kiscim3317
 

Lendvai szoftverfejlesztő a Szilícium-völgyben

jausovec2117Éppen csak iskolás volt, amikor megkapta az első számítógépét, s az azonnal magával ragadta. De nem csak a játék szintjén, őt a „gépi ész” izgatta igazán: mitől és hogyan tudja a gép azt, amit tud. A munkába pedig egyszer annyira belemélyedt, hogy a számítógépe nem bírta a terhelést és leállt. Hívták is azonnal a szervizt, a javítást végző szakember pedig ennyit mondott: a hiba olyan, hogy ezt bármelyik kezdő számítógépes nem tudta volna előidézni. A mag tehát már akkor kipattant a burokból: ő Jaušovec Peter, aki ma a Microsoft programírója Redmondban.
Az 1981-ben született Jaušovec Peter Lendván járt óvodába, a kétnyelvű általános iskola után pedig következett a gimnázium. Amióta az eszét tudja, mindig is a számítógépezés volt a legkedvesebb időtöltése, így valójában nem is volt kérdés, hogy milyen egyetemet választ.
– A maribori FERI-re (Fakulteta za elektrotehniko in računalništvo) iratkoztam be számítógépes szakra. Nekem az iskolák úgy Lendván, mint Mariborban jó alapot adtak tudásból és közösségi életből is. Lendván töltöttem a fiatalságom, szerettem ott lenni. A barátok és a szüleim még ma is ott élnek, s nekem nagyon szép emlékem van a szülővárosomról. Mondhatni gyakran, azaz évente járok haza, édesanyámmal pedig minden nap, de tényleg minden nap skype-on beszélgetek. Meg akarom őrizni a kapcsolatot, hogy érezzem, talán mégsem vagyunk olyan távol egymástól. Nincs honvágyam, élem a saját életemet, elégedett vagyok – osztotta meg velünk Jaušovec Peter, akit a szakmai karrier az óceánon túlra vitt 10 évvel ezelőtt. Ma Redmondban él, Washington államban, az USA észak-nyugati sarkában, kilencórás időeltolódással a miénkhez képest. Édesanyja, Radmila szinte az első pillanattól tudta, hogy a fia nem fog itthon, azaz Szlovéniában maradni, hiszen már egyetemista korában olyan projektekben, munkákban vett részt a kollégáival, amikhez egyelőre itthon még nincsenek meg a feltételek.
Ma a Szilícium-völgy nyújtja erre a legjobb lehetőséget. A careerbliss.com tavaly végzett kutatása az USA-ban a fiatal szakemberek véleményét összegezte arról, mely városokban találják meg leginkább a lehetőségeiket, hol a legboldogabbak. Az abszolút nyertes Redmond városa lett, ahol a Microsoft központja található. Valószínűleg a cégnek is köszönhető, hogy sok elégedett alkalmazott él a városban.
A Microsoft Corporation a világ egyik legnagyobb szoftvervállalata, 128 ezer alkalmazottat foglalkoztat a világ 150 országában. A cég részvénye része annak a 30 értékpapírból álló kosárnak, amelyből a Dow Jones Ipari Átlagot számítják. A Microsoft széles körben fejleszt, állít elő és támogat szoftvertermékeket különböző számítástechnikai eszközökre. Legismertebb termékük a Windows operációsrendszer-család, mely szinte mindenhol megtalálható az asztali számítógépek piacán.
– Ma hihetetlen gyorsasággal és nagy távolságokra mozog a szakképzett munkaerő. Ezelőtt 10 évvel az Ön esetében ez hogy volt?
– Őszinte leszek, sosem terveztem külföldön munkát keresni. Aztán a világhálón megláttam a Microsoft álláshirdetését, ami felkeltette az érdeklődésemet; a feltüntetett címre elküldtem az önéletrajzomat. Néhány nap múlva már meg is érkezett válasz, majd telefonon felvettük a kapcsolatot. Néhány hónap múlva egy konferenciára utaztam az USA-ba, és szóltak, hogy jelentkezzek náluk az irodában. Azt hittem, hogy az irodahelyiségeket és a munkafolyamatot mutatják be. De mint kiderült, a séta irodától irodáig és a közben folytatott beszélgetés lényegében állásinterjú volt, melynek a végén közölték velem, hogy szeretnének felvenni. Egy évre rá már át is költöztem Mariborból Redmondba, s ennek már 10 éve.
– Milyen volt az átállás? Ez volt az első munkahelye?
– Igen, az első munkahelyem a Microsoft. A cég odafigyel az alkalmazottaira. Arról is gondoskodott, hogy nekem sem kellett sokat a költözködéssel foglalkozni – az első néhány hónapra bebútorozott, felszerelt „microsoftos” lakást kaptam, autót és egy személyt, aki segített az ügyek lebonyolításában, amilyen a bankszámlanyitás, a szociális biztonság rendezése...
– Hamar be tudott illeszkedni?
– Ezzel nem volt különösebb gondom, hiszen a csoportunk fiatal nemzetközi szakemberstáb. Viszont amit azonnal tapasztaltam, hogy az emberek USA-ban az jobban sietnek. A tempó gyorsabb, a munkanap is hosszabb. Itt nem szokatlan, hogy az emberek 10 vagy több órát dolgoznak, s nagyon sok esetben a munkát haza is viszik. Ez Szlovéniában nem jellemző, Amerikában a munka másnapig nem szünetelhet. De minden szombatom szabad. Szeretek a nejemmel, Nives-szel a szabadban lenni, a kutyánkat, Rickyt sétáltatni, kirándulni. Szeretem az aktív mozgást, már több maratonon is részt vettem Kanadában, Vancouverben stb. A legkedvesebb ételem és italom pedig nem a hamburger és a Coca-cola, hanem a steak, de az, amit otthon készítünk el. Amerikában persze nagyon tarka a választék, van itt minden: kínai, mexikói, indiai... étel.
– Mi az Ön munkája, milyenek a munkakörülmények, milyen a fejlődési lehetőség?
– A munkám a számítógépes programírás, különböző programeszközök készítése. Programozni tudok, de nem tudom könnyen leírni a munkámat. Mindenki ismeri a Microsoftot, a Windows-termékeket, az irodai szoftvertermékeket, a mobil- és beágyazott (kézi és telefonos) eszközöket, a webalapú szolgáltatásokat, az otthoni és szórakoztató termékeket – ezek működéséhez, funkcionálásához programokat készítünk. A Microsoft nagyon jó munkakörülményeket biztosít, a továbbhaladás, a fejlődés területén is. Ha a munkádnak van eredménye és jól dolgozol, az előrelépés lehetősége biztosított. A cégen belül is képezheted magad, kutathatsz, sőt, ez szükséges is. A Microsoft a továbbtanulást, az előadásokat is szubvencionálja.
– Csoportban, team-ben dolgoznak?
– Igen, méghozzá nemzetköziben. Van néhány szlovén és horvát kolléga is, de van köztünk amerikai és indiai is például. Mindannyian szinte egy időben kerültünk ide. A mi csapatunk nagyon nyitott, az újoncokat örömmel várjuk, s mindent megteszünk, hogy mielőbb beilleszkedjen mindenki. A munkahelytől nem messze sorházakban lakunk, így csak néha megyek be autóval, egyébként a buszt szoktam választani. Hadd mondjam el, hogy az amerikai sofőrök sokkal türelmesebbek, mint az európaiak.
– Nemrég a felesége, Nives is elköltözött Redmondba. A szülők már voltak látogatóban?
– Sajnos még nem. Nives celjei, Mariborban ismerkedtünk meg. Művészettörténész, most sikerült elhelyezkednie. Egyelőre úgy vagyunk, hogy nekünk ez az életforma itt megfelel, s nem tervezünk visszatérni Európába.
– Hát akkor felteszem azt a bizonyos szemérmetlen kérdést is: jól fizet a Microsoft?
– Nem tudom, jó-e ehhez a hazai összehasonlítás, mert például itt az IT-cégek a bérek mellett még különböző bónuszokat és részvényeket fizethetnek ki, ami persze a munkád eredményétől függ. Semmi sem ajándék! Így nem tudom, teljesen fedi-e a valóságot az az adat, hogy az itteni bér az ötszöröse lehet egy hasonló otthoni munkahely bérének. Itt az életszínvonal is más és az árak is eltérnek, például az ingatlanok áraiban: egy kétszobás lakás ára 300 ezer dollárnál kezdődik, felső határ pedig nincs. De a fizetésből szépen meg lehet élni, és lehet félretenni is.
– Mit üzen a fiataloknak, az állást kereső fiatal szakembereknek?
– Mindenképpen azt, hogy tanuljanak, képezzék magukat. Az iskola az élethez ad alapot, nem az álláshoz – így tapasztalom én. Mert akkor, amikor munkába lépsz, ismét tanulnod kell, s egy jó iskolával, tudással ez könnyebb lesz. Valamint azzal foglalkozzanak, ami örömöt jelent a számukra. Legyenek leleményesek, kezdeményezőek és próbáljanak szakmát kreálni abból, ami érdekli őket. A világon pedig sok mindent meg is kellene változtatni, s ebben akkor érünk célt, ha magunknál kezdjük, majd jöhet a láncreakció...
MCSi Design