kiscim4617
 
 

Hagyományok és új irányok

citera4217A 2010 óta működő Új Muravidék Citeraegyüttes az egész muravidéki magyar nyelvterületről a citerások legjavát tömöríti. Az együttes a kezdetek óta nagy hangsúlyt fektet a hazai zenei anyag felgyűjtésére, ezek feldolgozására és hangszerelésére, emellett a Kárpát-medencei dallamvilág régiók szerinti bemutatására, de erőteljes a törekvésük az előadásmód és a repertoár más irányokba való kitágítására, sokszínűségére is. A szombati dobronaki CD-bemutatón is ezek a törekvések érvényesültek a közönség, az érdeklődők és a támogatók nagy megelégedettségére.
 
 
Az Új Muravidék Citeraegyüttes CD-bemutatójáról
 
Szombaton mutatták be a Dobronaki Művelődési Házban az Új Muravidék Citeraegyüttes CD-jét. A 2010 januárjában alakult együttes hanghordozóján tíz népzenei blokk található, ezekből kaptunk ízelítőt az est folyamán. Mivel azonban az együttes nem zárkózik el a modernebb zenék feldolgozásától sem, a koncerten zenészbarátok, néptáncosok közreműködésével ezekből is hallhattunk/láthattunk ízelítőt.
A küllemében is szép lemezen (borítóterv: Solarič Doris és Orbán Péter) tíz mosolygós arcot látunk, Német Atilla zenekarvezetőt és az együttes tagjait: Solarič Doris, Fehér István, Car Urška, Nemet Goran, Varga Tímea, Borovič Sabina, Jakoša Aleš, Mertik Mitja és Pocak Tomas.
Bači Jasna műsorvezető-moderátor is nagyjából a fönti sorrendben szólította őket színpadra. Utána kitörő tapsvihar következett, és máris rezegtek a húrok, felcsendült a dal. A nagyon szép ívű műsorban népdal- és modern feldolgozások, tánckoreográfiák kaptak helyet (Toplak Rudolf, Solarič Dávid, Böröndi Robi). A vendégszólistákkal (Kološa Tanja és Šantak Borut) és vokalistával (Nađ Éva) is kiegészített csoport valósággal csodát művelt a színpadon, a műfajhoz kapcsolódóan felvonultatva a citerazene új színpadi lehetőségeit.
Mert önmagában a citera a régi mesterek kezében kissé haloványan szólt, s ide illik többszörösen is egy 90-es évekbeli anekdota. A sikerek csúcsán lévő Hetés citerazenekar tagjaival utaztam újságíróként valahova, s Varga Károly bátyámmal, Német Atilla nagyapjával a citeráról beszélgettünk. Ha emlékezetem nem csal, akkor Karcsi bácsi a hangszer „egysíkúságáról” beszélt, hogy ne mondjam, szegényes hangzásvilágáról, s legyintett is hozzá. Aztán telt-múlt az idő, s a muravidéki citerások a magyarországi mentorok hathatós támogatásával és a tiszakécskei citeratáborokban való részvétellel (Pribojszky Mátyás elévülhetetlen érdemeként) kiteljesedtek: előbb a már említett Hetés együttes, majd a dobronaki Lusta Banda, valamint a pártosfalvi-domonkosfai ifjúsági zenekar „tartotta a citerában a lelket” vidékünkön.
Visszatérve a lemezbemutatóhoz: ez rácáfolt a fenti történetben szereplő véleményre, hiszen a citera összes lehetőségét kiaknázva hol szinte mandolinként, hol tamburaként szólt a hangszer, hol pedig – s ezt a rockos blokk (Elvis-szám, Animals-sláger) is bizonyította – az újszerű hangszerelés és előadás folytán is tapasztalható a változatosság. A prímet természetesen Német Atilla vitte énekben, hangszerekben (prím- és tenorciterával), de a lányok is nagyon élvezték az ének-tánc-zene váltakozást.
Az MMÖNK mellett a dobronaki, a lendvai, a moráci és a sali magyar önkormányzat által támogatott hanghordozó kapcsán Horváth Ferenc szólt a szép számú közönséghez és a fiatalokhoz, kiemelve a hagyományőrzést, valamint az új törekvéseket, melyekkel a fiatalokhoz közelebb lehet hozni a népzenét és a citerát. A csoport nevében pedig Német Atilla köszönte meg a támogatást, üzenve azoknak a társaknak, akik közben kiszálltak a csoportból, mondván, jó lenne, ha még együtt zenélnének.
A CD kiadója, az MNMI a koncert végén hagyományosan szimbolikus áron kínálta megvásárlásra az értékes, ajándéknak is felkínálható hanghordozót, a közönség pedig a „Muravidék, Muravidék” kezdetű Szomi Béla-szerzemény feldolgozásának ütemére tapsolva még hosszan ünnepelte az Új Muravidék Citeraegyüttest.
MCSi Design