kiscim4117
 
 

Magyar Értékek Tárháza: a monarchia legelőkelőbb lófajtája

ertek22171A szlávok szent fájáról, a hársról kapta a nevét Lipica település és az azt világhírűvé tevő lipicai ló is. Ez egy igen tanulékony, nagyon engedelmes, jó munkakészségű, szilárd szervezetű, ellenálló, nem nagyigényű fajta. Elsősorban fogatló, kiváló hintós és kocsiló, emellett a spanyol lovasiskolákban hagyományosan használt lófajta. Nemzetközileg igen eredményes a fogatsport területén. Általában szürke, de gyakran előfordul fekete, sőt pej változata is. A lipicai nem túl nagyméretű, de nemes megjelenésű állat. Izmos hátú, keménypatájú fajta. Ügetőmozgására jellemző a magas lábemelés. Nyaka izmos, feje kosfej rövid fülekkel.
A lipicai ló története 1580-ban kezdődött, amikor I. Ferdinánd német–római császár, magyar és cseh király fia, II. Károly főherceg az 1572-ben alakult bécsi spanyol lovasiskola számára egy tenyésztőtelepet alapított. Ennek helyszínéül a császársághoz tartozó Trieszt közelében, a Karszt-fennsíkon fekvő, ma Szlovénia területén található Lipicát jelölte ki. A tenyésztőtelep genetikai alapját a középkorban nagyra becsült, de kissé nehéz testű, Spanyolországból importált lovak és a szintén helyi, kemény természetű hegyi lovak adták. A császári udvar számára kívántak itt kiváló, szilárd szervezetű, a pompát, a gazdagságot minden jellegében mutató lovat kitenyészteni, ezért vannak a fajta ősei között kemény természetű hegyi lovak és spanyol–nápolyi mének is. A kezdeteknél használt mének közül nyolc ma is létező genetikai vonalat alapított, s a tenyésztés ezekre épül.
 
ertek22172Lipicai mén bemutatója a Magyar Királyi Testőrség Spanyol Lovasiskolájának lovasaival.
 
A történelem viharai között a lipicai ménes sok hányattatáson, tulajdonoscserén ment keresztül. A napóleoni háborúk idején a ménest kétszer is elmenekítették Magyarországra, először 1797-ben Székesfehérvárra, majd 1809 és 1815 között Mezőhegyesre. A visszatelepítéskor a lóállomány egy része Mezőhegyesen maradt. Innen telepítették 1874-ben a Fogaras melletti Alsószombatfalvára, ahol az eredeti Lipicára emlékeztető szubalpesi klimatikus körülmények közé került. Innen 1912-ben Bábolnára telepítették tovább, ahonnan az 1950-es években véglegesen Szilvásváradra helyezték át. De e magyar kitérő után térjünk vissza a lipicaiak nemzetközi történetéhez!
Az Osztrák–Magyar Monarchia szétesése után a lipicai ménes először Olaszországhoz, később Jugoszláviához került, most Szlovéniához tartozik. A törzsállomány egy részét Ausztriába, a stájerországi Piberbe vitték, ahol a mai napig hagyományos keretek között tenyésztik. A legjobb mének a bécsi Spanyol Lovasiskolába kerülnek kiképzésre, ahonnan a legjobbak kerülnek vissza törzsménként továbbtenyésztésre. Mivel a lipicai ló a monarchia szülötte, a jelentősebb ménesek Közép-Európában vannak: Szlovéniában Lipica, Horvátországban Đakovo, Ausztriában Piber, Magyarországon Szilvásvárad, Romániában Alsószombatfalva és Bethlen, Csehországban Kaldruby, Szlovákiában Kistapolcsány, Olaszországban Monterotondo.
A lipicai valódi nemzetközi fajta, az egész világon elterjedt. 400 éve fajtatisztán tenyésztik, az 1800-as évek elején alkalmazott egyetlen arab vérkeresztezéstől eltekintve idegen fajtát soha nem alkalmaztak tenyésztése során. A magyarországi állomány kiemelkedő genetikai értékével tűnik ki. Tenyésztőszervezete a Magyar Lipicai Lótenyésztők Országos Egyesülete.
 
 
MCSi Design