztetés, hogy újra és újra nekifusson. Nem nagyon van olyan versem, amit a különböző életszakaszaimban már megpróbáltam így-úgy megírni, de csak sokára, olykor évtizedes késéssel találták csak meg végleges formájukat. Az érvényes vers nem rutinból, nem csuklóból születik, és tapasztalatom szerint az olvasójának is van vele dolga. Nem adja könnyen magát, a befogadónak is mozgósítania kell a lelki energiáit a verssel való találkozáskor.
‒ A tárca műfajában is termékeny, hetente olvassuk egy-egy újság hasábjain. Hogyan születnek a történetek?
‒ A tárcák alapjául szolgáló apró mozzanatokat a hétköznapi életben csipegetem fel. Nem valamiféle szándékos gyűjtögetésről van szó, inkább úgy mondanám, hogy folyamatos figyelemről, nyitottságról. Rögzíti az agyam, amit látok és tapasztalok, elraktározza a buszon, vonaton hallott párbeszédeket. És a történetek mindenütt ott vannak, özönlenek!
‒ A szlovénul is megjelent Pixel című művének már a címe is szimbolikus...
‒ A könyv rövid történetmozaikjaiból egy nagyobb, töredékes történet bontakozik ki, képződik szinte az olvasó szeme előtt, párhuzamosan az olvasás folyamatával. A mai, képekkel túlterhelt világban hozzászokott a szemünk, hogy a valóság rögzített pillanatait a legkülönbözőbb felbontásban nézzük vissza. Szándékom szerint ez a szöveg valami ilyesmit tesz. Ráközelít egyes részletekre, aztán távlatból, nagyobb összefüggésbe helyezve mutatja meg őket.
‒ A testek szétszakadása és a párok szétszakadása a Vonalkódban is körvonalazódik, azaz a nő-férfi viszony szembeállítása, összefonódása...
‒ Engem a kiválasztott, megírandó történetekben mindig a konfliktus izgat. A pont, ahol a dolgok félrecsúsznak, ahol minden elromlik. Íróként sokkal izgalmasabbnak találom a történeteket visszabontani, megkeresni a gubancos részeket, mint végigfuttatni egy-egy szálat. Ebből is fakad, hogy az ábrázolt történetek gyakran töredékesek, sokat bíznak az olvasóra.
‒ Fordítóként is jelen van az irodalom horizontján. Francia nyelvből fordít. Milyen a tapasztalata a fordítással/fordíthatósággal kapcsolatban?
tothkriszta48172‒ A fordítás természetesen nem csak szövegek átemelése egyik nyelvből a másikba, hiszen amit fordítunk, azt át kell ültetnünk egy másik kulturális kontextusba is. Roppan fontos hát, hogy egy olyan szerzőtől, akit az adott országban még nem ismernek, akinek nincs kialakult olvasóközönsége, mit választunk ki fordításra.
‒ Eddig nagyon sok gyermekkönyve jelent meg. Mikor kezdett gyermekkönyveket írni, mi inspirálja ehhez?
‒ Igen, legutóbb a múlt héten jelent meg a Zseblámpás mesék című könyvem. Nekem a gyerekirodalom jutalomjáték. Életben tartja bennem a gyereket, aki voltam, és aki merész ötleteivel ugráltatja és dolgoztatja az írót, aki lettem. És meg is nevetteti néha: remélem, az olvasókat is.
‒ Mit tanácsolna a leendő tanároknak, hogyan tanítsanak irodalmat, hogyan láttassák meg a szöveg, az olvasás örömét?
‒ A legfontosabb talán valóban az öröm. Meg kell mutatni a gyerekeknek, hogy az irodalom játék, öröm, szenvedély. Hogy a világon szinte minden történetet megírtak már, hogy nem vagyunk egyedül a szenvedésünkkel, magányunkkal, mert ott vannak a regények, novellák, versek, amelyekben a mi emberi sorsunkat látjuk tükröződni. Ez maga a csoda. Ehhez a megrendítő tapasztalathoz kell elvezetni őket. Ha egyszer is megérinti őket egy vers, egy próza, már olvasóvá lesznek.
Rudaš Jutka
MCSi Design