kiscim5017
 
 

Gyurmaékszerek Rózsi műhelyéből

gyurma2317A Facebookon időzve – és ez most nem a reklám helye – néha egészen jó dolgokra is bukkanhat az ember. A hírfolyamban rákattintottam egy oldalra, ahol kézzel készült, elegáns, modern ékszerek fotói sorakoztak. Ahogy lapoztam a képeket, az egyiken megláttam Farkaš Rozalija nevét, illetve a címét az ékszerek melletti névjegykártyán.
S láttam, hogy egy kapcai hölgyről van szó. Mindjárt írtam is egy üzenetet az oldalnak, kérdezvén, mi lenne, ha meglátogatnám valamikor és bemutatná nekem, hogy is készülnek ezek a csodás darabok. A válasz szinte azonnal jött, a randevút pedig le is egyeztettük.
Rózsi pár nap múlva nagy szeretettel fogadott otthonában. Mindjárt tegeződést ajánlott, hellyel kínált és főzte is a kávét. Azon kaptam magam, úgy beszélgetünk, mintha ezer éve ismernénk egymást. Kértem, mesélje el, mióta is foglalkozik ékszerkészítéssel és egyáltalán hogy fogant meg az ötlet?
– Teljesen véletlenül alakult így az egész. Baleset ért a munkahelyemen, aminek elhúzódó következményei miatt hosszú betegszabadságra kényszerültem. Kényszer volt valóban, hiszen én nem tudok csak úgy tétlenül lenni, valamivel foglalkoznom kell. Mivel a térdemet műteni kellett, így bizonyos keretek közé szorult a tevékenységi lehetőségek köre is. Mit mondjak, nagyon el voltam csüggedve. Aztán egy nap, amikor az interneten böngésztem, rábukkantam egy oldalra, ahol polymer clay-ből, azaz kisüthető gyurmából készült ékszerek készítésére műhelymunkát szerveztek, ráadásul itt a közelben, Muraszombatban. Akkor bevillant, hogy nekünk bizony van itthon ilyen gyurmánk, hiszen még egyszer régen a lányom készített az iskolában nekem egy nyakláncot ebből az anyagból anyák napjára. Az akkor annyira tetszett mindkettőnknek, hogy vettünk néhány csomaggal, ám valahogy mégsem kezdtünk vele semmit, elraktuk, és el is lett felejtve. No, én azt hiszem, hogy véletlenek nincsenek, így ezúttal nem mentem el a dolog mellett. Telefonáltam, jelentkeztem a tanfolyamra, szerencsémre még éppen volt egy hely, így befértem – meséli Rózsi, akit mindig is érdekelt a kézművesség, gyermekkorától fogva hímez, csipkét ver, horgol és mindezekben kikapcsolódást talál. A gyurmázással pedig elkezdődött egy új hobbi, amibe lánya, Petra is azonnal beleszeretett. – Elmentem az első foglalkozásra, amit nagyon élveztem. Amiket készítettünk, azt haza is hozhattuk, az ékszerek láttán a lányom is teljesen fellelkesült. Mindjárt elő is szedtük a régi gyurmát és hozzáláttunk itthon is az alkotáshoz. Ez az egész tavaly november végén történt. Decemberben úgy gondoltuk, hogy a barátnőknek, ismerősöknek, akik közelebb állnak hozzánk, készítünk ajándékba ékszert. Csekélység, de tudjuk, hogy manapság megvan mindenkinek már mindene, nehéz jó ajándékot adni, ez viszont mégiscsak egy személyes dolog, egy kézműves termék, aminek eszmei értéke van. A lányommal nekifogtunk, és onnantól kezdve a mai napig együtt hobbizgatunk.
Petra sem esett messze a fájától, hiszen édesanyja nyomdokaiba lépve ő is már korán megtanult hímezni, szereti a művészeteket, zenét tanul és mindemellett focizni is jár. De egyébként, mint az a beszélgetés alatt kiderült, az egész család dolgos, az ügyes kezű férfiakból sincs hiány.
A barátnők nagyon örültek a személyes és egyedi ajándéknak. Annyira célba talált a dolog, hogy többen javasolták Rózsinak, készítgessen még és foglalkozzon vele komolyabban, mert ők bizony vásárolnának ilyen ékszereket és ajándékba is szívesen adnának másoknak. Így Rózsi belevágott és kiegészítő tevékenységként be is jelentette a foglalkozást. Mára, fél év alatt, akkora készlettel rendelkezik, hogy nyugodtan standot nyithatna bármelyik kézműves vásáron, habár ennek a gondolatával még csak barátkozik. – Még mindig nem hiszem el, hogy amit csinálok, arra valóban büszke lehetek és hogy másoknak is ennyire tetszik – mondta. A kézi készítésű ékszereit szerényen kínálja, nem reklámozza és nem árusítja sehol. Csak szájról szájra terjed a híre. – Harminc éve boltban dolgozom, de nem vagyok jó kereskedő – magyarázza Rózsi nevetve. – Sajnos nem tudom megkérni az ékszerek valós árát. De igazából én akkor vagyok a legelégedettebb, amikor látom, hogy hordják, amit készítettem. Az elégedettség a valódi fizetség, az ér a legtöbbet. Jó érzés, hogy mások is elismerik, becsülik az ember munkáját. Persze azért mínuszba sem mehet az ember, hiszen az alapanyagokat és a kiegészítőket – gyurma, bőrszíjak, kapcsok, foglalatok, gyűrűalap, festékek lakkok stb. – meg kell vásárolnom. Ezeket bele kell kalkulálnom, amikor eladok egy terméket. De nem is az üzlet miatt csinálom, ebből nem is lehet megélni, kivéve persze, ha az ember nagyon komolyan és csak ezzel foglalkozik. Én akkor csinálom, amikor kedvem van, és olyan ékszereket készítek, amilyen éppen a hangulatom vagy ami éppen megtetszik.
Rózsitól megkérdeztem, mi inspirálja az újabbnál újabb textúrák, színek, formák és minták megalkotásában? Mire elmondta, hogy az elején az internet inspirálta, ahol sok jó ötletet látott, aztán a csoport, ahová eljár, mert ott is mindig tanul valami újat. Ma viszont már csak a hangulata és saját ötletei vezérlik. Az alkotás maga pedig megnyugtatja és boldoggá teszi. Amikor Petrával hozzálátnak, akkor 4–5 egymást követő napon keresztül dolgozgatnak. A konyha átalakul műhellyé és az asztal tele van a színes gyurmákkal. A folyamat pedig röviden és velősen a következőképpen néz ki: a gyurmát Rózsi először alaposan meggyúrja, hogy formázható legyen. Ezután deszkán kinyújtja, majd átengedi egy egyszerű, otthoni tésztagépen. Így egyforma vastagságot és szép felületet kap. Jöhet a formázás, a dekorálás, a textúra vagy éppen a minta kiválasztása. Ha ez kész van, akkor a nyers ékszer mehet a sütőbe. 110 fokon kell kiégetni egyszerű házi sütőben. Ezután jöhet a festés, lakkozás stb.
– Az ékszerkészítés egy friss dolog az életemben, amiben rengeteg lehetőség rejlik még. Amikor elkezdtem, őszintén megmondom, nem gondoltam, hogy fél év múlva itt tartok.
Az ékszerekbe Rózsi a szívét-lelkét belegyúrja. Ami fontos, hiszen akkor képes egy ember másnak is tetszőt alkotni, ha azt szeretettel, jó érzéssel csinálja, és ez látszik is az elkészült munkán. Kell a fantázia, az inspiráció, de a lényeg abban van, hogy az a tárgy szeretettel készül. Rózsi az ékszerekből rengeteget elajándékoz, és mindegyiket szívből adja. Most új technikákat is próbálgat, az ékszerek közt fából és drótból készült modern darabok is szerepelnek. Egytől egyig szépek.
MCSi Design